Szentpétery Boglárka 1999-ben érettségizett a Kossuth Lajos Gimnáziumban. Mondhatni, családi hagyományként a Közgazdasági Egyetemen tanult tovább és szerzett közgazdász diplomát, de a közgazdász tanár szakot is elvégezte. Több multinacionális vállalatnál szerzett szakmai tapasztalatot. Jelenleg a Microsoft Magyarország HR igazgatói pozícióját tölti be.
– Mikor kezdtél a gimiben?
1995-ben kezdtem a gimnáziumot dr. Bojtos Attiláné angol tagozatos osztályában.
– Miért választottad a gimit nyolcadik után? Befolyásolt-e, hogy a családodból többen is itt végeztek?
Természetesen számított, hogy szüleim és keresztszüleim is mindannyian a gimnázium padjait koptatták, így számomra is egyértelmű volt a választás. Emellett a Táncsics Mihály Általános Iskola zenei tagozatáról érkezve fontos szempont volt a gimnázium világhírű leánykara, aminek mindenképpen tagja szerettem volna lenni.
– Milyen volt az osztályod, mire emlékszel vissza szívesen a gimis évekből?
A gimis évek, mondhatom, hogy felhőtlenül teltek. Szüleimnek köszönhetően semmi másra nem kellett koncentrálnom, csak a tanulásra. Kedvenceim a nyelvórák voltak, először angol, majd német nyelvből szereztem középfokú nyelvvizsgát, kiváló gimnáziumi nyelvtanáraim (dr. Bojtos Attiláné, dr. Kürti Györgyné) mellett dr. Füléné Nagy Piroska tanárnő különórákon való felkészítésének segítségével.
Az osztályközösségünk remek csapat volt, például sorozatban nyertük az Éneklő Osztályok versenyét, amelyre – a rengeteg egyéb szép vagy vicces közös élmény mellett – még húsz év távlatából is részletekbe menő pontossággal és szívesen emlékeztünk vissza az idei osztálytalálkozónkon. Életre szóló barátságokat is köszönhetek ezeknek az éveknek: Schriffert Zsuzsival az egyetemi tanulmányok során évekig együtt laktunk, míg Sági Trixi, egykori padtársamként azóta is a legjobb barátnőm.
Az első adandó alkalommal beléptem az énnekkarba is, ami meghatározta a gimiben töltött négy évemet. Az osztályomon kívül egy másik kiváló közösségnek is a tagja lettem, akikkel bejártunk országot-világot. Ennek persze ára is volt, estébe nyúló próbák, nyári szünet alatti felkészülések – de addig nem nyugodtunk, amíg tökéletesre csiszolt mesterművek nem hangzottak fel a versenyeken, koncerteken Soltészné Lédeczi Judit és Perneczky Jánosné Edit néni keze nyomán. Azóta is elkísér a norvégiai (életem első repülőútja!), a llangollen-i, a debreceni világversenyek izgalma, a számos első helyezés és arany fokozat öröme, az erdélyi körutak élményei és a karácsonyi nagykoncertek hangulata.
– Mikor döntötted el, hogy milyen irányban tanulsz tovább?
Mivel a gimiben a magyar, a matematika és a történelem tantárgyakat végig egyformán szerettem, az utolsó pillanatig nem tudtam meghozni a döntést, hogy a jogi vagy a közgazdasági egyetem felé induljak inkább. Mivel a gimnázium végén még nem éreztem egyértelmű elkötelezettséget egyik szakma iránt sem, mindkét egyetemre beadtam a jelentkezésem. Első helyen a Közgazdasági Egyetem állt, hiszen egyrészt édesapám és nagyapám is ott végeztek, másrészt úgy gondoltam, a közgázos diplomával korlátozom magam legkevésbé, és nyerek öt évet arra, hogy kitaláljam, mi is szeretnék lenni igazán.
– Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben?
A Közgazdasági Egyetem miatt matematika és történelem fakultációt választottam, emellett az utolsó évben heti rendszerességgel jártam fel Budapestre mindkét tárgyból egyetemi előkészítőre. A jogi egyetemi magyar nyelv és irodalom felvételire emellett önszorgalomból, kizárólag a gimnáziumban kapott támogatással készültem fel. Végül mind a közgazdasági, mind a jogi egyetemre elegendő pontszámot szereztem az érettségi és felvételi pontok összességével. A Közgazdasági Egyetem állt a felvételi listám elején, így végül ott kezdhettem meg felsőfokú tanulmányaimat.
– Mennyire tartod fontosnak a nyelvtanulást?
A nyelvtudás fontossága volt az egyetlen, amiben biztos voltam még akkor is, mikor a különböző szakmák között hezitáltam. A gimnáziumi tanulmányok során megszerzett középfokú angol és német nyelvtudás kiváló alapként szolgált, hogy az egyetem felsőfokú közgazdasági szakmai nyelvvizsgát szerezzek mindkét nyelvből. Erasmus ösztöndíjasként 2004-ben lehetőségem volt fél évet Finnországban, a Kuipio Egyetemen tölteni. Két értékes ajándékkal tértem haza a félév végén: a beszélt angol nyelv magabiztosságával, valamint a különböző kultúrák és a sokszínűség tiszteletével. Hiszem, hogy a finnországi élmények és az ott tanultak döntő fontossággal bírtak abban, hogy multinacionális vállalatoknál találjam meg végül a számomra legvonzóbb karrierutat.
– Hol tanultál végül tovább? Mi lett belőled?
A Budapesti Közgazdasági Egyetemen (mai nevén Budapesti Corvinus Egyetem) tanultam tovább, vezetés-szervezés főszakirányon vállalati stratégia specializációval, valamint marketingkommunikácó mellékszakirányon. Ezzel párhuzamosan a közgazdász tanár szakot is elvégeztem, így 2005-ben két diplomával hagytam el az egyetemet. A vezetés-szervezés szakirányon kívül a tanár szaknak is remek hasznát vettem, a pszichológiai és pedagógiai tanulmányok számos alkalommal voltak hasznomra későbbi szakmám, az emberi erőforrás menedzsment (HR) területén. A HR-rel az egyetem utolsó két évében ismerkedtem meg, kiváló egyetemi tanáromnak köszönhetően ott ébredtem rá, hogy ez lehet az a szakma, amelyben a humán és reál érdeklődésem egyaránt teret kaphat.
– Hol dolgoztál az egyetem befejezése után?
A finnországi ösztöndíjról hazatérve, az egyetem utolsó évében helyezkedtem el gyakornokként a Korn/Ferry felsővezetői kiválasztással foglalkozó tanácsadó cégnél, ahol az egyetem elvégzése után a gyakornoki éven túl még egy évet töltöttem, akkor már főállásban. A legnagyobb vállalatok felsővezetői pozícióira zajló keresések során életre szóló tapasztalatokkal gazdagodtam a kiválóságra való törekvés, precizitás, bizalmasság, csapatmunka és szolgáltató-szemlélet elsajátításával Magyarország vezető fejvadász cégénél. Mivel azonban nem akartam idejekorán specializálódni a HR menedzsment egy szeletére, két év után úgy döntöttem, hogy felcserélem a tanácsadó oldalt a vállalatira, ahol a vezetői kiválasztáson kívül a HR többi területén is alkalmam nyílhat a tapasztalat-szerzésre. Az egyetemi karrier iroda levelezőlistáján láttam meg a lehetőséget, hogy a Procter & Gamble amerikai multinacionáis vállalat HR menedzsert keres. A pontos munkafeladat nem volt feltüntetve, a hirdetés kifejezetten úgy szólt, hogy HR karrierútra keresnek kollégát. A cég ugyanis belülről építkezik, ami azt jelenti, hogy frissen végzett, maximum 1-2 év tapasztalattal rendelkező jelölteket keresnek, majd őket képezik tovább egyre magasabb szintű vezetőkké. A többkörös kiválasztási folyamatot követően, melynek során – mint azt később megtudtam – általában száz jelentkezőből egy jár sikerrel, nagy örömmel kezdtem meg a munkát 2006. november 1-jén. A cég beváltotta a karrierre és fejlődésre vonatkozó ígéretét: a közép-kelet európai régió toborzásért és kiválasztásért felelős vezetőjeként kezdtem, majd tizenegy év múlva Magyarország, Horvátország és Szlovénia HR vezetőjeként fejeztem be a cégnél töltött pályafutásom. A tizenegy év során foglalkoztam tréningekkel, vezetőfejlesztéssel, tehetséggondozással, teljesítménymenedzsmenttel, felelős voltam kilenc ország értékesítői szervezetéért, dolgoztam Csehország és Szlovákia HR vezetőjeként, valamint kidolgoztam és irányítottam a teljes közép-európai régió munkavállalói elégedettségét célzó intézkedéseit és sokszínűségi stratégiáját. A szakmai előremenetel mellett már a kezdetektől vezetőként is lehetőséget kaptam, és a legjobbaktól tanulva, egy hatfős regionális csapat élén végezhettem a munkám. Magánéletemet is jelentősen befolyásolta a cégnél töltött időszak, hiszen kollégaként itt ismertem meg későbbi férjemet, Andrást.
– Jelenleg hol dolgozol?
2017-ben kezdtem úgy érezni, hogy lelassult az a tanulási és fejlődési ritmus, valamint bennem az ezzel járó lendület, ami a korábbi munkanapjaimat jellemezte. Ekkor talált meg a lehetőség a Microsoft Magyarország HR igazgatói pozíciójának elnyerésére. Idén nyáron két éve, hogy betöltöm a posztot, és nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt két év minden napja valami új tanulnivalót, szakmai és vezetői fejlődésre alkalmat adó lehetőséget hozott. A világ vezető technológiai vállalatánál ugyanis korlátlan lehetőség nyílik a rugalmas munkavégzésre, a mindentudás helyett a mindent tudni akarásé a főszerep, a hibákra tanulási lehetőségként tekintünk, és hiszünk abban, hogy a sokszínűség kiaknázása vezet a legjobb teljesítményhez. Legyen szó a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről, a digitális átalakulás kulturális vonatkozásairól, vagy az oktatási intézmények jövőbiztossá tételéről, nap mint nap azt érzem, hogy olyan dologért kapom a fizetésem, amivel legszívesebben a szabadidőmben is foglalkoznék. Számomra így vált valósággá kedvenc idézetem tanulsága, miszerint: „Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.” (Konfucius).
– Említetted, hogy előző munkahelyeden ismerted meg férjedet. Mesélj egy kicsit a családodról is!
Férjem, Svébis András IT vezető a MOL Csoportnál. 2011-ben házasodtunk össze, majd az egyéves házassági évfordulónk másnapján megszülettek ikerfiaink, Nimród és Zsigmond, akik idén hétévesek, szeptembertől első osztályos tanulók. Két-három hetente hétvégenként Ceglédre látogatunk, ahol a gyerekek igazi helyi lakosokként fociznak a Vörösmarty téren, gyújtanak gyertyát nagyszüleim sírjánál, és sorolják a Gimnázium mellett elhaladva, hogy ki mindenki járt ide a családból iskolába.
– Beszélgetésünk elején említetted, hogy számos családtagod tanult a ceglédi gimnáziumban. Kinek adod át a stafétát?
Engem Krisztina hugom követett a gimnáziumban, most jelképesen az interjú kapcsán is neki adom át.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
