Szentpétery Krisztina 2004-ben érettségizett a Kossuth Gimnáziumban. Érettségi után nemzetközi kapcsolatok szakértőként diplomázott a Budapesti Corvinus Egyetemen. Harmadévesen felvette a marketing kommunikáció szakirányt is, amit annyira megszeretett, hogy ezen a területen helyezkedett el. Jelenleg családjával Brüsszelben él.
– Miért választottad a gimit nyolcadik után?
A családból mindenki a gimnáziumban végzett, így nem volt kérdés, hogy én is a gimiben folytatom. Tarkó Ilona tanárnő angol tagozatos osztályában kezdtem, majd 2004-ben, Süli Aladár tanár úr német tagozatos osztályában végeztem.
– Számodra változatosan teltek a középiskolás évek, hiszen két osztályod is volt, egy évet pedig külföldön töltöttél. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?
Angol tagozatos osztályban kezdtem, majd a második év után lehetőségem nyílt egy évet az Egyesült Államokban tölteni nyelvtanulás céljából. Új-Mexikó államban, Albuquerque város egyik középiskolájában tanultam, miközben amerikai vendéglátó családoknál laktam. A tanulás mellett rengeteg élménnyel gazdagodtam. Testközelből tapasztalhattam meg milyen a „trick or treat” Halloween-kor (gyerekek jelmezbe öltözve házról házra járva édességet gyűjtenek), hogyan ünneplik a Hálaadást, melyek a karácsonyi és húsvéti szokások, milyen az a Homecoming tánc (filmekből ismert középiskolai bál), valamint mekkora közösségi ünnep a Super Bowl vasárnap (amerikai futball-bajnokság döntője). A sok pozitív élmény mellett azért nehézségekbe is ütköztem, kétszer kellett családot váltanom. Az első család elég szabadon értelmezte a házi állatok tartását a lakásban, úgyhogy onnan ahogy lehetett, elköltöztem. Egy nagyon szimpatikus nyugdíjas házaspárhoz kerültem átmeneti megoldásként, aztán az egyik osztálytársam felajánlotta, hogy költözzem az ő családjához, ahol végig nagyon jól éreztem magam. Mindezt 16 évesen, a saját családomtól távol levezényelni elég nehéz volt, de az önállóság szempontjából jó leckének bizonyult. Az utolsó két családdal a mai napig tartom a kapcsolatot.
Az USA-ban töltött egy év sok szempontból fordulópontnak bizonyult az életemben. Itt jött meg a kedvem a matematikához; itthon azért megküzdöttem vele, számtalan matekpélda felett görnyedtem Etelka nénivel is. Aztán kint elkapott egy egészséges versenyszellem és rájöttem, hogy megy ez nekem, oszályelső lettem matekból. A nyelvtanulásban pedig igazi löketet adott az egy év nyelvterületen élés. Egy hónap után már folyékonyan beszéltem, néhány hónap múlva pedig már angolul álmodtam. Az amerikai elnökök, valamint az államok és fővárosaik listáját pedig jobban tudtam sorolni, mint maguk az amerikai diákok. Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen olyan területen szeretnék dolgozni, ahol fontos az idegennyelv-tudás.
Ami számomra még nagyon érdekes volt, hogy mennyire fontosnak tarják az iskolában a csapatszellem erősítését. Nagyon sok feladatot csapatban kellett megoldanunk, illetve az iskolai sportokra is nagyon sok energiát fordítanak, ami szintén egy nagyon jó közösségépítő.
A kintlétemre erősen rányomta a bélyegét a szeptember 11-i terrortámadás. Igaz, hogy tőlünk nagyon messze történt, de rendkívül meghatározó volt látni egy közösség összetartó erejét, ahogy az egész nemzet egy emberként gyászolt. Számtalan megemlékezést szerveztek, minden házra, az autókra kikerültek a nemzeti színű lobogók, amerikai zászlóval díszített ruhákban jártak hónapokig az emberek.
Miután visszajöttem, rögtön nyelvvizsgáztam angolból, majd német tagozatos osztályban folytattam tovább tanulmányaimat a gimiben. Ehhez szeptemberben szintvizsgát kellett tennem németből, hiszen az osztálytársaim már a nyelvvizsgára készültek. A nyarat végigtanultam, de megérte, mert abban a tanévben német nyelvből megszereztem a középfokú nyelvvizsgát. Onnantól pedig már csak az érettségire és az egyetemi felvételi kellett koncentrálnom.
– Hova jelentkeztél érettségi után?
Apai nagypapám, édesapám és nővérem is a Közgazdasági Egyetemen, mai nevén a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett. Miután megjött a kedvem a matekhoz, a történelmet pedig mindig szerettem, az angollal sem volt problémám, célul tűztem ki a nemzetközi tanulmányok szakra való bekerülést. Abban az évben ezen a szakon volt az egyik legmagasabb ponthatár, de egy felső és egy középfokú nyelvvizsga sok plusz pontot ért, a történelem felvételin pedig maximum pontot írtam, így sikerült a bejutás.
– Kaptál-e elegendő „muníciót” ehhez a gimiben?
Természetesen. Én még a régi rendszerben érettségiztem, tehát az érettségi és a felvételi vizsgák ugyanolyan arányban számítottak. Tudtam, hogy a Közgazdasági Egyetem nemzetközi tanulmányok szakára évek óta a legmagasabb a felvételi pontszám, így nem volt sok hibalehetőségem. Nagyon sokat köszönhetek Burgmann Lászlóné és Nagy Irén tanárnőknek, akik a matematika érettségire készítettek fel, Gulyás Zoltán tanár úr történelem faktja pedig sokat segített abban, hogy maximum pontos történelem felvételit írjak.
– Mennyire tartod fontosnak a nyelvtudást, mit javasolnál a mai diákoknak?
Manapság az angol nyelvtudás alapnak számít, sőt sok helyen már két tárgyalóképes idegen nyelvtudást is elvárnak a munkaadók. Persze, legjobban fiatal korban, nyelvterületen lehet megtanulni egy nyelvet,azonban az iskolában tanultak kiegészítéseként nagyon sokat jelentaz idegen nyelven való könyvolvasás, valamint a filmek és sorozatok nézése. Az egyetemek pedig számtalan külföldi ösztöndíjat kínálnak, amit érdemes kihasználni. Nagyon fontosnak tartom, hogy merjünk idegen nyelven megszólalni, nem baj, ha hibásan beszélünk, az a lényeg, hogy megértsenek minket. Ennek gyakorlására például kiválóan alkalmas egy Erasmus ösztöndíj.
A Corvinuson pl. mindenki jelentkezhetett akkoriban egy Erasmus és egy tengerentúli ösztöndíjra. Én Brüsszelbe, a Saint-Louis egyetemre nyertem Erasmus ösztöndíjat. Egy többszintes házban laktam kizárólag Erasmusos diákokkal, akik Európa minden pontjáról (többek között Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Ciprus, Csehország) érkeztek. Rendszeresen tartottunk nemzetközi estéket, ahol megismertük egymás kulináris szokásait, valamint rengeteget kirándultunk. Olyan szoros baráti közösség alakult ki közöttünk, hogy a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Az Erasmusos félévnek igazából nem is a tanulás a legnagyobb hozadéka (bár a kint megszerzett kreditek itthon is számítanak), hanem a kapcsolatépítés és az idegen nyelv(ek) gyakorlása. Én angolul és franciául hallgattam kint a tárgyakat, az Erasmus házban pedig főként angolul beszéltünk egymással.
Az Erasmus ösztöndíjat mindenkinek ajánlani tudom, életreszóló élmény fiatal felnőttként külföldön tölteni egy szemesztert.
– Végül hol szereztél diplomát?
Nemzetközi kapcsolatok szakértőként diplomáztam a Budapesti CorvinusEgyetemen. Harmadéves koromban felvettem a marketing kommunikáció szakirányt is, szerettem volna, ha konkrétabb végzettséget is szerzek és nem csak a diplomáciai pálya áll nyitva előttem. Fontosnak tartottam, hogy már az egyetem alatt szakmai gyakorlatot szerezzek. Az állami és a magán szférában is kipróbáltam magam, a Honvédelmi Minisztérium nemzetközi főosztályán, valamint a Tchibo Budapest Kft-nél is gyakornokoskodtam.
– Egyetem után hol kezdtél el dolgozni?
A marketinget annyira megszerettem, hogy az egyetem elvégzése után ezen a területen kerestem munkát. A pályámata Quelle Bt.-nél kezdtem marketing asszisztensi pozícióban, majd aViasat televíziónál folytattam marketing koordinátorként, ahol én feleltem a Viasat3 és Viasat6 csatornák „on air” (tévében megjelenő) promócióinak koordinálásáért.
2012-ben a férjem munkájából kifolyólag Brüsszelbe költöztünk. Ő két évvel felettem végzett a Corvinus nemzetközi tanulmányok szakán és mindig diplomata szeretett volna lenni, így a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni. Onnan pályázott meg egy állást Magyarország Európai Uniós Állandó Képviseletére, ahol jelenleg protokollfőnökként dolgozik. 2011 nyarán házasodtunk össze, 2012 novemberében pedig már kezdtük is a külszolgálatunkat Brüsszelben. Én a kiköltözésünk után egy ideig még távmunkában folytattam a Viasatos állásomat, hiszen a londoni cégközpontunknak lényegében mindegy volt, hogy én Budapesten vagy Brüsszelben ülök. Videókonferencián vagy skype-onkeresztül jelentkeztem be mind a londoni, mind pedig a budapesti meetingekre. Közben azért Brüsszelben is kerestem állást, és szerencsére ekkor jól jött a közgázos vonal, mert a Magyar Fejlesztési Bank brüsszeli képviseletén kerestek munkatársat, ahol a sikeres állásinterjút követően egy évig dolgoztam a képviseletvezető asszisztenseként. Ekkor ismertem meg testközelből a brüsszeli intézmények működését. Egy évre rá, 2014-ben én is pályázatot nyertem az EU-s Állandó Képviseletre, ahol a képviseletvezető nagykövet asszisztenseként dolgoztam egészen kisfiunk születéséig. Ádám 2018. január 11-én született Brüsszelben, azóta otthon vagyok vele.
– Hogyan telnek az évek a külszolgálatban?
Lassan már a nyolcadik évünket kezdjük Brüsszelben. A kertvárosi rész, ahol jelenleg lakunk nagyon élhető, rengeteg szépen karbantartott, zöld parkkal. Maga Brüsszel turisztikailag jó elhelyezkedéssel bír, hiszen autóval pár óra alatt gyönyörű helyekre juthatunk el. Az első kinti évek, a munkavégzés mellett a kirándulásokról szóltak. A belga nevezetességeken kívül bejártuk Franciaországot, Hollandiát, Luxemburgot és Németország észak-nyugati részeit.
– Gondolom Ádám érkezése hozott némi változást a mindennapokban…
Kisfiunk megszületései után amikor csak tehetjük, jövünk Magyarországra. Igazából most érezzük igazán a család hiányát, és szeretnénk, ha Ádi minél többet látná a nagyszüleit, dédnagymamáját, együtt nőjön fel az unokatestvéreivel.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
