Csernus Lajos festőművész képe volt az elmúlt hét festménye, e mellett beszélgettünk egy hasonló témájú, de sokkal nagyobb, a Bem iskola aulájában lévő festményéről, amit az intézmény felkérésére készített.A művész elmondása szerint: nem okozott gondot falra festeni, hiszen, mint szakoktató, festő tanulókat oktatott munkája során. Tehát, „nem félek a faltól” – mondta a mester és azóta is az iskola aulájában pompázik a méretes mű.
Témája az ember, az emberi sors, honnan jöttünk-hová megyünk gondolatkörben. Persze azért a többi műfaj is előfordul Csernus Lajos repertoárjában: önarckép, portré, csendélet, tájkép, futurisztikus elképzelések. Mindezek belülről merítve, vagyis nincs modell, nincs beállítás, nincs táj, csak a műterem, a festőállvány, s a mester belső világával, ahonnan kiszűrődnek a gondolatok és az ecsetvonások addig pásztáznak a vásznon, faroston, papíron, amíg el nem jön a beteljesülés érzése, s akkor kész a mű. Ez történhet pár óra, pár nap alatt, de eltarthat hónapokig is.
Műterme, szomszédos szobái és lakásának falai zsúfolásig megteltek festményeivel. Számtalan kiállításon jártak a képek: Budapesten, Szegeden, Vácott, Szentendrén, Szombathelyen, Salgótarjánban, Jászkarajenőn, Tápiószelén, Csemőben, Martfűn. 2007-ben Martfűn különdíjat kapott Csillaglány című festménye.
Ne hagyjuk ki Ceglédet sem, hiszen a Ceglédi Galériában Csernus Lajos kezdte meg a sort, mint önálló kiállító. Sőt, a volt Lenin TSZ-ben is volt kiállítása, a Kossuth Lajos Gimnázium dísztermében, a Veér házban, a Fiatal Alkotók Műhelyében és a Toldy Ferenc kórházban is.
Végezetül megkérdeztem a mestert: honnan, miért, meddig?– Szüleim a Református iskolában voltak gondnokok és ők harangoztak a Nagytemplom kupolájában. Én, mint gyerek gyakran felmentem apuval, sőt, sokszor egyedül és én harangoztam. A kupolában találtam elszenesedett fadarabokat (a régi leégett kupola maradványait) és rajzolgattam a falra mindenfélét. Az unokám, mikor a toronyban járt nevetve mesélte: „Papa! Mindenhova fel van írva a neved a falra a feljáróban!” Szóval ez az alkotásvágy onnan, a magasból indult és azóta is szüntelenül tart. Meddig? Ez még eszembe sem jutott, hiszen például Rippl-Rónai is még öregen és vakon is festett, vagyis mindhalálig.
Kiszely Margó
