…mindazoknak, akik karácsony estéjén még magukhoz tudják ölelni szüleiket.
December 24-e egy különleges, semmihez nem hasonítható napja az évnek. A kisváros délelőtti nyüzsgése, lázas készülődése délutánra hirtelen megszűnik, az utcák kiürülnek, elnéptelenednek. Olyan ez, mint amikor a karmester az első leütés előtt felemeli a pálcáját. A közönség elnémul,szisszenés nélkül, feszülten vár az elkövetkező élményre, amelyre olyan régóta készül. Csak az országúton robog elvétve egy-egy autó, hogy megkésett utasait időben eljuttassa szeretteikhez.
De akkor, ott ez az autó nem sietett. Megfontoltan koptatta a kilométereket. Egy középkorú férfi vezette. Időnként lassított, megállt. Bepárásodó szemüvegét megtörölte, mielőtt továbbindult volna. Az édesanyjától jött a szomszéd városból. Szerette az anyját, bár ez a szó – milyen furcsa – sohasem hangzott el közöttük.
Az ajtóban, távozáskor még hallotta a vigasztalónak szánt szavakat: „lesz még nektek szép közös karácsonyotok!”
És nem lett……. Talán?? Majd egyszer!? Egy másik dimenzióban… De az már egy másik történet lesz…
Dr. Habony Pál
2019 Karácsonyán