A magyar férfi vízilabda-válogatott óriási küzdelemmel, 9–9-es döntetlen után szétlövéssel győzte le Spanyolországot, és 21 év után újra Európa-bajnok lett. A csapatot erősítette a ceglédi nevelésű Jansik Szilárd (FTC) játékos.
Két olyan csapat találkozott a döntőben, amelyik már megszerezte az olimpiai kvótát (a spanyolok már a tavalyi világbajnokságon, míg a mieink éppen az Eb-döntőbe jutással), így kizárólag az aranyérem volt a budapesti kontinenstorna utolsó mérkőzésének a tétje. Persze az sem kevés. A mieink legutóbb huszonegy éve, 1999-ben Firenzében nyertek Európa-bajnoki címet, az azóta eltelt időt pedig jól mutatja, hogy a győztes csapat egyik tagja ma már a hazai szövetség elnöke, a másik pedig a válogatott szövetségi kapitánya. Sokat vártunk tehát az újabb sikerre, de így sem annyit, mint a spanyolok, akik még sosem nyertek Eb-t, és egyáltalán, a 2001-es világbajnoki címük óta csak a nem túl magasan jegyzett Mediterrán Játékokon álltak a dobogó tetején.
JANSIK SZILÁRD így nyilatkozott a mérkőzés előtt: „A legjobb mérkőzéseknek a végén kell következniük. A negyeddöntőben túllőttük az oroszokat, de nem állt össze a védekezésünk. Úgy terveztük, hogy az elődöntőre összerántjuk a védekezést, és sikerült is. Helyükön voltak a blokkok, ahogy Nagy Viktor is. A fináléban a spanyolokat is tíz gól alatt kell tartani, és akkor megnyerhetjük az aranyat.”
Az mindenesetre a mieink mellett szólt, hogy a magyar válogatott még sosem kapott ki a spanyoloktól az Európa-bajnokságok történetében, 18 mérkőzésen 15 győzelem és három döntetlen volt a mérlegünk, a legutóbbi döntetlent ugyebár a csoportkörben játszották a felek.
Az első negyed azonban legutóbbi két, Budapesten játszott vesztes döntőt idézte. A 2014-es Eb-n a szerbek ellen 1–3-mal kezdtünk, a 2017-es vb-n a horvátok ellen 0–4-gyel, és most is 1–3-mal nyitott a magyar csapat. A mieink sajnos sorra puskázták el az emberelőnyöket, a kapufát is faragták rendesen, de ennél is nagyobb gondot jelentett, hogy a spanyol válogatott legnagyobb lövői tüzelhettek szabadon. Mindez egy csapásra megváltozott a második negyedben, miután a magyar válogatott előrántotta a kalapból azt a védekezést, amellyel a montenegróiakat sokkolta az elődöntőben. Ez mondjuk a két játékvezetőnek, az önmagát meghazudtolni képtelen Jorgosz Sztavridisz, Boris Margeta kettősnek kevésbé tetszett, szórták is a kiállításokat, de ezzel együtt is sikerült ledolgozni a hátrányt. Megannyi rossz magyar lövés után Angyal Dániel gólja áttörte a lelki gátat, Zalánki Gergő pedig már másodszor sütötte el a rettegett bal kezét. Amikor pedig Varga Dénes úgy döntött, nem kell túlbonyolítani az emberelőnyös figurát, laza csuklómozdulattal belövi azt maga hátulról, először vezettek a mieink. Hogy megzavarodtak a spanyolok, azt Alvaro Granados kihagyott ötméterese is bizonyította. A magyar csapat 3–0-ra nyerte meg a második negyedet, és rögtön feledtette az első nyolc perc után felsejlő baljós gondolatokat.
Persze a spanyolok nem azért játszottak három év alatt három döntőt, hogy abból semmit se tanuljanak, így rendezték a soraikat. Bármit talált ki a magyar csapat, arra megvolt az ellenfél válasza, és mivel az egygólos magyar vezetésből sosem lett kettő, továbbra is nyílt maradt a mérkőzés. Az utolsó negyedben sem változott a sorminta, mindkét csapat óriásit védekezett – már amikor a két játékvezető hagyta, és a két kapus is kitett magáért. Másfél perccel a vége előtt ismét visszajöttek a spanyolok, és mint kiderült, a 9–9-es állás a végeredmény egyben.
A hajrában mindkét csapat nyerhetett volna, a spanyolok éppen négy másodperccel a vége előtt is lőhettek volna gólt, de Nagy Viktor védett – jöhettek az ötméteresek.
Az első három-három lövő nem hibázott, Märcz Tamás ekkor úgy döntött, beküldi a büntetőspecialista Vogel Somát a magyar kapuba. Átmenetileg ez sem segített, a következő páros sem rontott, így eljutottunk az ötödik lövőkig. Ekkor már David Martín, a spanyolok szakvezetője is kapust cserélt. Zalánki Gergő magabiztos volt, Vogel Soma pedig kivédte Granados büntetőjét. A spanyolok klasszisa a rendes játékidőben és az ötöspárbajban is rontott. Märcz Tamás mindig mondta, hogy két jó kapusa is van – ez most végleg bebizonyosodott.
MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 9–9 (1–3, 3–0, 2–2, 3–4) – szétlövéssel 5–4
Duna Aréna, 6600 néző. V: Margeta (szlovén), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: Nagy V. – Erdélyi, VARGA DÉNES 2, Pohl, Mezei, Vámos 1, Zalánki 2. Csere: VOGEL SOMA (kapus), Jansik Sz., HÁRAI 1, ANGYAL 1, Hosnyánszky, MANHERCZ K. 2. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
SPANYOLORSZÁG: López Pinedo – Granados 1, Perrone 1, Larumbe 1, TAHULL 1, MUNARRÍZ 3, Bustos. Csere: Lorrio (kapus), DE TORO, MALLARACH 2, Sanahuja, Delgado, F. Fernández. Szövetségi kapitány: David Martín
Gól – emberelőnyből: 10/5, ill. 12/4
Gól – ötméteresből: –, ill. 1/0
Kipontozódott: Pohl (27. p.), Sanahuja (28. p.)
