Ha kimegyek a vadonba sajátos „puskámmal” a nyakamban, előtte a célállat életét tanulmányozom egy remek könyvben, az Európa madarai-ban. Az optikából nem röppen ki golyó, csak képek jelzik a találatot. Nekem ez azért is örömteli, mert szinte nesztelenül tudok a madarak közelébe férkőzni. A tőkés réce ugyan vízimadár, mégis inkább szeret a magas fűben, nádcsomók mellett vagy a fűzfák ágai között fészket építeni. A megfelelő fészkelő hely keresése a gácsér dolga, aki halk jip-jipeléssel a tojót odahívja kacsa háztűznéző-félére.
Most télen nem jellemző a párokra egymás kerülgetése, inkább bandáznak, mert nehéz a tollas jószágoknak is az élete télen. A táplálékuk olykor városban a hulladékfélék, de ősi ösztönük igényli a sekély víztócsát is. Nagy gond számukra, ha a hidegben befagy a vízfelület, kalapácsuk nem lévén, a csapat addig csuszogatja a fenekével a jeget, hogy nyílt vizet csinálnak, amit aztán folyamatosan vizesen is tartanak. Ilyenkor a peches csigák, férgek, vagy piócák sorsa beteljesül, biztosítva a récéknek táplálékot. A fészkükbe ilyenkor nem lehet belenézni, még termálvizes kifolyóknál sem kapnak kedvet a fészkelésre. Majd később, amit a Hold járása és a Nap biztatása fog majd segíteni. Jobb esetben, ha róka vagy kóbor kutya nem pusztította el a fészkét, a 2020. év tavasza akár 8-9 kiskacsát is ad a természetnek.
Szabó Sándor
