Hartyáni de Dubois Krisztián 1993-ban végzett a Kossuth Lajos Gimnáziumban
dr. Bojtos Attiláné osztályában. Kis kitérővel került a gimnáziumba, ahol a diákélet aktív résztvevője, sőt alakítója lett.
– Hova jártál általános iskolába, s végül hogy kerültél a gimibe?
A Mészáros Lőrinc (most Szent Kereszt) Általános Iskolába jártam. Nem a gimiben kezdtem a középiskolát, hanem egy katonai szakközépiskolában, azután kerültem a gimibe, de nem a saját évfolyamomba, hanem egy évfolyammal lejjebb. Érdekes élmény volt. Annak idején a második helyen jelöltem meg a gimit, és miután leszereltek a seregből, akkor egyértelmű volt, hogy itt folytatom tovább középiskolai tanulmányaimat.
– Van családi kötődésed is a gimihez?
A felmenőim között nem végzett itt senki, de a fiam, húgom, másod- és harmadunokatestvéreim igen. Kislányom jelenleg 11-es most a gimiben.
– Gimnazista korodban Hartyáni Krisztiánként ismertünk. Ma más van a hivatalos irataidon. Miért változtattad meg a neved?
Anyai ágon francia származású vagyok, innen a középső nevem – de Dubois – , már tinédzserként terveztem a névváltoztatást. Ezt meg is valósítottam édesanyám korai halála után, az ő és nagyapám iránt érzett tiszteletből.
– Milyen volt az osztályod?
Jó osztály voltunk, a gimi elején öten voltunk fiúk, később csak négyen tettünk érettségit. A huszonnégy lány között nem sok szavunk volt J. De úgy gondolom – így csaknem huszonhét év után – , hogy nem volt okunk panaszra. Minden évben voltunk osztálykiránduláson és mi voltunk az egyik első osztály, akik részt vettek a máig is tartó bajorországi diákcsere programban. Ez akkor a kilencvenes évek legelején nagy szó volt… Szép emlékek ezek. Többször szerepeltem az ODN-en akár az osztályommal, akár egy-egy musical szereplőjeként.
– A gimiben töltött négy év alatt „nyakig benne voltál” a diákéletben.
Elsőtől harmadik osztály első félévéig válogatott sportoló voltam a CVSE-ben sportakrobatájaként és szertornáztam mellette a gimi csapatában is. A két sport meghatározta a későbbi pályaválasztásomat is.
Fordított-nap: felejthetetlen élmény volt a SIR megye góréjaként elnyerni a 20. diák-diri címet. Ez elsősorban nem nekem volt dicsőség, hanem a segítőimnek: az osztályomnak (4 a), évfolyamtársaimnak (4 b és c), a többi évfolyamból a barátoknak és haveroknak, akik szó szerint éjt-nappallá téve dolgoztak a sikerünkön. Pl. egy trabant kasztniját-vázát vittünk be az aulába és tömtük tele birkabőrökkel „pihenő-tér” gyanánt és ugyanakkor hatalmas dob, tánc és ováció közepette fogadtuk a kortes napján a diákságot és a tanárokat. Hát volt „nem kis hanyatt-esés”…
A társaim csináltak először (!) – a fordított napok történetében – ún. „zárt láncú” közvetítést a beiktatási-ceremóniáról a gimi minden termében.
– Mikor döntötted el, hogy hol tanulsz tovább?
Körülbelül a harmadik év végén kristályosodott ki, hogy tanári pályát választom. Sajnos nem indult Egerben történelem-testnevelés szak 93’-ban (és azóta sem), így másik szakot kellett választanom a tesi mellé. Ez a szak a biológia lett.
– Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben, voltak-e számodra meghatározó tanárok?
Azt gondolom megkaptam és köszönet érte. A teljesség igénye nélkül a meghatározó tanáraim: az osztályfőnököm – német, Barotai Barnabás, Kiss Lajos – biológia, Magyar László – testnevelés és Bogdán Zoltán – matematika. De mindenképpen meg kell említenem dr. Kürti György (akkori) igazgatóhelyettes urat – bár engem nem tanított – , aki tanácsaival és emberségével segített és segítette a rendezvények, de különösen fordított-napok szervezését és lebonyolítását.
– Végül hova jelentkeztél?
Szegeden kezdtem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-testnevelés szakpáron, de végül is társadalomismeret szakon végeztem. Később andragógus lettem a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészettudományi Karán.
– Azért ez komoly pályamódosítás az eredeti elképzeléseidhez képest. A diploma megszerzése után hol kezdtél dolgozni?
Az MTA Szociológiai Kutatóintézetében kezdtem dolgozni 1998-ban és utána sok helyen dolgoztam a gazdaság minden szegmensében az országban több helyen, többek között itt Cegléden, a Nemzetgazdasági Minisztériumban, az Emberi Erőforrások Minisztériumában és az Oktatási Hivatalban is.
Azért kicsit maradtam a kaptafánál: külsős oktatóként négy tanévet tanítottam itt Cegléden a Losontzi István EGYMI-ben, illetve két szemesztert vendégoktatóként a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, négyet pedig a Szent István Egyetemen. A Debreceni Egyetemen. Trénerként is dolgoztam két-három évet. 2003 óta vagyok az Európai Szociális Alap egyik pályázati szakértője, huszonegy éve foglalkozom hazai és EU-s pályázatokkal/projektekkel főleg humán-erőforrás fejlesztés területén.
– Igen változatos az eddigi pályafutásod. Jelenleg mivel foglalkozol?
Jelenleg is több projektben dolgozom. A Bajai Szakképzési Centrum egyik szakképzésfejlesztési projektjének vezetője vagyok, mellette a Kisfaludy Program egyik szállodafejlesztését irányítom. Ezek mellet foglalkozom EU-s projektek szakmai és pénzügyi monitoringjával/auditjával is.
– Ejtsünk a családodról is néhány szót…
Jelenleg Budapesten élek. Két csodálatos gyermekem van, Fanni jelenleg 11-es a gimiben – most alakul az irányultsága – , Nándor pedig már egyetemista, mérnök informatikus szakon.
– Tartod-e a kapcsolatot a volt osztálytársakkal?
Néhány osztálytársammal és évfolyamtársammal személyesen tartom a kapcsolatot, de a legnépszerűbb közösségi oldalon majdnem mindenkivel írunk egymásnak. A fordított-napokon pedig elég sok régi ismerőssel találkozom a „gimis-időkből”.
– Milyen „útravalót” tudnál megfogalmazni a gyerekeidnek, mai fiataloknak?
Ehhez Dosztojevszkijt hívom segítségül, aki sokunk helyett zseniálisan megfogalmazta a lényeget: „A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.”
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka