Egy idős, nyugdíjas olvasónk kereste meg lapunkat azzal, hogy a lakóhelyén kivágni készülnek egy kis bokrot a panelház lakói. A néni az „életéért reszkető bokor” nevében írt levelet a növény védelmében.
„Itt vagyok, mint kedves kis bokor a Jászberényi út 13,15,17 számú panelház előtt lévő fák között. Úgy hallottam ki akarnak vágni… Miért nem engednek élni?! Nincs más bűnöm, csak az, hogy élni szeretnék! Úgy mint más! Tavasszal rügyeztem, virágba borultam. Úgy mint más!
Sok-sok éve táplálkoztam és gyümölcsöt teremtem, aztán Uram bocsá’ lehullajtottam és nem tudtam magam után összeszedni. Nekem nincs kezem, söprűm, lapátom, hogy összetakarítsam magam után a hulladékom, mint az emberek!
Kedves Emberek, kérem söpörjétek össze helyettem a lehullott gyümölcsömet, ez ne legyen ok arra, hogy kivágjatok! Segítsetek rajtam, hadd éljek, úgy mint más!
Fizetek érte tisztelettel és tisztességgel: oxigént osztok, árnyékot adok, felfogom a port, díszítem a parkot, mindnyájunk örömére! Megköszönöm, hogy élni hagytok Emberek! Tisztelettel: egy reszkető bokor.”