1949-ben indult meg a kertészeti és a szőlészeti kutató intézmény-hálózat kiépítése. Helyben ennek aktív szervezője Cegléd hegybírója, Nyujtó Ferenc volt. A földművelődési miniszter intézkedésére a Kertészeti Kutató Intézet Ceglédi Telepének átadták a Gazdasági Iskola épületeit és a 60 holdas gyakorló kertet. Az intézmény egymást követő vezetői voltak id. Plavecz József; Dr. Rozsnyay József; Nyujtó Ferenc; Dr. Erdős Zoltán, és napjainkban Dr. Nádosy Ferenc, akit először pályájának indulásáról kérdeztem:
– Kertészmérnöki végzettséget 1989-ben szereztem. Az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, maradjak az egyetemen, ahol öt évig tanársegédként vettem részt az oktatásban. Időközben megtalált egy svájci cég, amelyik felajánlotta, legyek a dánszentmiklósi tagozat vezetője. Párhuzamosan két évig a Kecskeméti Szőlészeti Kutató Intézetet is igazgattam. 2016-ban kerültem Ceglédre, jelenlegi beosztásomba.
– Emlékezete szerint, milyen volt a fogadtatása?
– Magam részéről a felkínált igazgatói állást nagyon megtisztelőnek, új kihívásnak tekintettem. Emlékezetem szerint az itteni kollégák igen segítőkészen fogadtak. Azóta lezajlott egy generációváltás is. Az intézet régebbi dolgozói, jól megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik. Ma már egy új, fiatalabb, bizonyítani akaró és tudó csapattal dolgozom együtt.
– Mi a legnagyobb kihívása manapság az intézetnek?
– A már sokak által közismert globális klímaváltozás helyi hatásai. Napjainkban olyan fajtákat kell nemesítenünk, amelyek egyszerre elviselik a fagyokat és egyben szárazságtűrőek is. Érdekességként megemlítem a gönci kajszibarack területén – ami egyik nagy vetélytársunk – ilyen szélsőséges klímaviszonyok nem jelentkeznek.
– Mennyi idő szükséges egy újfajta nemesítéséhez?
– Ez egy igen hosszadalmas, nagy-nagy türelmet és magas szaktudást igénylő munka. Lehet, furcsán hangzik, de nem egyszer szerencse is kell hozzá. Előfordul, hogy egy kutató az általa elkezdett újfajta nemesítési munka eredményét meg sem éli. A helyébe lépő újabb kolléga „élvezi annak gyümölcsét”.
– Úgy hallottam, a Lajtán túli fajták, nagy versenytársai Önöknek a piacon!
– Intézményvezetőként, de mint gyümölcskedvelő fogyasztóként is mondhatom: azok a nyugati fajták lehetnek keményebb húsúak, erősebb, pirosabb fedőszínezésűek, viszont beltartalomban, ízvilágban, még mindig – remélem sokáig – a ceglédi a jobb.
– Mondana pár szót főbb kutatási területeikről?
– Főbb területeink: kajszibarack; szilva; kutatás- és kapcsolódó génvagyon őrzése; fajtaajánlások; központi törzsgyümölcsösök – szaporító anyagok ültetvények – előállítása. Ezeken témavezetők, kutatók együttesen dolgoznak. Kiterjedt nemzetközi kapcsolataink vannak Európában, USA-ban és Kínában. Ma éppen egy szerb delegáció tagjai jártak nálunk, akik szilvatermesztéshez kértek támogatást. A helyi kiskert tulajdonosainak is segítséget nyújtunk. Tavasszal, ősszel itt a telepünkön, a legjobb minőségű magcsemetéket árusítjuk. Pap Gábor tájékoztatója szerint, csak idén ötszázezer darabot adtunk el.
Érdekességként megemlíthetem, hogy foglalkozunk a hat évvel ezelőtt USA-ból átkerült dióburok fúrólégy elleni védekezéssel, ami miatt a tavalyi diótermés sok helyen fekete, fogyaszthatatlan lett.
– Népszerűsítik-e intézményüket, elért eredményeiket?
– Minden évben, szinte negyedévente tartunk fajtabemutatókat és szervezünk szakmai tanácskozásokat. Az intézet fennállása óta, huszonöt könyvet és ötszáz tudományos cikket publikáltunk, amelyek hűen tükrözik elért sikereinket. Az idén, megalapításunk hetvenedik évfordulója alkalmából, két napos tudományos tanácskozást terveztünk, de a koronavírus járvány miatt, egyelőre elmaradt. Tervünk szerint ezt bepótoljuk, hogy méltóan emlékezzünk meg az elmúlt évtizedek eredményeiről.
– Befejező kérdésként: segítik-e, támogatják-e városunkat?
– Erőnk, lehetőségeink elég szerények. Idén, Dr. Túri József megkeresésére nyolcvan darab facsemetét ajándékoztunk, amit az Új-Árok mentén a Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai fognak elültetni.
Kocsis István
