Július 30-án vette át hivatalosan is új szolgálati helyét, a Cegléd-Felszegi Református Egyházközség új lelkipásztora Szabó Árpád Csaba. Interjúnkban beszámolt eddigi életéről és terveiről is.
– Hogyan fogadta a családja, hogy Ceglédre hívták lelkészi szolgálatra?
– Feleségemmel nagy meglepetésünkre a gyerekek voltak az elsők, akik nyitottságot mutattak a váltásra. Nekünk felnőtteknek még egy pár hétre szükségünk volt a döntés meghozatalához. A közel 7 év alatt, amit Biharugrán töltöttünk sok barátságot kötöttünk, nagyon jól beilleszkedtünk az ottani közösségbe, több tervünk is megvalósítás alatt állt. Nem volt könnyű mindezt otthagyni és a gyülekezetbe, településre való beilleszkedést az elejéről kezdeni.
– Sikerült-e némileg már megismerkednie Cegléddel?
– Úgy gondolom, az eddig rendelkezésemre álló 4 hét alatt sikerült elég jól kiismernem magam a városban. Előszeretettel sétálok, ülök biciklire és tanulgatom melyik utca, hova visz, mit hol találok. Az ilyenkor szokásos első találkozások is folyamatban vannak. Van, akivel már el is kezdtük a közös munkálkodást. Cegléd jellegzetességeinek, az itt élő emberek értékrendjének megismeréséhez azonban ennél lényegesen több időre lesz szükségem. Eddig csak pozitív tapasztalataim vannak. Csupa érdeklődő, nyitott, segítőkész embert hozott elénk az Úr.
– Melyik Egyetemen töltötte a teológus éveit?
– Nagyváradon születtem és nevelkedtem. Ez azt is jelenti egyszersmind, hogy nem a 4 Magyarországi teológia egyikén tanultam. Kolozsváron végeztem a teológiát, az ottani Protestáns Teológiai Intézet falai között. Egy fél évig pedig, cserediákként a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója voltam.
– Cegléd előtt merre voltak szolgálati helyei? Milyen kihívásokkal kellett szembe néznie lelkészi szolgálata során, amik meghatározóak voltak számára?
– Tanulmányaim elvégzése után a Nagyvárad-Őssi, majd a Nagyvárad-Rogériuszi gyülekezetekben voltam segédlelkész. Ez utóbbi helyről hívott meg lelkipásztorának a Belényessonkolyos-Körösjánosfalvi Református Társegyházközség 2010-ben. 2013-ban pedig Biharugrára hívott szolgálatra Istenünk. Feleségem Debreceni születésű lévén, benne felerősödött a Magyarországra való visszatérés vágya, így nyitott ajtókon zörgettek az ottani atyafiak.
– Mik azok a pozitív visszajelzések, élmények, amik megerősítik a szolgálatban?
– Mi lelkipásztorok, egy láthatatlan Isten szolgálatában állunk. Ez valamelyest megnehezítheti a munkánkra érkező visszacsatolást. A „főnök” nem dicsér meg, nem ad fizetésemelést, ha jól végezzük a feladatunkat. Ennek ellenére az elsődleges visszajelzés az a lelki nyugalom és békesség, amit egyedül az Isten tud megadni. Megnyugodni, hogy a helyemen vagyok. Békességet találni egy-egy nehéz döntés meghozatalakor. Ez Isten „visszajelzése”, erősítése és támogatása. Mindazonáltal, úgy érzem a családom nélkül képtelen lennék a lelkészi hivatást ellátni.
További pozitív visszajelzés az, amikor valaki megfogalmazza, hogy azzal, hogy meghallgattam, vagy azáltal, hogy beszélgettem vele a segítségére tudtam lenni.
– Hogyan látja a három gyülekezet közös életét és a lelkészek együttműködési lehetőségeit? Miben látja a közös munka nyitját?
– A városban szolgáló református kollégákkal már felvettem a kapcsolatot. Bár nem ismertük egymást korábban, nagyon jó első benyomást tettek rám eddigi találkozásaink alkalmával. Bízom benne, hogy nem a kényszert fogjuk megélni, tudni illik, hogy együtt kell dolgozzunk, hanem ezt egy lehetőségképpen fogjuk majd fel.
Ceglédi szolgálatomat megelőzően is jól együtt tudtam munkálkodni a településen lévő más felekezetű lelkipásztorokkal, és a környékbeli lelkipásztorokkal. Bízom benne, hogy ez a képesség velem jött ide is, és nyitottságom pozitív fogadtatásra talál gyülekezeten belül, és a gyülekezetek között egyaránt.
A közös munka nyitja szerintem, hogy egy azon szolgálattal bizattattunk meg. Úgy gondolom feladatunk az, hogy egymást építve és segítve együtt építsük az Isten országát és pásztoroljuk a reánk bízottakat.
– Vannak-e elképzelései a jövő nemzedékét illetően?
– Az igazán fontos kérdés nem az, hogy nekem vannak-e elképzeléseim, hanem az, hogy Istennek van-e terve az elkövetkező nemzedék(ek)kel? Úgy gondolom erre a válasz egyértelmű igen. Ő meg akarja ismertetni magát a most felnővő generációval. Van válasza azokra a kérdésekre, amit a mai fiatalok talán nem is mernek nekünk feltenni. A fiatalok vonatkozásában az az elvárásom magammal szemben, hogy ne legyek akadálya annak, hogy a fiatalok is megtalálják a helyüket a 21. század egyházában.
– Milyennek látná szívesen a Felszegi református gyülekezetet illetve az egyházat 2025-ben?
– Fontos, hogy gyülekezetként is legyenek rövid-, közép- és hosszútávú terveink. Mivel úgy érzem, nem ismerem még eléggé a felszegi gyülekezetet, nem tudok kellően konkrét lenni ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Általában véve egy nyitott, befogadó, Istenre mutató, a bűnnel kompromisszumot nem kötő közösséget szeretnék munkálni.
– Véleménye szerint mi az Egyház, és a lelkész szerepe a mai jelenben?
– Az egyház feladata, hogy felmutassa azt az értékrendet, amit Isten az egész világban akar megvalósulni látni. Mintaközösségé kell lenni. Nem mintha csak hibátlan, tökéletes emberek alkotnák az egyházat. Nem képmutatás által gondolom ezt elérni, hanem a gyengeségeinkkel, hiányainkkal való őszinte szembenézés révén. Isten minden bűnt meg tud bocsátani. De a bűntudat, bűnbánat, bűnvallás nélkül, nincs bűnbocsánat.
Lelkészként a mai jelenben azt tartom feladatomnak, hogy hiteles, de ugyanakkor kívánatos Krisztuskövető életet éljek és másokat is ebbe az irányba segítsek.
– Szeptembertől a Ceglédi Református Nagytemplom Gyülekezete kezelésébe kerül a Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola. Hogyan látja a református közösség szemével nézve ezt az újdonsült missziós területet?
– Az eddig rendelkezésemre álló idő, túlságosan is kevés volt ahhoz, hogy egy ilyen horderejű kérdésben véleményt fogalmazzak meg. Előbb azt szeretném látni, hogy az általános iskolánk református mivolta milyen gyümölcsöket terem Cegléd közössége számára. Az ott szerzett tapasztalatokból következtetni lehet, hogy szabad-e/kell-e új missziói területet nyitni. Jelenleg én ezt megítélni nem tudom.
– Van-e esetleg valami jelmondata, vezérfonala, ami végig kíséri, erősíti a lelkészi szolgálat során?
– A 9. születésnapomra az unokatestvéreimtől egy énekeskönyvet kaptam ajándékba. Egy bibliai ige volt bele írva. Pál apostol Timóteushoz írt első levelének 4 részének 12. verse: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” Én ezt akkor is és azóta is életem vezérigéjének tartom.
Kocsó Tamás
