Vita a ceglédi karácsonyfáról

November 27-én pénteken állították és díszítették fel a város karácsonyfáját Cegléden a Szabadság téren. Szűcs Anita, a dekorációk megálmodója, készítője ebben az évben is új állatkákkal gyarapította nem mindennapi díszeit, összesen 200 darab ékesíti a fenyőt. Az eddigi angyalkák, mókusok, mosómedvék közé új lakók érkeztek: erdei fülesbagoly, vörösbegy, őszapó, fakopáncs és cica is. Anita több hónapon keresztül dolgozott az egyedi figurákon, hogy Advent kezdetétől egy hónapon át mindenki megcsodálhassa a város főterén.

Köztudomású, hogy a karácsonyfákat direkt erre a célra termesztik és a végül otthonokba kerülő kivágott fákat az ültetvényeken mindig újra ültetik, a városi karácsonyfa pedig olyan kertekből kerül kivágásra, ahol a nagyra nőtt fenyőfa veszélyessé vált, ezért az ingatlantulajdonos felajánlja azt a város számára.

Egy ceglédi fórumon mégis vita alakult ki egy hozzászólás körül, mely szerint: „tudom, velem van a baj, de nem tudok örülni annak, ha kivágnak egy fát és teleaggatják műanyagokkal.” A kommentelő hozzáteszi: „Nem a dekoráció minőségével van gondom, hanem azzal, hogy egy élő szervezetet elpusztítanak miatta és hogy műanyaggal szennyezik a környezetet. És, hogy felesleges dolgok vásárlására buzdítják az embereket a “szeretet” nevében, mintha akkor nem is szeretnénk valakit, ha nem vásárolnánk neki ‘valamit'”.
A fórumozók felhívták a figyelmet arra, hogy aki bármit eszik, az is élő szervezetet pusztít el, ugyanúgy, mint aki fával tüzel, hogy ne fagyjon meg, vagy aki autót vezet… Egy kommentelő pedig megköszönte azoknak a felajánlását, munkáját, akik hozzájárulnak a város karácsonyfájával sok ceglédi ember öröméhez.
„De jó hogy semminek nem tudunk már örülni. Én megköszönöm annak az embernek aki a fát felajánlotta Cegléd városának, hogy minden ember örüljön, Szűcs Anitának, hogy ennyi munkát fektetett bele a fa díszítésében, az Önkormányzatnak a szépen kivilágított Városért és mindenkinek akinek a munkája benne van, hogy szebbé tegyük az ünnepet. Köszönöm!”

Szűcs Anita a karácsonyi díszeket készítő alkotó is hozzászólt a beszélgetéshez: „Mindig meglepődök, milyen határozott véleménye van olyannak egy témában, amiről előtte nem tájékozódott. A város terét díszítő fenyőfa ajándék nekünk! Felajánlás! Egy család pl. akinek már veszélyezteti a háza épségét a fa, és nem szeretné ,hogy rádőljön……felajánlja a városnak! Mivel egy ilyen fa kivágása és elszállítása nagyon költséges, így ők is örülnek, hogy a problémájuk megoldódott és hogy egy ilyen szép dolognak szentelhetik a fenyőjüket! Hálásak lehetünk érte, valamint a biztonságosan kivágóknak és elszállítóknak és mindenkinek, aki a munkálatokban részt vett!
A fenyő díszeinek könnyűnek kell lennie, hogy az ágak elbírják a súlyukat. Több mint egy hónapon át mindenféle időjárási körülménynek ellent kell állnia. Ezeken a próbákon évek óta jól vizsgáztak! (Ezért nem készülnek pl. mézeskalácsból-bár lehet, hogy ott meg a méhek jogtalan kizsákmányolása miatt nem tetszene egyeseknek.) Szóval (nagy levegő) …..jót tenni nehéz! Újrahasznosítom évről-évre a díszeket és mindig igyekszem újdonsággal meglepni elsősorban a célközönséget a gyerekeket(…) ,akiknek ez hatalmas örömöt jelent! (…) Szeretném hinni, hogy az emberek megtanulnak csak úgy örülni egy szép dolognak vagy egy jó ügynek és nem arra fordítják az energiájukat, hogy hol köthetnek bele valamibe! Egy lélek sem sérült még abban, ha együtt örült egy másikéval! Mit és kinek ártott ez a kedves fa, hogy ilyen méltatlan beszélgetésnek témája legyen? (…) Emlékeztetőül leírok párat azokból, amiket a fenyőfa csúcsdiszén lévő tükördarabkák hátoldalára írtam! Mind megfizethetetlen: egy jó szó, kedvesség, egy mosoly, barátság, figyelmesség, egy másik emberre fordított idő….”