Az Alkotók rovatban most Ercsei Lenke gondolatait, meséit osztom meg, melyeket akkor mondott el miközben aktuális agyagszobrocskáját készítette. Sétáló kiállítása a volt Gyermekvilág kirakatában látható.
„Az egyik nagybácsim Tarcsafalván, Erdélyben, egy kis falucskában készített agyagból szobrocskákat. Ez nekem nagyon megtetszett, hozzáfogtam hát én is és 20 éve, amióta nyugdíjba mentem, szobrok készítésével foglalkozom. Nem akarom, hogy elfelejtsem, ahogyan a kis falumban a néni ment a templomba, az aratás pillanatait, a kenderáztatást, a len tilolását, fésülését, a lekvárfőzést. Hogyan zajlott munka és a szórakozás Tarcsafalván, az én kis falumban.
Egyébként mostanában Kaposváron élek, mert a lányomat odaköti a munkája, de gyakran vagyok Cegléden is. Itt is, ott is van egy kis helyem a lakásban a munka számára. 2-3 napig dolgozom egy szobrocskámon, mert igaz, első nap már majdnem készen van, de másnap, harmadnap jobban meglátom a hibákat és addig tudok javítgatni, míg teljesen meg nem szárad az agyag. Cegléden szoktuk Zakar Józsi (keramikus) segítségével kiégetni. Már egy szekrény tele van a munkáimmal. Szoktam ajándékba is adni, de többnyire készítek másolatot, mert nem szeretnék egyik szobromtól sem megválni.
A járvány kitörése és a korlátozások a munkámban nem zavarnak, nem befolyásolnak, mert én mindig szabad vagyok, mint a tarcsafalvai emberek általában a tágas mezőkön, fűillatú legelőkön, vagy tanyasi kis házaikban a család szeretetében élve. Minden nyáron megyünk „haza”, két testvérem és azok családjai laknak ott. Azért tartanom kell a kondíciómat is, így minden héten egyszer-kétszer 5-6 kilométert futok a lányommal. Cegléden a Budai úti fürdő melletti tavat futjuk körbe többször, Kaposváron pedig a Deseda tavat.
Amikor mód van rá, járok a Benedek Péter Alkotókörbe és rajzolok. Nem azért tanulok, hogy megváltoztassam az emlékeimbe mélyen belevésődött paraszti munkában megfáradt alakok egyszerűségét, nem azért, hogy a részeg komákat simultabbá tegyem, vagy az ősi, egyszerű formákat bonyolultabbá, hanem azért, hogy az arányok jobbak legyenek és a megfigyelés, összpontosítás jobban menjen az alkotás folyamán. Vannak zsűrizett munkáim a Népi Iparművészeti Tanács által, elismeréseim a Magyar Kézművességért Alapítvány jóvoltából, de ezt a szoborkészítést, agyagozást azért csinálom, mert nem akarom, hogy elfelejtsem a régi falusi életet, falusi embereket, életüket a maguk egyszerűségében. Persze van Mátyás királyról szobrom, Kinizsi Pálról, még Don Quijotéről is, sőt, az elmúlt hetekben a Benedek Péter Alkotókör bábprojektjébe is bekapcsolódtam, vagyis készítettem egy bohócot, hogy én is bohóckodhassam egy kicsit. Szeretem a vidámságot, a társaságot, hiszen mindez az élet fontos része. Jelenleg a Kossuth Ferenc utca 2. szám alatti, volt Gyermekvilág üzlet kirakatában látható egy kis sorozat a szobraimból. Mindenkinek szeretettel ajánlom: vigyen a lelkében egy kis mintát, életérzést, az én szabadságomból, az én tarcsafalvai kedves világomból.” A kirakatkiállítást a Kossuth Művelődési Központ támogatta és rendezte.
Kiszely Margó
