Nagycsütörtökön mindig voltak és vannak bajkeverők

A Julianus-toronyból nem látszik a nagycsütörtöki csatorna, sem Karaszek Vencel rablója

Csendes koranyári meleg volt ma. Százágra sütött a nagycsütörtöki nap. Fontos számunkra ez az időszak. Ha valaki keresztény, számára a nagycsütörtök már az ünnep része. Elválaszthatatlan a Húsvéttól. Röviden és tömören ez az a nap, amikor Jézus tanítványaival az utolsó vacsorán együtt van, ez az a nap, amikor elárulják és elfogják Őt. Jézus ekkor szeretete jeléül megmossa a tanítványai lábát és búcsút vesz tanítványaitól. A nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás.

Azonban nem mindenki gyakorolja a keresztény hitet Magyarországon. Vannak, akik, bár hívők, de nem vallásosak, vannak akik ateisták. Ők így döntöttek és tehetik ezt, mert szabadság van ezen a téren is nálunk. De a húsvéti készülődés mindenkit érint. Ők is beszerzik a sonkát, meg a tojást, sőt már sok helyen tojásfát állítanak temérdek nyúllal körbeépítve a húsvéti díszt. A tavasz beköszöntét mindenki ünnepli. Ráadásul ma szép koranyári meleg volt.

A melegnek köszönhetően elmentünk a családommal a Dunakanyarba, egészen pontosan a Nagymaros felett található Julianus-kilátóba. A második legszebb kilátás nyílik innen a Dunakanyarra, mert az első azért a Prédikálószék. Gyönyörű a torony, ráadásul már áll 1939 óta. Az 1914-ben alakult Encián Turisták turistaegyesület a Magyar Turista Szövetség támogatásával építette fel a Julianus barát tornyot. Elképesztő munka, mert a hegytetőre fel kellett vinni a köveket és a többi építőanyagot. Mindenkinek ajánlom, mert 1 óra 20 perc alatt elér az ember Nagymarosig, onnan meg egy órás séta a családdal. Elképesztő látvány.

Mondjuk azért a Julianus-kilátóból nem látszik Cegléd, de nem látszik a napi sárdobálás sem. Főleg nagycsütörtökön nem. Hazaértem a családdal és megtekintettem így estefelé mi is történt Cegléden. Azt láttam, hogy errefelé vannak, akik nem kilátót építenek kőből egy hegy tetejére, hanem a templom közvetlen közelébe elhelyezik az „április tréfát”. Úgy látszik túlságosan belelendültek a látszattevékenységbe a kutyafuttató építése közben, és annak folyamatos fényképezésére és a közösségi médiába való megosztására. Nagy munka ám! Mosolyogva pózolni egy kerítés mellet fárasztó lehet. De sebaj, kiderült, hogy képesek szerszámot fogni a kezükbe ezek az emberek. Mindegy is, kár rájuk pazarolni a betűt, tudjuk már régóta, hogy egy valamirevaló településen van legalább egy falubolondja.

De ezért nem értek néhány dolgot.

Annyi minden szépet tehettek volna, miért pont ezt kellett?

Ha már minden áron aktuálpolitizálni akartak az urak, akkor miért ezt Szájert választották, ugyanis ez szerencsétlen marha ember elvégezte a penitenciát, lemondott mindenről és eltűnt a színről, földön fekvő ellenfélbe nem illik belerúgni!

Mi közünk nekünk ceglédieknek Szájerhez?

Ha már ennyire vicces kedvűek voltak az urak, jó helyszínt választottak? Értem én, hogy bíróság, de pont a polgármester ablaka elé kell ezt tenni, hogy lássa? Szerintem nem kíváncsi ő erre, főleg nem nagycsütörtökön!

Nem volt jobb dolguk?

Nem értem. Bár a régi időkben is volt baja a ceglédieknek a bajkeverőkkel. Például 1929 nagycsütürtökén szegény Karaszek Vencel bedei szatócs járt pórul, mert miután hazatért a Reilinger-féle kocsmából 3-4 késszúrással megsebesítették és kirabolták. A világ nem változik, Cegléden nagycsütörtökön mindig voltak és vannak bajkeverők.

Annak azért örülök, hogy mindez egyáltalán nem látszik a Julianus-kilátóból.

A Julianus-kilátóból a természeti csoda látszik, meg az emberi teljesítmény, mely maga a kilátó és a Visegrádi-vár.

Jómagam azt kívánom, hogy mindenki képes legyen méltóképpen ünnepelni, vagy csak egyszerűen lenni Húsvétkor.

Jobb ez így mindenkinek.

Ecseri Ferenc

1. kép forrása: Turisták Lapja, 1939. júniusi szám – 2. kép forrása: Ceglédi Hírmondó 1939. március 31.