Covid-mini-interjú sorozatunkban ismert ceglédieket kérdezünk arról, milyen változást hozott az életükbe a már több mint egy éve jelen lévő járvány és azzal összefüggésben lévő korlátozó intézkedések? Milyen új dolgokat tanult ebben az időszakban és milyen tervei vannak a karanténidőre? Tom White ismert rockabilly zenész és énekes, akit Ceglédről a világhírig repített tehetsége, lelkesedése és nagytagú zenekara. A járvány egyik legnagyobb vesztesei az előadóművészek: Tamás jelenleg betegszállító egy ceglédi cégnél…
– Hogy kerültél az egészségügybe, mint betegszállító?
– Korábban 3 évet dolgoztam már itt, aztán ahogy beindult a zenei karrier, akkor már főállásban a zenéből éltem meg, 5-6 évig. Tavaly májustól viszont újra itt dolgozom betegszállítóként és gépkocsivezetőként a kivonulóállományban. Emellett amikor a korlátozások engedték, tavaly júniustól októberig koncerteztünk is a duóval, heti 5-6 koncert a munka mellett. 70 koncertet nyomtunk le a zenésztársammal néhány hónap alatt, aztán novembertől újra bezártak a vendéglátóhelyek… Készülünk a duóval a nyitásra, klubkoncertekkel, akusztikus műsorokkal. A négytagú zenekarom most teljesen leállt…
– Miből élnek a zenekar tagjai azóta?
– Van, aki GLS visszáru adminisztrációval foglalkozik, mellette pedig informatikusnak tanul, a dobosunk – aki főállásban hangmérnök volt, így ez az állása is megszűnt – volt ezalatt az egy év alatt biciklifutár, építőipari segédmunkás, most pedig klímaszerelő. A nagybőgősünk zenetanár volt civilben, így ő állami iskolában gitároktató.
– Lelkileg hogyan dolgozzátok fel ezt a helyzetet?
– Nagyon magasról estünk le! 2018 év végén volt az X-Faktor és két hónap alatt betelt a naptárunk fesztiválokkal, magasabb gázsiért, mint amit korábban elképzelni tudtunk. 2019 tavaszán 1 hónapig Brazíliában 16 koncertünk volt, fergeteges sikerrel, majd Ausztria következett, egy síparadicsomban és néhány nappal később utaztunk Kanadába a Hungarofestre, ahol a Republic-kal és a Budapest Bárral léptünk fel…Nem elsősorban az anyagi biztonság hiányzik, hanem az, hogy előadóként nem tudunk megnyilvánulni, hiányzik a közönség szeretete, a taps, hogy nyújtani tudunk valamit, ami örömet szerez másoknak…Most mindent elölről kell kezdeni, újra felépíteni magunkat. Lelkileg nagyon megtört mindenkit a csapatban, hárman pánikbetegség tüneteivel küzdünk azóta… Nekem a mozgás, futás és a motorozás sokat segített, hogy az adrenalinszintem kicsit feltornázzam. De van jó következmény is, amit a Covid hozott ki belőlünk: eddig feldolgozásokat adtunk elő, de most elkezdtünk saját dalokat írni, Ricky a dallamot írja, én a szöveget adom hozzá. Minden rosszban van valami jó!
