Kávéval festve

Tóth Mariann grafikus művész, Cegléd város szülötte mesél arról, hogyan került a kávé, mint festékalapanyag, munkái középpontjába.

„Cegléden születtem, itt jártam általános-és szakközépiskolába. Szerettem rajzolni Sárközy Erzsinél. A Magyar Képzőművészeti Egyetemre jelentkeztem és felvettek. Jó tanáraim voltak: Vecsey Csaba (rajz, festészet), Oláh György (alkalmazott grafika), Molnár Kálmán (tervezőgrafika), Auth Attila (tervezőgrafika), Karátson Gábor (kínai filozófia), Mányoki Endre (író) stb.

Ceglédi kedves emlékeim közé sorolom, amikor a Hollós utcai Patkós Irma házban, a Fiatal Alkotók Műhelyében művésztanárként segédkeztem Sárközy Erzsivel, Somos Gyulával és Zakar Józsival. Megalapításától kezdve jelen voltam. A FIAM logó-ját én terveztem, és a fotólaboromat az alapítványnak adományoztam. Nagyon szerettem a sötétkamrában laborálni, kísérletezni, nemezelni az udvaron és nyáron a jó melegben papírt meríteni a gyerekekkel.

Pályám kezdetén művésztanárként dolgoztam Kecskeméten a Katedra Gimnáziumban. Kreatív grafikusként Rókusfalvy Gábornál, a Roxer-nél Budaörsön, majd művészeti vezető lettem Székesfehérváron. Mielőtt az angliai Keswick-be költöztünk, Budakeszin botanikai illusztrátor voltam Dr. Debreczy Zsolt dendrológus professzornál.

Művészetem ugyanúgy tükrözi a keresztény hitem, mint a természet szeretetem.

Egyéni vállalkozó vagyok 2019-től. ARTARY is ekkor született, ami egy mozaik név. Art = Művészet; Ary = a becenevem. Rövid, egyszerű és fülbemászó. Art (e)ry = Artéria, a szenvedélyem mozgató rugója. ‘Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.’ (Máté 6:21). Jelentése hasonló. Az artériák többsége oxigénnel teli vért szállít. Erre utalva, az utolsó „Y” betűbe egy csepp vért helyeztem el. Szükségünk van FÁKRA is az oxigén biztosításához, hiszen „Földünk Tüdejét” az erdők alkotják. Az emblémámhoz egy szív alakú, őszi levelet választottam, és botanikai pontossággal, akvarellel megfestettem. Elkezdtem leegyszerűsíteni, absztrahálni ezt a levelet, majd megalkottam a logó-t, amely szenvedélyem szimbólumává vált. Életünk célja ebben a világban annak a módnak a megismerése, hogy megtanuljunk egyensúlyban élni a természettel és mindazzal, amit a természet nekünk adományozott.

Nincs honvágyam. Gyönyörű, nyugodt és békés városban élünk, ahol nagy a közbiztonság.

Ez a város Keswick (Anglia). Kedvenc helyeim: Derwent Museum, Treeby & Bolton stb. Catbells, Latrigg…

2020 Karácsonyát szeretteim körében Cegléden ünnepeltem. Repülőjáratainkat törölték, így fiammal két hónapot tudtunk szülővárosunkban tölteni. Ekkor kezdődött a „hosszú kávészünetem”.

Véletlenül kiöntöttem a kávét az akvarell papírra és elkezdtem festeni. Az alkotás segített abban, hogy a pillanatban maradjak és merész legyek.

Fiatalkoromban sok időt töltöttem a Szabadság téren, a templomkertben és az emlékeim kitörtek a szívemből. A megalkotott képben, ami 1 hónapig látható a Bern Kávéházban (Cegléd, Árpád u. 23/a), egyszerre sűrűsödik a múlt, a jelen és a jövő reménye. Egy ugyancsak kávéval készült képem állandóan megtekinthető a Szabadság téri Hazai Pékség Kft. galériájában (Cegléd, Szabadság tér 9). A „Magyar Turáni Ornamentika” sorozatom is itt van kiállítva, amelyet nagyon szerettem volna megnyitni, de a körülmények nem tettek lehetővé.

Kávéval festeni könnyű, mert felhasználó és környezetbarát. Tapasztalt akvarellfestőként rendkívül érdekelt az a véletlen és a korlátlan lehetőségek tárháza, amit a kávé, mint ’festészeti’ anyag kínált.

Olyan festési tulajdonságokkal bír, amit folyamatosan finomíthatok és gyönyörű, ahogyan bizonyos foltokban virágzik. Egyedülálló, monokróm hatást hagy, amit nagyon szeretek. És azt gondolnánk, hogy a kávé csak egy finom ital… Te is szereted?”

KM