A Hild József által tervezett ceglédi Református templom tetőzetének javítására egy tetőfedőmester, és Zana József bádogosmester kapott megbízást. Feladatuk az volt, hogy az időjárás miatt keletkezett hibákat kijavítva, munkájukkal akadályozzák meg a beázásokat. Először a két torony tetőzetével végeztek.
1936. augusztus 6-án délután a rekkenő hőségben a templom kupoláján 2 bádogos (alvállalkozó mester, és segédje) a kupola réz-, és bádog tetejének javítását végezte. Háromnegyed négy körül a bádogosok a kupola tetején kívülről dolgoztak, mozgásukhoz kötéllétrát használtak, a szélkakas és villámhárító körül kézilámpával olvasztották le a régi cint, hogy a részeket kijavítva, utána lemezzel borítsák a területet. A szélkakas alatti kis torony rézborítású volt, alatta fabordázat, melyet falécek merevítettek ki. Valahol a kézilámpa lángja egy résen behatolt a teljesen száraz faszerkezethez, s azt felgyújtotta. A bádogosok kívül dolgoztak, így a tüzet azonnal nem vették észre. Amikor meglátták a füstöt, keresték a tűz helyét, de a náluk levő kevés víz már nem volt elég az oltáshoz, később el is hagyták az épületet. Feltámadt a szél is, és a lángok egyre jobban terjedtek. A járókelők is észrevették a nagy füstöt, és a Katolikus templomból is elhangzott a riasztás: Tűz van! Megjelentek a ceglédi tűzoltók, már látták, a torony menthetetlen. Fecskendőikkel próbáltak minél közelebb kerülni a tűz fészkéhez, de nem volt olyan nagy létra, hogy azzal megoldhassák az utca felől az oltást. A torony lépcsőin közelítették meg az egyre nagyobb lángokat. Több száz ceglédi gyűlt össze, mindenki segíteni akart. Dr Sárkány Gyula polgármester telefonon kért segítséget a fővárosi tűzoltóktól. Ők kérdezték a vízvételi lehetőséget, és megállapították, hogy a vízhiány miatt felesleges elindulniuk. Sajnos a bank udvarán levő víztartály vizét a nyomás hiánya, a standfürdő vizét a távolság miatt nem lehetett felhasználni. Érkeztek a nagykőrösi, szolnoki, kecskeméti tűzoltók is. A huszárlaktanyából katonákat vezényeltek ki. A tömlőkben levő a víz kiegészítésére, a katonák megszervezték: csataláncba állva a katonák, és a polgárok egymásnak adták a teli vödröket. Voltak olyan önkéntesek, akik a toronylépcsőjén mentek fel, hogy a kupola környékén segítsenek. A kupola, és a torony között ugyanis volt átjáró. Az ott levőket a tűzoltók figyelmeztették a veszélyre. A többség, azt tapasztalva, hogy lábuk alatt forrósodik a bádog, visszavonultak a torony átjáróba.
A forrásanyag 10. oldaláról idézek: „Egy fiatalember elől azonban a pusztító tűz elvágta a toronyátjáróba vezető utat, az rémülten ugrált ide-oda, menekülést keresve. Amikor a láng minél közelebb került hozzá, nem maradt más választása, mint az alacsonyabb tetőzetre ugrani. De jaj! – a tetőbeszakadt, s egy hátborzongató kiáltás, egy felcsapódó lángnyelv, …”
A fiatalemberből mire megtalálták, már csak néhány elszenesedett apró csont maradt. Az elhunyt neve: Szunyogh Károly, élt 22. évet. Korabeli újságok sokféleképpen írják meg az esetet, és az elhunyt nevét. Én most a Romokból Isten háza forrásmunkából, és a nyilvános anyakönyvi kivonatból idéztem.
Újabb felkiáltás: „Tűz van!” Kiderült, hogy a szél az égő zsarátnokokat felkapva a környező házakra repítette. Ott is oltani kellett. Egy ház porig égett, kettőnek a teteje semmisült meg.
Közben megkezdődött az orgona mentése, a padsorokat vízzel locsolták, és félő volt, hogy a két toronyban levő harangok sérülés esetén óriási kárt okozhatnak.
Nagyon sokan megsérültek, voltak, akiket a kórházban kellett ellátni.
Végül a tűzoltók megfeszített, szakszerű tevékenysége, a katonák, és az önkéntesek kitartó munkája meghozta az eredményt, késő estére sikerült a tüzet lokalizálni. Sajnos a kupola megsemmisült.
A két bádogost őrizetbe vették, vallomásuk után szabadlábra helyezték őket. Az ellenük lefolytatott bírósági eljárás során a budapesti királyi ítélőtáblán jogerősen felmentették mindkét személyt, mert nem volt megnyugtató bizonyíték arra, hogy gondatlanul jártak el munkájuk során. Nevüket ezért nem is írtam meg. A munkát elvállaló Zana Józsefet is felmentette a bíróság. Zana József az ítélet után kérte költségeinek megtérítését, a bíróság az egyháznak elrendelte, hogy fizesse ki részére járó összeget, az egyház ezt meg is tette. Mivel az alvállalkozónál is ez a döntés volt várhatót, ezért részére járó munkabért és egyéb járandóságokat az egyház az ő részére önként kifizette.
A templom és a berendezések biztosítva voltak a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél. Másnap az egyházközösség vezetői, tárgyaltak a biztosító képviselőivel, akik vállalták az újjáépítés költségeit.
Meg kellett oldani, hol legyenek az hívek részére az istentiszteletek. A gyülekezeti ház kis átalakításával ezt is megoldották, következő nap már itt tartottak istentiszteletet.
A városvezetést sok bírálat érte, a tűzoltóság hiányos felszereltsége miatt.
Én most csak az eseményekről írtam, a tűz által a lakosság körében kiváltott érzelmeket nem említettem. A tragikus nap után hitet és reményt adott, hogy rövid időn belül megindult a torony újjáépítése.
A templom tornyának újjáépítése a tervezéssel kezdődött, ekkor döntöttek arról, hogy a torony magasságát 20 méterrel megemelik, de ez már egy következő történet….talán valaki ezt is megírja..
- június 27. Pál Erzsébet
***
Forrásanyag:
1. Romokból Isten háza A ceglédi református templom pusztulása és újjáépítése Írta: Dr Zsengellér Ferenc református egyházi jegyző, az előszót írta Czeglédy Sándor lelkipásztor Megjelent: 1939-ben
2.Ceglédi Hírlap 1936. augusztus 16-i szám 5. oldal, anyakönyvi kivonat
3.Ceglédi Hírlap 1936. augusztus 9-i száma A ceglédi református templom kupolája a tűzvész martaléka lett!
