A Magyar Rendőrség hivatalos oldalán jelent meg portré cikk Török Csaba alezredes ceglédi rendőrkapitányról és feleségéről Török Ildikó alezredesről, akik a Ceglédi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályán ismerkedtek össze 25 évvel ezelőtt. Mindketten hivatásuknak tartják a rendőri szolgálatot, jóllehet eleinte egyikük sem ezen a pályán képzelte el magát – szól a cikk bevezetője.
“Budapesten jártam katonai főiskolára, majd elvégeztem Gödöllőn a Gépészmérnöki Kart – meséli Török Csaba alezredes, a Ceglédi Rendőrkapitányság vezetője. – Akkoriban nehéz volt ebben a szakmában elhelyezkedni, ezért más irányban kezdtem el gondolkodni. Nem állt távol tőlem az egyenruha, hiszen katonaként szolgáltam. Ezért jelentkeztem a rendőrségre és kerültem 1996. május 1-én a Ceglédi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályára, ahol Ildikó is dolgozott. Ha volt folyamatban egy ügy, amihez segítség kellett, sokszor kért meg engem, hogy kísérjem el. Ilyenkor sokat beszélgettünk, sok közös témánk volt.
Török Ildikó először tanítói és tanári diplomát szerzett. Technikát és alsó osztályosokat tanított, és szeretett volna Cegléden, a szülővárosában elhelyezkedni, de akkoriban ez nagyon nehéz volt.
– A rendőrség is eszembe jutott, hiszen mindig is szerettem az egyenruhát, és a Ceglédi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályára kerültem. Először gyermekek, illetve fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel foglalkoztam, aminél nagy előny volt a pedagógus végzettségem – foglalta össze az alezredes asszony, aki különböző területeken dolgozott a rendőrségen belül, és a 25 év alatt elsajátított tudást, tapasztalatot és szakmai gyakorlatot most a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságán kamatoztatja, mint kiemelt főelőadó. – Közvetlenül a bűnügyi rendőrfőkapitány-helyettes mellett dolgozom. Sokféle feladatot látunk el: készítjük a szakmai összefoglaló jelentéseket az országos szerv vezetője részére, de a Bűnügyi Igazgatóság életét, mindennapjait is összefogjuk.
– A feleségemmel abban nagyon hasonlítunk, hogy a rendőrségi munkát mindketten a hivatásunknak tartjuk. Amit csinálunk, azt teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel tesszük – magyarázza a rendőrkapitány. – A gyerekek nevelésében is következetesek voltunk. Arra tanítottuk őket, hogy olyan pályát válasszanak, ami örömet okoz nekik, és teljes odaadással csinálják. Hozzáteszem, bár katona voltam, mégis azt kell mondanom, nincs katonásabb a feleségemnél. Kettőnk közül ő a szabálykövetőbb.
– Mindkét lányunknak nagyon jó a nyelvérzéke, több nyelven is beszélnek. A nagyobbik kint él Barcelonában. Ő már férjhez ment, a vejünk mexikói. A kisebbik még főiskolára jár, és velünk él – meséli a rendőrkapitány felesége. – Az életünk, ahogy változott, valahogy mindig össze is kovácsolódott a munkánk során. Mindketten a vizsgálati osztályon kezdtük, majd szinte egyszerre kerültünk a közlekedésrendészetre, én Ceglédre, Csaba pedig Pest megyére, ami természetesen kihatott a családi életünkre. Néha előfordult, hogy egyszerre kellett kimennünk egy balesethez, és meg kellett oldani úgy, hogy ott volt a kislányunk. Mindketten hivatásosak vagyunk, ugyanott dolgozunk, házaspárként ezért jobban megértjük a másikat. A párunkat ért sikereket, élményeket, sőt még a kudarcokat is együtt, közösen éljük meg.”
