A harmadik helyen, bronzérmesként végzett Tokióban a magyar férfiválogatott, miután a „kisdöntőben” 9–6-ra győztek Spanyolország ellen. A bronzért vívott csatában aratott győzelemben is aktív szerepet vállalt a két ceglédi játékos Jansik Szilárd és Pásztor Mátyás. Gratulálunk nekik! Ezzel Cegléd városának újabb érmeket szereztek, a Lőrincz testvérek aranya és ezüstje mellé.
A nemzetisport.hu összefoglalója:
„Az utolsó napra már nem változtattak a mesterek a formulán, megtartották a több mezőnyjátékost a kispadon, úgyhogy a két veterán, a 41 esztendős Daniel López Pinedo, illetve a 37 éves Nagy Viktor tempózott a gólvonalra – alighanem utolsó olimpiai és talán válogatott mérkőzésére is, a többiről ne is beszéljünk… –, a cseréjük felült a lelátóra.
Viszont mindenki más ment a vízbe: eddig ugyan inkább az volt a szabály, hogy csak a kezdő hetes ugorhat be a ráúszás előtt, most tucatnyian vetődtek a habokba, a mieink össze is álltak egy hangos csatakiáltásra.
Persze erről még a spanyol válogatott nem lett gyengébb, sőt, a negyed- és az elődöntő nagyjából egy-egy negyedét leszámítva szinte végig tökéletesen pólózó csapat elvitte a labdát, és kétszer is vezetett az első negyedben, amely csakis emberelőnyös találatokat hozott, kettő-kettő szimplát és egy-egy kettőst (3–3).
Ugyanígy ikszre álltunk félidőben is, miután folytatódott a kiállítások eszetlen osztogatása: két negyed után a mezőny kétharmadának volt személyi hibája, négynek kettő is, szóval, nagyjából úgy haladtunk, hogy a végén majd az játszik, aki marad. A kispadon éppenséggel megfogyatkoztunk, mert a spanyolok negyedik találatát feltehetőleg két méteren belül posztolva szerezte Miguel de Toro, amit a mieink nyilván reklamáltak, a spori megítélésre szerint Németh Zsolt másodedző olyannyira hevesen, hogy piros lapot adott neki. Ezért aztán Mátéfalvy Csaba kapusedző vette át a statisztikázás feladatkörét, amúgy hömpölygött tovább a rangadó (5–5).
A harmadik igazán góldúsan alakult: egyetlen találat született, az is fórból és megpattanóból – de legalább mi szereztük (6–5). Egyébként a partról igyekeztek szorosan tartani az állást, a nyakunkba varrtak kiállításokat – úgyhogy bekkelt már a portás bácsi is –, kontrákat, kivideózták Angyal Dániel kapufás ejtését, ám nem adták meg, szóval, idegtépően alakult a meccs, de át végülis az éremért ment, mitől lett volna nyugalmas?!
Kis higgadtságot a mesterek igyekeztek ráerőltetni a játékosaikra, a záró negyed közepe felé mindketten kikérték az idejüket egy-egy fór előtt, csak mi be is lőttük, pontosabban Vámos Márton szétbombázta a kaput, először ékelve kétgólnyi különbséget a felek közé (7–5).
Ráadásul közben szenzációsan ment a védekezés, sokasodtak a blokkok, Nagy Viktor is kapkodta le a labdákat, amiket meg nem, azt az embereink szorításában a kapufára bikázták a spanyolok, akik már kockáztattak is, de az üres kapuval ismét mi jártunk jobban: Magyari Alda tegnap egész pályás gólja után Varga Dénes csak harmadpályásat tett hozzá (9–6)!
Idegesítenio persze maradtak a bírók, akik egymásután pontozták ki az embereinket, az utolsó két percre egyetlen cserénk maradt. Csakhogy találatot az utolsó 16 perc 53 másodeprcben nem kaptunk, így pedig lehet olimpiai érmet szerezni!”
TOKIÓ 2020
FÉRFI VÍZILABDA, BRONZMECCS
MAGYARORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 9–5 (3–3, 2–2, 1–0, 3–0)
Tokió, zárt kapuk mögött. V: Vojvogyin (orosz), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – MANHERCZ 1, Jansik Sz. 1, Varga Dénes 1, Mezei, VÁMOS 2, Zalánki 1.
Csere: ANGYAL 1, Hárai 1, HOSNYÁNSZKY 1, Pásztor, Erdélyi
Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
SPANYOLORSZÁG: LÓPEZ PINEDO – Granados, Perrone 1, MUNARRÍZ 2, DE TORO 1, Famera, Larumbe.
Csere: Mallarach, Sanahuja, TAHULL 1, Bustos, F. Fernández
Szövetségi kapitány: David Martín
Gól – emberelőnyből: 4/4, ill. 11/4
Gól – kettős emberelőnyből: 2/2, ill. 3/1
Kipontozódott: Zalánki (25. p.), Hosnyánszky (27. p.), Pásztor (29. p.), Varga Dénes
