Az utóbbi években talán egyre kevesebb a kétkedő, aki vaklármának tartja klímaváltozást. Tetszik, nem tetszik – a bőrünkön érezzük. Később és kevesebb ruhával telik el a bús, borongós késő ősz és a rövid tél. A hócipő és a szánkó ritka szükség Cegléden is. Húsz éve gyermekeimnek ígértem lovas szánkózást a Putrisarki erdőben. Az ígéretemmel felsültem, hiszen már felnőttek és alighanem ők sem fognak sikeresebben jósolni gyermekeiknek. Minap bejárta a világhálót, hogy esik az eső az Északi-sarkon, amire évszázadok óta nem volt példa…
Az évi középhőmérséklet 1 fokkal felette van annak, amiről 50 éves ceglédi adatokból számoltunk, s közreadtuk az Éden című könyvben. Az állatok sem reagálnak megszokott és valószínű módon a változásokra. Napi közlekedési eszközöm egy kerékpár, arra is jó, hogy többet lássak a körülöttem zajló természeti eseményekből. A legkevesebb viselkedésbeli változást talán a verebek mutatják, hiszen magvakat, őrizetlen madáretetőket, védő sövényeket szinte mindenütt találnak. Van egy kb. 40 fős csiripelő brigád a Spar bolt előtti tömörre vágott sövényben, ahonnan gyakran élénk csiripelés hallatszik. Bátran tehetik, mert a sövénybe aligha tud becsapni valamelyik éhes ragadozó madár vagy egy kóbor macska.
Ennél nyilvánvalóbb az a cserélődés, ami két madárfaj élőhelyében történt. 30-40 éve a ceglédiek a balkáni gerléktől szenvedtek, a belső utcákon és tereken bombázásuktól nem lehetett biztonságunk. És most? A szinte minden elfoglalható fészkelőhelyen örvösgalambok élnek és fészkelnek. A madarászoknak is csak félmagyarázataik vannak. Az állomás épületének padlásterében a bagolytámadások és a bejárók elreteszelése elűzte a több ezres veréb kolóniát, most az elvadult és kóbor galambok vették birtokba. Az örvösgalamb meg nem szereti a csoportos fészkelést.
Ritkán hallani a kakukk hangját a Büdös-ér melletti távvezetékről, a réti tücsökmadarak meg sokkal bátrabban adják elő megszokott strófáikat. A Gyümölcskutató Intézet környékén több odvas fa fészkelőhelye lett a búbos bankáknak, számukra nem veszély, ha az óvatos vörös mókusok szaladgálnak, vagy ugrálnak a fákon. Szerencsére van mit enni. De hová lettek az invazív szürke mókusok, amelyek valahonnan elszabadultak? Hol a Bercsényi utcai diófás kertekben, hol az Öregszőlők almafáin kóstolgatták az őszi gyümölcsöket.
Öt éve a Kutatóintézet barackosát furcsa madár vendégek lepték el. Kideríthetetlen, hogy miért, de a fák csúcshajtásainál legalább egy-két sirály telepedett meg. Persze, távcső nélkül megközelítve őket, felröppentek, majd visszatértek. Odébb kerekezve, a magára hagyott tanyaépületben legalább félszáz szarka foglalt helyet. Közelítve meghátrálni kényszerültem, mint a híres regény varjai, bizony megtámadtak.
Hiába melegebb a téli félév, a feketerigók kertjeinkben megfogyatkoztak. Lehetséges, hogy a sanyarú gyümölcskínálat miatt inkább a bodzásokba húzódtak, nem tudni. De a sárgarigó is alig hallatja hangját, vagy ilyenkor próbarepüléseket végző gyurgyalagok sem igen kurrognak. Csak remélem, hogy a Vitéz-ároknál a fészkelésüket nem emberi tett lehetetleníntette el.
A méheket más nyavalyák pusztítják, így nagy hiba a színes madarakat vádolni és pusztítani! Ami a gyümölcsösöknek is kár, mert sem a vadméhek, sem más rovarok – így a poszméhek – nem tudják teljesen átvenni a megporzási szerepet, csökken a gyümölcs kínálata, fagyok nélkül is. A hőmérséklet ingadozása miatt megszenvedte a szabadföldi paradicsom. Szeptember 2. hetében-októberben alig kínálják a gyümölcsét a piacon; ami van, az is drága.
Közben kapom az információt Zöldhalomból, hogy a tanyákat védelmező kutyák éjszaka már viaskodnak a nádi farkasokkal. Néhány adatközlőm tudni véli, hogy már lőttek is a vadászok – valószínűleg Bácska felől érkeztek a vadak.
A két világháború között egy juhász Szlavóniából hozott a Dráván átúszva, parlagfű töveket. A II. világháború előtt már a Balaton déli partmenti vizeitől a fürdőzők sajátos náthát kaptak. Ma e fajnak a pollene népbetegség okozója lett. De a példák hosszan sorolhatók, így alföldi erdeinkben a dámvad térnyerése, a felelőtlen ültetésekkel önállósult selyemkóró stb. Végre ki kellene mondani, hogy a káros változások csak részben a klímaváltozás következményei, de nem is Isten-csapás, hanem főleg az emberi butaság következményei.
ESDÉ
