A címbeli állítást azért írom GULICSKA LŐRINC grafikusművészről, mert láttam alkotói tevékenységének, emberi és művészi erényeinek a kiteljesedését az 1970-es évek eleje óta. A latin spiritus eredeti jelentése: szellem és lélek. Ez a két pillére a fél évszázados haladási ívének, amelyet megrajzol (!) a tehetsége és a szorgalma.
A múlt emlékei között matatva, merengve elém tűnt egy ceglédi iskolaújság: a Diákélet 1972. májusi száma. Ebben – általam beszerkesztve – jelent meg Gulicska Lőrinc néhány linómetszete. (S micsoda példány! Abban olvasható a későbbi, kiváló, többkötetes költő, író – a sajnos már elhunyt – Dobozi Eszter két-két verse és írása. Az ifjú rajzoló ráérzett diáktársa lírájának már akkor feltűnő drámai feszültségére.) Ihletettségem fokozta, amint rápillantottam a szobámban lévő mandalára, a grafikus szín- és jelképsugárzó alkotására. Találkozásunkkor megmutattam neki.
– Arról a 2001-es kiállításról való, amelyet te nyitottál meg – nézte úgy a képét, mintha tükör előtt állt volna.
Elfogódott volt a hangja. Ismerem: szerény, tiszteletadó, visszahúzódó.
– Csendes egyszerűséggel élem az életem, dolgozom. Rajzolok.
Most én is. Sorsot. Szavakkal.
– Kép a családról?
– Édesanyám az érettségimig a rossz kifejezés szerint nem dolgozott (sőt sokat), hivatalos jelöléssel htb., azaz háztartásbeli volt. Azt sajnálta, hogy közben nem iratkozott be a gimnázium levelező tagozatára. Csodáltuk lexikális tudását, főleg irodalmi tájékozottságát. Később könyvárusítással foglalkozott. Ismerve érdeklődésemet és ízlésemet, sok olvasnivalót hozott haza. Édesapám vasesztergályos, de kőművesként is dolgozott. Különösebben nem méltatta kezdeti rajzaimat, ő a fizikai munkát és annak eredményét értékelte. Húgom gimnazistaként sikeresen szerepelt az országos tanulmányi versenyen, fel is vették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, történelem-földrajz szakra. Orosházán tanított, később ott igazgató-helyettesnek, majd székhelyintézmény-vezetőnek választották.
– Az első „jó irányú” vonalak?
– A jelentősebbek a Táncsics iskolában születtek. Hidvégi Lajos volt a rajztanárom. Mindent jól megcsináltam, de festeni nem tudtam. Egyszer mérgemben szétkentem a papíron a festéket, ez a „kép” viszont tetszett neki, mert ő nem kedvelte a realista ábrázolást
Lenci – így szólítom őt diákkora óta – válaszút elé került: sport vagy rajz? Kiváló sportoló volt ugyanis, az olimpiára akart kijutni. Több sportágban is kiváló eredményeket érhetett volna el. Ám egy súlyos lábsérülés álmainak is végső törést adott. Érettségi után egy évig rajzolóként dolgozott a honvédségnél, majd Nagy László Lázár címfestő műhelyébe került.
– Az alatt a három év alatt rendkívül alapos technikai felkészítést kaptam, s megtanultam ecsettel írni is, kiállításokat szerveztünk – akkor még másoknak.
Ezután sikerrel felvételizett a szegedi tanárképző főiskolára, ahol földrajz-rajz szakos diplomát szerzett. Az akkori Kisegítő, majd a mai Losontzi Iskolába került. Sok mindent csinált: tanított, videós segédanyagokat, iskolatévét, kisfilmeket készített. „Több mint 60 éves” címmel lírai összeállítást „forgatott” az intézményről. Sportoló tanítványaival országos sikereket ért el. Ezek közül talán a legelismerésreméltóbb a négytusa csapat második helyezése, és 800 méteren egymás követő két évben 1. helyezés. A négy gyerek külön-külön az iskola réme volt, de a sport és a tanár vezette közös munka jó magatartásúvá nevelte őket. Ennek előzménye a gyerekkori élménye: a lakótelepi gyerekek és szülők őt tekintették az örökmozgó kis közösség megbízható vezetőjének.
– Szép iskolai évek – tekint vissza áhítattal a múltra. (Harminckilenc év után, 2015-ben ment nyugdíjba.) – Más örömet is kaptam ott. Az intézményhez került egy kolléganő, konduktor. Érdeklődött a képeim iránt. A tetszés kölcsönös „életképpé” lelkesült. A következmény: házasságunk negyedszázada. Ma is ő az első számú kritikusom, biztatóm. A Pedagógiai Szakszolgálatban dolgozik, járási és megyei szinten, szakértőként tevékenykedik.
– Hogyan találtál rá a sajátos, egyedi alkotói utadra?
– Talán a „minden nap egy mandala” idején 1999 utáni szűk két évben. Hatszázat készítettem. A ceglédi kiállításon (ahol Rónai Gábor is szerepelt képeivel) négyszázat mutattam be, majd az orosházi gimnáziumban hatszázat.
Gulicska Lőrinc művészi irányzata filozófiai indíttatású, a keleti világszemlélet és az ezotéria határozza meg. Befolyásolta C. G. Jung svájci pszichiáter mélylélektana is. Alkotói hitét egy történettel mutatta be. Egy harmóniában élő házaspár képet rendelt egy festőtől, aki munkája közben dúló vitát folytatott a feleségével. Miután a pár felakasztotta otthonában a falra a festményt, ők is veszekedni kezdtek.
Mert… a kép – értelmezi Lenci – magában hordozta és kisugározta a harag rezgéseit. Ugyanis mindennek – a dallamtól az épületig – energiája, rezgése van. (Ezt ismertette is egy kiadványában.) Mivel ő a képeivel a harmónia rezgéseit akarja átadni a szemlélőknek, csak nyugodt és derűs állapotban alkot.
A mandala (szimbolikus jelekkel, színekkel teli körív, mely az elmével is kapcsolatban áll) lényegét, szerepét így magyarázta el:
– Minden emberben van egy nyugodt, tiszta pont. Ezt kell megközelíteni. A mandala hozzásegít ehhez, így: kívülről haladunk tekintetünkkel befelé a rajzon.
– Minek nevezhető az alkotó szerepe?
– Kapcsolat, összekötő. A világ az ember számára csak négy százalékban látható. (S ebből akar irányítani…) A képalkotó összekötő a háromdimenziós lenti és a tér- és időkiterjedés határa nélküli fenti között. Ez a létállapot érintkezik az Isten-hittel, hiszen Ő is energia, ezzel teremt.
– Hol a helyed a művészvilágban?
– Mivel visszahúzódó és ebben az alkotói irányban egyedül járó vagyok, nem kerülök a „fontos” szemek elé. Így nem helyeznek oda, ahová talán megérdemelném.
Lenci új alkotásait mutatja. Dante halálának 700. évfordulójára három képet készített. Az Isteni színjátékot nem szöveghű értelmezésben közelítette meg, hanem a rá jellemző ábrázolásmóddal: megérzéssel, intuícióval. Szeretne továbbra is filmezni, fotózni. Felvételeivel is több díjat nyert már, például az „Én városom” fotó pályázaton.
– Milyen létérzést sugároz a te „lelki mandalád”?
– Elkezdett jobban rám figyelni a Képmesterem. A Segítőm.
Koltói Ádám
