„A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él.” (Bábel Balázs)
Mikor elmegyek egy öreg fa mellett gyakran eszembe jut, hogy vajon mi lenne, ha beszélni tudna? A hatalmas, több évtizedes, sokszor több évszázados fák, gyökereikkel helyhez kötöttek és nem menekülhetnek el a történelem viharából, rendületlenül állnak a múlt szemtanúiként.
A városháza udvarán van egy gyönyörű, fenséges lombkoronájú gesztenyefa, mellette autók parkolnak. Ha ez a fa beszélni tudna, elmesélhetné két család történetét, akiknek élete itt Cegléden fonódott össze.
Az egyik család, a Gombos família, akinek őse Knopf Pál (1815-1893) kereskedő, az 1830-as években érkezett Ceglédre (1862-ban vette fel a Gombos nevet). A városháza mögötti háztömbben működött üzlete. 1845-ben vette feleségül a kékfestő család lányát, Rauh Karolint (1829-1914). Házasságukból 8 gyermek született. A család tagjai közül később többen jelentős szerepet játszottak Cegléd életében: Gombos Károly (1846-1934) kereskedő, Gombos Vilmos (1851-1895) kereskedő, Gombos Lajos (1854-1945) orvos, Gombos Dénes (1890-1961) szülészorvos, ifj. Gombos Lajos (1881-1949) polgármester.
A Gubody-Kossuth Ferenc utca sarkán épült házban laktak majd mellette, felépítették Cegléd első emeletes házat. Ide, az un „Gombos-házba” költözött a család. 1888-ban Ceglédre érkezett Zalai Ede és felesége, Ferenczy Margit, majd a sarki épületben megnyitották a Reményhez nevű patikát. Fiuk, Zalai Károly, Gombos Dalmát – Gombos Lajos orvos lányát – vette feleségül, így kapcsolódott össze a két család élete.
Zalai Ede még 1888-ban, a Gombos-udvarban egy gesztenyefát ültetett, „mely alatti terület évtizedeken keresztül meghitt családi események, nyáresti vacsorák, szerelmes csókok helyszínéül biztosította a Zalai és Gombos család több generációja számára az árnyékot, virágzáskor az illatot, és az őszi lombok színe díszítette a kertet.” (Zalai Gábor)
A közkedvelt patikát 1950-ben államosították. A gyógyszertár bővítésére és szolgálati lakás kialakítására 1965-ben kisajátították, az akkor még a Zalai család tulajdonában lévő lakást is. A 77 éves gesztenyefát pedig az új tulajdonos kivágatta, aznap mikor a család elhagyni kényszerült otthonát. De az élet nem pusztult el, a fa gyökeréből egy új növény kezdett sarjadni. És ez a fa ma is ott áll a „Gombos-udvarban”.
A család tagjai azóta szétszóródtak az országban és a nagyvilágban. De a fa itt maradt, erős gyökerével a földbe kapaszkodva, jelképezi a két családot, akik annyit tettek a városért, a közösségért. Hazavárja őket és mesél nekik múltjukról…
„1888. május 1. – 1965. november 4.: 77 és ½ évet élt a Zalai család három generáción át Cegléden, sőt a negyedik generáció még ott született. Ma már csak a Kálvária temetőben levő családi sírbolt és az emlékek kötnek bennünket a kedves, ízig-vérig magyar alföldi városhoz. Az emlékek kötőereje nagy, s minél mélyebbek a gyökerek, annál nagyobb.” (dr. Zalai Károly naplójából)
Szilaj Anikó
