Bartúcz Anna a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium 11. a osztályos tanulója Kiemelt Dicséretben részesült az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. Mentora Volter Etelka tanárnő.
– Honnan szereztek tudomást erről a versenyről?
VE: 2014-ben részt vettem Brüsszelben a II. Scientix Konferencián. A magyar küldöttség tagja volt dr. Antos László is, aki felhívta a figyelmemet erre a versenyre. Azóta minden évben figyelemmel kísérem a versenyt, többször részt vehettem a díjátadón is. Azóta „áhítozom” arra, hogy lesz olyan tanítványom, akit el tudok indítani, aki kész arra, hogy rengeteg munkát fektessen be egy olyan pályázatba, aminek gyakorlatilag közvetlen kapcsolata nincs az iskolai tananyaggal.
– Mióta szervezik meg ezt a versenyt?
VE: Az Európai Unió már 1988 óta szervezi ezt a versenyt. Magyarország az 1991/92-es tanévben csatlakozott, 1995 óta pedig teljes jogú tagja ennek az európai versenysorozatnak.
– Hány fiatalt tudnak egy-egy felhívással megszólítani??
VE: Évente átlagosan 25000 középiskolás indul el saját országában a versenyen. Szeptemberben meghirdetik a versenyt. Néhány éve Magyarországon is az összes középiskola megkapja a versenyfelhívást. Hazánkban ebben a tanévben 122 pályázat érkezett be határidőre. Ekkor még csak egy vázlatos leírást kell adni a pályázónak arról, hogy mit szeretne megvalósítani. A zsűri öt szempont alapján vizsgálja a beérkező pályázatokat. Ezek a következők:
1. eredeti, újszerű-e az elképzelés
2. tudományos szempontból megalapozott-e
3. megvalósítható-e 2022. április 1-ig
4. a pályázó alkalmas-e a kidolgozásra
5. a várható eredmény hasznosítható-e
A zsűri 63 pályázatot fogadott el, illetve javasolt kidolgozásra, megvalósításra. A kidolgozás időszaka alatt a Magyar Innovációs Szövetség munkatársai tanácsadással, konzultációk szervezésével segítették a továbbjutott versenyzőket. A kiválasztottakból 53 pályamunka készült el határidőre.
– Ebben az 53-ban szerepelt Bartúcz Anna pályamunkája is? Hogy kezdődött, mikor fogalmazódott meg benned, hogy te is benevezz?
BA: Volter Etelka tanárnő ajánlotta figyelmembe a versenyt, előtte nem hallottam róla. Érdekesnek hangzott, így elkezdtem azon gondolkodni, milyen újszerű ötlet megvalósításával kellene neveznem. Az ötletelés közben alakult ki, hogy mind a 3D tervezés és nyomtatás, az programozás és robotépítés, valamint a természetismeret tudásomat összegyúrva szeretnék valamit alkotni.
VE: Kilencedikes korában tanítottam Annát, tavaly a Minősített Tehetséggondozó Műhely programon belül mentora voltam. Tudom, hogy milyen kreatív, mennyi mindennel foglalkozik magas színvonalon, úgy gondoltam, hogy neki biztosan lesz eddig meg nem valósított ötlete, amivel elindulhat. Kiderült, hogy tényleg volt.
– Konkrétan mivel pályáztál?
BA: Egy olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi, hogy akár kis helyen is a családok és kisebb háztartások növényt tudjanak termeszteni. Ezzel az eszközzel nem lehet az étrendet teljesen kicserélni, viszont kiegészíteni azt vegyszermentes, vitamindús mikronövényekkel igen. A mikronövények a csíra és a kifejlett növény közti állapotban helyezkednek el, kb. 3-5 cm-esek. A növények ellátása teljesen automatikus: fényről a berendezés gondoskodik, a vízellátás szükségességéről pedig értesíti a használót. Emellett vannak más előnyei is, nagyon kellemes hangulatfény, környezetbarát: kicsi az energiaigénye, illetve az ültető közeg (kenderrost), amibe a magokat helyezzük, komposztálható, így nem marad az eszköz után felesleges hulladék.
– Mennyi időt, energiát igényelt tőled ez a folyamat?
BA: A versenykiírás 3 hónapot adott az elkészítésre, és én ezt maximálisan ki is használtam.
– Voltak-e menetközben buktatók?
BA: Igen, elég sok. Kezdetben nem volt elég informatikai ismeretem, az eszköz bekötéséhez és beprogramozásához, ezt mind menet közben kellett kitalálnom. Külön nehézség volt az is, hogy növényekkel dolgoztam, melyeknek ugye speciális igényeik vannak: sokszor a magok nem keltek ki, vagy a növények elszáradtak, és ilyenkor ki kellett találni, hogy most a maggal van a baj, nem működik a szivattyú, vagy túl kevés/sok vizet kaptak a növények.
– A végén sikerült egy működőképes modellt alkotnod. Milyen eredményt sikerült elérned?
BA: Amikor megkaptam a meghívót a díjátadóra, csak annyit tudtam, hogy a 22 kiállító között szerepelek. Ezt már nagy eredménynek éreztem, nagyon örültem neki. Végül kiemelt dicséretben részesültem, illetve egy tehetségútlevél birtokosa lettem. Ez utóbbi már a felsőfokú tanulmányok megkezdésekor lehetővé teszi számomra a Tudományos Diákköri munkába való bekapcsolódást.
– Térjünk rá a díjkiosztásra. Már maga a helyszín is mutatja, hogy milyen rangos versenyről van szó, hiszen a Magyar Tudományos Akadémián adták át a díjakat. Milyen érzés volt ott ülni a meghívottak soraiban?
BA: Felemelő érzés. Nagyon készültem rá. Már a meghívót tartalmazó levél olvasása, az ismertetett programpontokkal, a miniszteri köszöntővel, egészen különleges érzés volt. A patinás épület falai között pedig tapintani lehetett a tudást, a szorgalmat. Mindannyian kitüntetésnek éreztük, hogy ott lehetünk.
– Mit gondolsz, azon kívül, hogy részt vettél egy sikeres projektben, mit tanultál, lesz-e valami folytatás, indulsz-e jövőre?
BA: A verseny, a többi pályamunka megismerése megmutatta számomra, sokat kell még fejlődnöm. A projekt kidolgozásán, az írásos forma megalkotásán, az előadásmódon is javítani lehet. Új ismeretségeket kötöttem, sokat tanultam a versenytársaktól, a velük való beszélgetésekből. Nagyon közvetlen volt a hangulat, mindenki tudott örülni mások sikerének, élvezettel hallgattuk egymást. Beleláttam, milyen hatalmas energia, idő, összefogás és tudás van egy-egy nyertes projekt mögött.
Magamról is sokat tanultam. A kitartás, a kudarcok miatti csüggedés legyőzése a legnehezebb. Illetve, hogy a segítség igénybevétele (több szem többet lát) nem gyengeség vagy csalás. A csapatmunka terén kell legtöbbet fejlődnöm. A versenynek, illetve a projektemnek köszönhetem a programozási és elektronikai ismereteim bővülését, hogy sokkal bátrabban fogok hozzá egy robot megépítéséhez, irányításához. Remélhetően ez jól fog jönni a Wro (World Robot Olympiad) nemzeti fordulójában, júliusban.
Ezen ismeretek birtokában szeretnék jövőre indulni, és helyezést is elérni a versenyen.
Gratulálok az elért sikerhez, jó pihenést kívánok a nyárra.
Tábori László
