Teltházas jótékonysági koncertet adott Cegléden – ebben a felállásban talán először – Csík Gusztáv (jazz-zongora), Csík Laura (klasszikus zongora) és Jean Faulkner (ének) a nemrég elhunyt Kármán Sándor – a Dobmúzeum megálmodójának, nemzetközi dobosgálák, valamint számos klasszikus zenei rendezvény szervezőjének – emlékére és a jelenleg nem működő Dobmúzeum javára.
A nem mindennapi eseményen részt vett számos kiváló jazzmuzsikus: pl. Berkes Balázs, Deseő Csaba; ismert közéleti ember: pl. dr. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Karacs Ferenc, a bánki Louis Armstrong Fesztivál igazgatója, dr. Csáky András polgármester és Földi László országgyűlési képviselő, az est fővédnöke és támogatója.
A hangverseny első részében – számos amerikai, valamint európai fellépés és verseny megnyerése után – Csík Laura zongorázott. Műsorában Bach: B-dúr partitája, Mozart: A-moll szonátája és Chopin F-moll balladája hangzott el. A filigrán szépség – a jó öreg Bösendorfert is legyőzve – hol erőteljesen dinamikus, hol csipkefinomságú játékával elővarázsolta a három klasszikus ritkábban hallott műveinek szépségeit.
Csík Gusztávot nem kell bemutatni a Ceglédi Panoráma olvasóinak. A nyolcvanhoz közeledő Liszt- és eMeRTon-díjas zongoraművész ma is rendkívüli teljesítményekre képes. Saját szerzeményei és a ritkábban hallott örökzöldek elragadtatták a közönséget, melynek egyes idősebb tagjai már félévszázada is hallhatták őt a helyi Róna vendéglátósok egykori, híres jamsession-jein. Mostani szólóteljesítménye hibátlan volt: karakteres váltóbasszusaira támaszkodva „hozta a négyet”, ritmusváltásaival, a szinkópák meglepő elhelyezésével, színes és fantáziadús improvizációival a klasszikus jazz-zongorázás magasiskoláját mutatta be.
Az est különlegessége Jean Faulkner produkciója volt. Az amerikai énekesnő jazz-, blues- és gospel-elemekből építkezik és ezzel – ahogy írják róla – a régi világ hangját menti át az új világba. Saját szerzeményei mellett szerencsésen válogatott Gershwin, Porter és Ellington jazz-sztenderdjeiből is. A kiváló hangi adottságokkal rendelkező énekesnő igazi profi: szívből jövő, szenvedélyes előadásmódjával, hangjának erejével, az angolul elmondott és a közönség nagyrésze által értett szellemes összekötő szövegével, színpadi megjelenésével, kisugárzásával inspirálta és pillanatok alatt elnyerte a közönség szimpátiáját. Csík Gusztávval előadott uniszónója bravúros teljesítmény volt. A zongoraművész nagy alázattal és emócióval szolgálta ki az énekesnőt, mint egykor Ellát Tommy Flanagan.
E sorok írója a tomboló siker láttán várt egy kis ráadást is. Nagy truváj lett volna például, ha apa és lánya valamilyen négykezest játszik, mondjuk olyasmit, mint Piazzolla Libertangója, úgy ahogy azt Katja Bunaisvili és húga mutatja be nekünk a jutúbon. Na, majd legközelebb…!
Dr. Hajdu Endre