“Betörőnek lenni nemcsak egy hobbi vagy foglalkozás, hanem egy életstílus. Kijátszani az emberek óvatosságát (vagy épp óvatlanságát), értékes zsákmányra szert tenni, majd angolosan távozni, mindezt gyorsan és feltűnés nélkül… ez bizony nem sikerülhet bárkinek. Ám néha még a legagyafúrtabbak is óvatlanul besétálnak a csapdába, amit például Nívó egyedi bejárati ajtó jelent.”
A meg nem fogadott jótanács
“Már hosszú évek óta osonok be a házakba, lakásokba, és amit csak tudok, magammal viszek. Több körözés is érvényben van ellenem, de a hatóságok mindeddig nem tudtak kézre keríteni, hisz megfontolt és óvatos vagyok, sosem hagyok nyomokat magam után.
A környezetem meg nem mondaná rólam, hogy miféle játékot űzök, ugyanis van rendes polgári foglalkozásom is, de tudják, hogy van ez: egy kis mellékes sosem árt.
Ismerek még hozzám hasonló gondolkodású egyéneket, és épp a minap volt egy érdekes beszélgetésem a betörő “szakma” egyik legprofibb művelőjével. Az illető figyelmeztetett, hogy egyre több helyen találkozik a Nívó egyedi bejárati ajtókkal, amelyek alaposan feladják a leckét, hisz jóformán lehetetlen betörni őket, ezért ha ilyet találok, akkor jobban teszem, ha inkább gyorsan odébb állok.
– No de miről ismerek fel egy ilyen ajtót? – kérdeztem.
– Pont ez a legnehezebb benne – felelte ő. – Mivel egyedi gyártás szerint készül, nincs semmi sajátos ismertetőjegye, amiről könnyen ki lehetne szúrni. Légy nagyon óvatos!
Magamban viszont csak nevettem. Vajon inába szállt a bátorsága? Engem ugyan nem rémiszt el egy nyavalyás bejárati ajtó!”
A megdöbbentő találkozás
“Újabb szép nap, újabb lehetőség. Ismét kiszemeltem egy csodás házikót. Mivel napok óta lesem őket, ezért tudom, hogy a család épp nyaralni ment. Igaz, hogy a szomszédot megkérték, hogy vigyázzon a házra, de ahogy látom, ez kimerül annyiban, hogy naponta öt percre átszalad. Tökéletes. Minden a terveim szerint alakul.
Amint a szomszéd autója eltűnik az utca végén, máris akcióba lépek. Átmászok a kerítésen és egyenesen a bejárati ajtó felé veszem az irányt. Nem vagyok a magam ellensége, szeretek a legegyszerűbb módon bejutni.
Előkapom a feszítővasat a dzsekim alól és munkához látok. Az ajtó viszont nem enged. Mi a fene?! Feszegetem, rugdosom, lökdösöm, de semmi. Mégis miből készült ez az erődítmény? Látszólag egy sima faajtónak tűnik, de kizárt, hogy tényleg az legyen.
Lehet, hogy erről beszélt a minap a barátom? Talán ezekre az ajtókra akart figyelmeztetni? Most mitévő legyek? Bárhogy is próbálkozom, nem tudok átjutni rajta. De én nem adom fel ilyen könnyen!”
A csúfos vég
“Bevallom, annyira feldühített az ajtó, hogy megszegtem a betörés legfontosabb alapszabályát: mindig tartsd szemmel a környezeted! A szomszéd sajnos túl hamar visszatért és észrevett. Ám nem leplezett le, hanem csendben értesítette a hatóságokat, akik ugyancsak észrevétlenül tetten értek.
A csuklómon bilincs kattant, majd egy olyan autó hátsó ülésén foglalhattam helyet, ahol soha nem akartam utazni. Most már értem, miért intettek óva a biztonsági ajtóktól.”
