Hosszú várakozás és a pandémia okozta elhalasztások után, június 19-én végre megkezdhette iskolánk 20 kiválasztott táncos növendéke a 3 hetes szakmai gyakorlatát Barcelonában. Erasmus+ pályázat keretében nyertünk támogatást a teljes programra, amelyre én mint a projekt koordinátora, valamint szakmai kollégáim Izsák Zoltán és őt váltva Nagy Éva vettünk részt, mint a diákok kisérői. Lelkes csapatunk két hetet egy helyi tánciskolában töltött, ahol különböző tánctechnikákat sajátítottak el az önkifejezés és az improvizáció jegyében. Ezt követte egy 1 hetes workshop egy chilei moderntánc mesternővel, majd az egészhetes munkájukat egy klipfelvétellel koronáztak meg. Szálláshelyünk remek lehetőséget nyújtott a pihenésre és a további fejlődésre egyaránt: tánc szakos kisérőkollégáim külön workshopokat tartottak a diákoknak. Az így elsajátított koreográfiákat a város különböző pontjain flashmobok formájában sikerült bemutatni a járókelők nagy örömére. Dolgos hétköznapjaink mellett azért lehetőségünk nyílt megismerni Barcelonát, nem csak a főbb nevezetességeit, hanem az eldugott kincseit is. Megismerkedtünk a helyi kultúrával, sőt az első napok nehézségei után már a nyelvi akadályok is egyre kisebbnek bizonyultak. A program zárásaként minden ösztöndíjas diákunk Europass bizonyítvánnyal és fogadószervezetünk, a Bamos – Barcelona Mobility Services oklevelével gazdagodott. Július 10-én, vasárnap érkeztünk vissza Magyarországra. Ez a 3 hét életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagította életünket, tanulóink szakmai fejlődésére mért hatását pedig még mindig csak próbáljuk feldolgozni… Ezúton köszönjük mindenkinek, aki hitt a projektben és bennünk! Külön köszönettel tartozunk a támogatásért felejthetetlen igazgatónknak, Andó Lászlónak és Cegléd Város Önkormányzatának.
Soraimat a következő, bennünk igen mély nyomot hagyó történettel zárom: éppen a Barceloneta strandon táncoltak diákjaink, folyamatosan növekvő és érdeklődő közönség előtt. Egy középkorú spanyol hölgy egy idő után megszólított és megkérdezte spanyolul, hogy honnan jöttünk. – „Magyarországról.” – feleltem. A hölgy a következőt válaszolta: „Érdekes. Milyen kicsi ország és most ezt a táncot nézve, milyen nagynak tűnik!”
Írta: Gonda Anita, a projekt koordinátora
