A CEGLÉDI VSE labdarúgó szakosztálya élére új szakmai igazgatót választottak. Széchenyi Mártonnal beszélgettünk, aki a tavalyi szezonban utánpótlás szakmai vezetőként segítette a korosztályos csapatok és edzők munkáját, idéntől a felnőtt csapat szakmai munkájával bővült a munkaköre.
– Melyiket érzi nagyobbnak, a felelősséget vagy a megnövekedett munka mennyiségét?
– Természetesen a felelősség nyomja jobban az ember vállát. Van 270 játékos, felnőttek, gyerekek, az ő szüleik, hirtelen 400-500 ember életére is hatással lehetek. Ez komoly felelősség. A munka az ott van, el kell végezni, de ha szereti az ember, amit csinál, akkor nem érzi tehernek. Mindig a fejlődés lebeg a szemem előtt, pontos és világos célokat állítottunk fel a szakmai stábbal és szeretném ezeket megvalósítani.
– Mit lehet tudni ezekről a célokról?
– Az utánpótlásban szeretnénk tovább építkezni. Idén az MLSZ auditálja a klubot, mindenképp szintet akarunk lépni, hogy magasabb minőségi képzésben részesíthessük a gyerekeket. A felnőtt csapatot stabilizálni kell a harmadosztályban, a tavalyi év legnagyobb pozitívuma, hogy – 13 ceglédi neveléssel a keretben – bentmaradt a csapat.
Térjünk is rá a felnőtt csapatra. Hogy-hogy Önre esett a választás?
Részt vettem a kiválasztási folyamatban, ahol több edző is a kalapban szerepelt. Nem tudjuk kikerülni a pénzkérdést, az edzők nagyrésze ott esett ki, hogy 2-3 játékos bérét is elvitte volna. Végül kompromisszumos megoldást hozva, én vállaltam el a csapat vezetését.
– Hogyan alakult a keret, érkezők/távozók tekintetében mi volt a kiválasztás alapja?
– Természetesen elsőként megvizsgáltuk a tavalyi szezon gyengébb szereplésének az okait. Mindenképp olyan játékosokat marasztaltunk vagy kerestünk, akik versenyző mentalitással rendelkeznek, akik nem elégednek meg, fejlődni akarnak, de ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy ehhez a fejlődéshez a komfortzónán kìvüli munkán keresztül vezet az út. Mindemellett pedig illeszkedik a költségvetésünkhöz. A hiedelmekkel ellentétben, az átlagfizetés nálunk 100-150 ezer forint között mozog. Rendkívül szerények az anyagi lehetőségeink.
– Lehet-e arról tudni, hogy mennyien maradtak ceglédi nevelésű játékosok a keretben?
– Irányelv, hogy minél több saját nevelésű játékos szerepeljen, idén 11 ceglédi kötődésű játékosunk van a keretben. Ehhez jön még három olyan 2007-es születésű fiatal, akiknek elkészítettük a kettős játékengedélyét, így idén, ha jól teljesítenek az U17-es kiemelt bajnokságban, mindenképp lehetőséget szeretnék számukra biztosítani, hogy debütálhassanak a felnőttek között.
– Hogyan értékeli a felkészülési időszakot?
– Rövid, mindössze öt és fél hét állt rendelkezésünkre, ennek ellenére kemény felkészülésen vagyunk túl, sokat dolgoztunk ebben az időszakban. Az, hogy ez sikeres volt-e vagy sem, azt az eredményeknek kell megmutatnia.
A sorsolásunk rendkívül nehéz. Az első fordulóban a tavalyi bronzérmeshez látogattunk, ahonnan sikerült egy pontot hazahozni. A második fordulóban a tavaly még NB2-es, teljesen profi státuszú Békéscsaba látogatott hozzánk, akiknek kimondott célja azonnal visszajutni a másodosztályba. Egy rendkívül szerencsétlen góllal maradtunk alul, de sikerült karaktert mutatni és tisztesen helytállni. Közben sajnos kiestünk a kupából. A harmadik fordulóban viszont megszereztük az első győzelmünket, idegenben Szegeden, ahol emberemlékezet óta nem nyert ceglédi csapat, ami mindenképp bizakodásra adhat okot. Nem lehet más célunk a hétvégén, mint hazai környezetben, hazai közönség előtt is megmutatni, mire vagyunk képesek.
– Muszáj szóbahoznom a Magyar Kupa kiesést. Mi történt Orosházán?
– Megvannak a szakmai okai, ami miatt kiestünk. Pontosan tudjuk, hogy mi történt. Mindenesetre inkább kapjunk ki egyszer 5:0-ra, mint ötször 1:0-ra. Azon a héten a harmadik mérkőzésünket játszottuk, vasárnap-szerda-vasárnap ritmusban, rendkívül fáradtan és enerváltan léptünk pályára. A csapat erejét mutatja, hogy Szegeden egy héttel később, úgy sikerült győznünk, hogy a kapunk érintetlen maradt. Ez a siker ilyen tekintetben is fontos, hogy egy komoly pofon után azonnal észhez tért a gárda.
– Látja már a saját kezeinek nyomait a csapaton? Mire számíthatunk a jövőben?
– Igen, abszolút. Nagy hangsúlyt fektetek a mentalitásra. Léptünk előre ezen a téren, de még az út elején járunk. A győztes személyiség, harcban edzve válik azzá, mire rájön, hogy nem tud veszíteni, csak győzni, vagy tanulni a hibáiból, ezáltal pedig fejlődni. Ez azonban egy folyamat, mire mindenki eljut erre a szintre, türelemre van szükség. A tavalyi év után, az önbizalom növelése kulcsfontosságú, több játékosnak is vissza kell találnia saját magára, sikerélményre van szükségük, ami viszont nem jön magától, rengeteget kell érte dolgozni. A jövőben is erre számíthatunk, sok-sok erőfeszítésre, olyan játékosokra, akik soha nem adják fel, olyan ceglédi csapatra, akik büszkévé akarják tenni szurkolóikat.
