A hideg, esős időjárás beköszöntével újra fókuszba kerül városunkban is a hajléktalanság. A közvélemény sokféle módon közelíti meg a problémát, az érzelmek széles skálán mozognak, akár indulatot is kivált a hajléktalanok ügye. Erre példa lehet a Ceglédi Panoráma Fórumán egy olvasói bejegyzés is a témában. Az aktualitásokról Szlankó Andreát, a Magyar Vöröskereszt által fenntartott ceglédi hajléktalanszálló vezetőjét kérdeztük.
– Hogyan készülnek fel az idei szezonra a szállón és az utcai munkában?
Intézményünkben négy szolgáltatás található: nappali melegedő (40 fő), éjjeli menedékhely (26 + 7 fő), átmeneti szállás (10 fő), illetve az utcai gondozó szolgálat. A téli időszak nem újdonság az intézmény életében, de mindig nagy terhet jelent az intézmény dolgozóinak és lakóinak egyaránt. Ebben a november 1-től április 30-ig tartó intervallumban plusz 7 főt tudunk elhelyezni az éjjeli menedékhelyen matracokon az alap 26 főn kívül, ennyire szól a működési engedélyünk.
Kollégáimmal minden alkalommal felkészülten várjuk a krízisidőszakot, előre bekészített matracokkal, plusz plédekkel, több higiéniás termékkel, több élelemmel, ruhával. Ez idő alatt szükséges a teafőzés is, amit lakóink nagyon szeretnek.
Sajnos, nem mindenki igényli az intézmény szolgáltatásait a kihűlés veszélye ellenére sem. A hajléktalanság egyik velejárója a társadalmi normákkal, szabályokkal való szembe helyezkedés, hárítás, az intézményellenesség. Ezek az attitűdök felerősödnek azoknál a személyeknél, akik már évek, esetleg évtizedek óta élnek fedél nélküliként. Mindehhez hozzájárul még az alkalmazkodási képesség részleges, vagy teljes hiánya, az erős énközpontúság, és többségében valamely szenvedélybetegség (általában alkohol. vagy gyógyszerfüggőség).
Az ő segítésük a fő feladata az utcai gondozó szolgálatnak, 2 fő kollégával és egy szolgálati gépkocsival. Ellátási területük 14 környékbeli településre terjed ki. Május 1-től október 31-ig munkanapokon 08-16 óráig, november 1-április 30-ig 14-22 óráig igyekeznek kollégáink felkutatni és segíteni az utcán, vagy lakhatásra alkalmatlan épületrészekben, elhagyott tanyákon, földbe vájt bunkerekben életvitelszerűen tartózkodókon.
Fő feladatuk a már ismert utcán élők segítése (tanácsadás, segítő beszélgetés, ruha-, iratpótlás, szociális ellátórendszer ismertetése, az ellátási lehetőségek igénybevételi lehetőségeinek számba vétele), alapvető szükségleteik kielégítése (kenyér, konzerv, hideg élelem, plédek, esetleg matracok, takarók biztosítása), az ellátási területükhöz tartozó településeket járva új kliensek felkutatása, lakossági, vagy egyéb jelzésre a rászoruló felkutatása, a további teendők megvitatása, illetve olyan, bizalomra épülő kapcsolat kialakítása a klienssel, amely lehetővé teszi, hogy a gondozási folyamat végén az illető bekerüljön egy neki megfelelő, őt ellátó intézménybe. Ez a feladat nagyon nehéz, hisz az utcán élők többsége nem véletlenül választotta a hajléktalanságot életformául, nehezen, vagy egyáltalán nem fogadnak el intézményi kereteket, hivatalos segítséget. Intézményünk nem rendelkezik hatósági jogkörrel, így amennyiben az utcán élő nem kíván intézményi szolgáltatást igénybe venni, azt a kollégáknak el kell fogadnia. Ebben az esetben egy nyilatkozatot íratnak alá a segítséget elutasítóval, hogy saját döntése alapján kíván továbbra is az utcán tartózkodni.
– Mennyi férőhelyük van még? Van-e túljelentkezés?
– A férőhelyszámunk elméletben naponta változhat, hiszen az éjjeli menedékhely szolgáltatásai egy napra vonatkoznak, s amennyiben az igénybe vevő nem jelzi, hogy továbbra is szüksége van a szolgáltatásra, a helyét megüresedettnek tekintjük, és új jelentkező esetén azt kiadjuk. A gyakorlatban az intézmény családias jellegénél fogva ez egy kicsit másképp alakul. A mi intézményünkben a nappali melegedő szolgáltatását igénybe vevők többsége veszi igénybe az éjjeli menedékhely szolgáltatásait is. Annak, hogy egy épületen belül található meg a két szolgáltatás, megvannak az előnyei és a hátrányai. Az igénybe vevők részéről egyik előnye az, hogy reggel 8-kor, amikor bezár az éjjeli menedékhely, nem kell akár több kilométert gyalogolniuk a nappali melegedőhöz, mint más városokban. Szakmailag is nagy előny, hogy a kétféle szolgáltatást igénybe vevők gondozása egymásra épülhet, a szociális segítők ismerik az ellátottakat, így könnyebb a bizalmi kapcsolat kiépítése. A hátránya viszont az, hogy sokan bentlakásos intézménynek könyvelik el intézményünket mind az ellátottak, mind a kívülállók, pedig ez egy teljesen más ellátási forma.
Visszatérve a férőhelyszámra: ebben a hűvösebb időszakban egyre többen keresik fel az intézményt olyanok is, akik egyébként életvitelszerűen az utcán tartózkodnak. Október hónapban több jelentkezőt is el kellett utasítanunk, helyhiány miatt. Számukra két lehetőség van: november 1. után érdeklődnek és igénybe veszik a plusz 7 férőhely valamelyikét, vagy másik intézménybe jelentkeznek.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy időnként több férőhelyre is szükség lenne, de az épület mérete sajnos, erre nem ad lehetőséget, a törvényben és a működési engedélyben meghatározott létszámnál nem tudunk több rászorulót fogadni. Kivételt képez ez alól a Vörös Kód időszaka, amikor bárkit befogadunk, tekintet nélkül akár ittasságára is, ami ellentmond az intézmény Házirendjében foglaltaknak, de az élet védelme felülír minden szabályt. Ezzel kapcsolatban is voltak már negatív tapasztalataink, mert néhányan úgy gondolták, visszaélhetnek a helyzettel, és reggel hányást és ürüléket kellett takarítanunk.
– Ki az, aki bekerülhet a hajléktalanszállóra és milyen viselkedés az, ami kizáró ok?
– Az intézménybe minden 18. életévét betöltött, cselekvőképes, önellátó személy jelentkezhet (gondnokság alatt lévők a gondnokuk közbenjárásával), aki rendelkezik 3 napnál nem régebbi bőrgyógyászati igazolással, hogy nincs fertőző betegsége, illetve fél évnél nem régebbi tüdőszűrővel.
A szolgáltatások valamelyikét igénybe vevőnek tudomásul kell vennie, hogy egy intézménybe jelentkezik, amely rendelkezik Házirenddel, szabályokkal. Minden jelentkező aláírásával igazolja, hogy megismerte és tudomásul veszi a Házirendben foglaltakat: a lehetőségeket, kötelességeket, szankciókat.
Szociális szakemberként tisztában vagyunk vele, hogy a legtöbb igénybe vevő alkoholproblémával küzd, akitől nem lehet megvonni teljes mértékben az alkoholt egyik napról a másikra, hiszen az súlyos, akár halálos következményekkel járhat. Erre csakis egészségügyi intézmény lehet jogosult gyógyszeres kezelés és orvosi megfigyelés mellett. Ezért a mi intézményünk nem zéró toleranciával működik, sok más hasonló jellegű intézménnyel szemben. Az intézmény területén ugyan tilos az alkoholfogyasztás, de a Házirendben meghatározott 0,6 %-os alkoholszint alatt be lehet jönni. Ha ennél magasabb értéket mutat a szonda, a szolgálatos kolléga kiküldi a lakót egy-két órára, míg csökken az alkoholszint. Természetesen az adott helyzetet rugalmasan kezeljük, a döntés függ az eltérés mértékétől, a személy viselkedésétől, időjárási viszonyoktól.
A Vörös Kód időszakától eltekintve nem veheti igénybe szolgáltatásainkat kitiltott személy a kitiltás időtartama alatt.
Kitiltásra mindig team-döntés után kerül sor. Az okok között többnyire lopás, agresszív, tiszteletlen viselkedés, épületben történő dohányzás, szándékos károkozás, az intézmény többi lakójának kihasználása, megkárosítása szerepel.
Intézményünk kizárólag szociális munkát végez, ápolási feladatokat nem lát el, így nem önellátó személyeket sincs módunkban fogadni.
– Mire lenne szükség az idei szezonban, akár lakosság részéről felajánlásként?
– A mai nehéz gazdasági helyzettel napi szinten meg kell küzdenünk mindnyájunknak. Mi intézményként is tapasztaljuk, hogy a néhány kitartó támogatónk mellett csökken az adományok száma. A minket fenntartó Pest Vármegyei Szervezetnek és Cegléd Város Önkormányzatának segítségére minden esetben számíthatunk, de szezonális (jelenleg téli), használható ruhákra (mosható téli kabátok, nadrágok, pulóverek, pólók, alsóneműk), cipőkre, tartós élelmiszerre (olaj, zsír, tészta, rizs, konzervek, édesség, gyümölcs, tea, citromlé, cukor) mindig szükség van.
