Balázs Zsolt szabadúszó fotográfus a Homokhátság északkeleti határán dolgozó civilek munkáját dokumentálja, az utóbbi hetek hőhulláma előtti utolsó akciójukon kísérte el őket a jászkarajenői pusztákon. – tette közzé a qubit.hu. A Szolnoktól délnyugatra, a Gerje és a Körös-ér nevű vízfolyások között elterülő 19 ezer hektáros területet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvántartása szerint „szikes puszták és a közéjük beékelődő extenzív szántók jellemzik”. A magukat vízőrzőknek nevező csapat civil közösségként működő önkéntesekből alakult Németh András ökológus vezetésével. Helyi gazdálkodók, állattartók, geológusok, vízügyi szakemberek, természetőrök fogtak össze egy közös ügy érdekében az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által már 2004-ben a félsivatagos övezetek közé sorolt Homokhátság szélén.
„Céljuk a víz visszaadása a tájnak, a víz megtartása a tájban. Olyan egyszerű eszközökkel dolgoznak, mint az ásó és a vödör, kézi erővel egy-egy csatorna megfelelő helyére épített földtorlaszokkal akadályozzák meg, hogy az éltető víz a csatornákon keresztülfutva elhagyja a földet, a tájat, az országot” – mondja a Qubitnek a hasonló témájú sorozatával a 2022-es Magyar Sajtófotó Pályázat természet és tudomány kategóriájában első díjat nyerő fotográfus. „A klímaváltozás hatásaként nem pusztán az egyre hosszabbra nyúló aszályos időszakok a jellemzőek, de a rövid idő alatt leeső rendkívüli mennyiségű eső is, amelyet a jelenlegi csatornahálózat hatékonyan kivezet az országból a Dunán, Tiszán keresztül. Pedig ez a víztöbblet jól jönne az aszályosabb időszakok kompenzálására.”