Jogerősen 18 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélték a nagykőrösi kettős baltás gyilkosság vádlottját. A 2020-ban történt brutális emberölés során egy apa-fiú párost gyilkolt meg a vádlott különös kegyetlenséggel. A Budapest Környéki Törvényszék ítélete szerint a bűncselekmény indítéka egy értéktelen övtáska volt. A vádlott később mindkét sértett holttestét meggyújtotta, és megpróbálta eltüntetni a bizonyítékokat.
Az ítélőtábla megerősítette, hogy a büntetés súlyossága arányos a bűntett kegyetlenségével, és a fiatal kora ellenére a vádlottat egyenes szándék vezérelte. Az elítéltet tíz évre kiutasítják Magyarországról a szabadságvesztés letöltése után.
2020. március 31-én, a délutáni órákban az elkövető éppen a tanya mellett kerékpározott el és szóba elegyedett a sértettekkel, akik cigarettával is megkínálták. Az elkövető beállt segíteni a sértetteknek fát vágni, így került hozzá egy balta. Miután a férfi meglátta övtáskáját – azért, hogy értékeiket megszerezze – a tanya melléképületében a fiatalabbik sértettet a baltával hátulról fejbe verte. Ezután magához vette az övtáskából a sértett mobiltelefonját, a házba ment és ott az idősebbik sértettet is legalább négy ízben fejbe vágta a baltával.
Ezt követően értékek után kutatott, majd mielőtt elhagyta a tanyát mindkét testet meggyújtotta, hogy így tüntesse el a cselekményének nyomait. A fiatalabbik sértett testének meggyújtásakor még élt. Éjszaka az elkövető visszatért és éghető anyaggal locsolta le a már élettelen testeket, majd ismét meggyújtotta őket.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az idősebbik sértett Nagykőrösön egyedül nevelte 6 kiskorú saját és egy fogadott gyermekét. A fiatalabbik sértett egy 17 és fél éves fiú volt, aki rendellenességgel született: bal kezén nem megfelelően fejlődtek ki az ujjai.
2020 márciusában az apa mezőgazdasági munkára bérelt ki egy tanyát. Ezen a telken állt egy leromlott állapotú melléképület, amelyet a sértett fel akart újítani. Erről, illetve az anyagiak rendezéséről megállapodott a tulajdonossal. Ezt követően a rendellenességgel született fiával rendszeresen eljárt a tanyára, ahol együtt kezdték meg a szükséges munkálatokat.
2020. március 31-én a vádlott otthon borozott, majd egy ismerőséhez ment, hogy eladásra kínáljon neki egy biciklit. Visszafelé észrevette a melléképületen dolgozó sértetteket, akiktől cigarettát kért. Amikor az apa-fiú páros a készülő otthonukba invitálták a terheltet, megkérték, hogy segítsen be nekik a favágásban. Amikor a sértettek már egy baltát is adtak neki a munkához, a férfi észrevett egy övtáskát. Mivel azt hitte, a táska értékeket rejt, megütötte a fiatalabb sértettet, aki ettől eszméletét vesztette. Ekkor a vádlott az övtáskából egy mobiltelefont tulajdonított el, majd az idősebb sértettet is többször bántalmazta, egy alkalommal a fejszével is. Ezt követően egy szatyorban kezdett el kotorászni, de csak egy üres pénztárcát talált, amit a kályhába dobott.
Később mindkét sértett testét meggyújtotta, majd elhagyta a helyszínt, az eltulajdonított mobiltelefont megpróbálta eladni, de nem járt sikerrel. 2020. április 1-jén a vádlott visszament a tanyára, égésgyorsítóval lelocsolta és újra meggyújtotta mindkét sértett holttestét, majd távozott. A sértettek holttestét még aznap megtalálták. 2020. április 7-én a nyomozók átkutatták a terhelt lakhelyét és megtalálták a mobiltelefont.
Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész súlyosítás, míg a vádlott és védője felmentésért, valamint enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A 2024. november 29-én megtartott nyilvános ülésen az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, és minden lényeges körülményre kiterjedő bizonyítást vett fel. A rendelkezésre álló tanúvallomásokat, az igazságügyi szakértői véleményeket, valamint a helyszíni szemle jegyzőkönyveit, szakszerűen és logikusan mérlegelte.
A terhelt védekezésével összefüggésben büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhetett. A terhelt ugyanis soha nem állította azt, hogy kényszer, fenyegetés hatása alatt valósított meg bűncselekményt a sértettek sérelmére, csak azt, hogy a bűncselekmény elkövetését beismerő vallomását tette kényszer, fenyegetés hatására. Ez utóbbi szintén nem volt megállapítható. Mindkét sértett életben volt még, amikor a vádlott felgyújtotta őket, mivel mindketten szénmonoxidot lélegeztek be. A bántalmazásuk és az égés közvetlen egymásutánisága pedig cáfolta azt a vádlotti védekezést, hogy ő a még élő sértetteket hagyta hátra, őket nem gyújtotta fel. Ezért a védő is alaptalanul vitatta az egyik sértett sérelmére elkövetett élet elleni cselekménynél a különös kegyetlenség megállapítását. A nyomszakértői vélemény szerint az egyik sértett fejsérüléseit ugyanaz az eszköz okozta, amelynek nyelén kívülálló személyként csak a vádlott DNS-ét mutatták ki, így bizonyossággal kizárható volt az a védekezése is, hogy a bántalmazásukat követően a sértettet más, ismeretlen személy ugyanazzal a fejszével ismét bántalmazta, és más gyújtotta fel. A szakértői vélemények, a tanúvallomások, valamint a helyszíni jegyzőkönyvek azt mutatták, hogy a vádlott a cselekményt különös kegyetlenséggel, egyenes szándékkal követte el.
Az emberölés négyszeresen súlyosabb minősülését az erkölcsileg különösen elítélendő okát súlyosítóként kellett értékelni, mindezek mellett a vádlott terhére szólt az is, hogy az egyik sértett még kiskorú volt, s hogy a vádlott rendkívül nehéz egzisztenciális körülmények között élő, a társadalom perifériájára szorult, de tisztességes életre törekvő sértettek életét oltotta ki. Az időmúlás nyomatéka elenyésző volt, az enyhítő körülmények közül egyedül annak lehetett nagyobb jelentőséget tulajdonítani, hogy a vádlott az elkövetés idején még a 19. életévét sem töltötte be, vagyis fiatal felnőttnek minősült. Az elsőfokon kiszabott 18 év 6 hónap szabadságvesztés arányos a bűncselekmény súlyával, és megfelelően figyelembe veszi az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket, ezért azt az ítélőtábla törvényesnek találta. Az eljáró tanács hangsúlyozta, hogy ennél enyhébb büntetés már nem érné el az általános és az egyéni bűnmegelőzési célokat, míg szigorúbb szankció kiszabása – vádlott fiatal felnőttkorára tekintettel – ugyancsak nem indokolt. Az elsőfokon kiszabott büntetés így is megközelíti a 20 évet jelentő törvényi maximumot, életfogytig tartó szabadságvesztés eleve nem jöhetett szóba, mivel az csak azzal szemben szabható ki, aki az elkövetéskor a huszadik életévét betöltötte.
Budapest, 2024. november 29.
Fővárosi Ítélőtábla
Sajtótitkárság”