Közel 10 év után jutottunk el egy olyan tornára, ahol két országhatárt is átléphettünk idegenbe menet. Az elmúlt 3 év erőfeszítései úgy tűnik lassan beérnek, hiszen óriási energiákat mozgósítottunk a közösségépítés, a szakmai megújulás, a kiválasztás megreformálása érdekében. A 2025-ös esztendő zászlóshajója pedig egyértelműen a nemzetközi versenyeztetés.
Mára olyan komplett szülői közösségek épültek a különböző korosztályaink köré, akik látják, hogy a ceglédi labdarúgásban szerepelni jóval túlmutat azon, minthogy a gyerekek focizzanak. Minden szülői értekezleten hangsúlyozom, hogy a szakosztályunk úgy kíván működni, mint egy oktatási-nevelési intézmény.
Ameddig az iskolában a matematika, az irodalom vagy épp a történelmi lexikális tudásuk gyarapodik a gyerekeknek, addig nálunk olyan a felnőttkorban a társadalomba való sikeres beilleszkedés alapköveit tanulják meg, mint a csapatmunka, a siker- és kudarc kezelése, alázat a munka iránt, az áldozatok szükségessége, szerénység és önbizalom egyensúlyának kezelése, vagy épp az önérvényesítési képesség egy közösségen belül.
Még csak március van, de már jártunk Romániában az U9-es csapattal, az U11 Dél-Zselicen vett részt kupán még februárban, ahol szintén nemzetközi csapatokkal találkozott. Március 21-23. pedig az U13-as korosztályunkról szólt ebben a tekintetben, hiszen Csehország gyönyörű városában, Olomouc-ban vendégeskedtünk a Winter Cup Olomuc elnevezésű tornán.
A kategóriánkba 8 csapat nevezett, három lengyel, négy cseh csapat mellett mi magyarok. A lebonyolítás ligarendszerű, tehát mindenki játszott mindenkivel. A csapatunkat 17 játékos és 20 szülő, valamint a 3 fős stáb alkotta és persze elengedhetetlen a buszsofőr Kálmán, akivel Szatmárnémetibe is utaztunk. Így mondhatni egy jól összeszokott csapattal indultunk pénteken reggel 8:00-kor.
A nagyjából hét órás út alatt többször megálltunk, ebédeltünk, a szülők és a pálinka mérsékelt fogyasztása természetesen gondoskodott a jó hangulatról. A tervek szerint a megnyitó ünnepség pénteken 19:30-kor kezdődött a Sigma Olomouc elsőosztályú csapat stadionjában. Nehezen érthető, hogy angol tolmács legalább miért nem volt a megnyitón, mert ahhoz képest elég sok szöveg volt, hogy nem értettünk semmit a cseh és lengyel beszédekből, de ettől függetlenül nem panaszkodhatunk, a magyar himnusz alatt mindenki tisztelettel hallgatta, ahogy maroknyi csapatunk minden tagja szívére tett jobb kezével hangosan zengte Kölcsey remekművét.
Másnap szombaton is csak délután kezdtünk, az első mérkőzés 13:30-ra volt időzítve így beiktattunk egy átmozgató edzést délelőttre, hogy a gyerekek szokják a környezetet és rugaszkodjunk el attól az érzéstől, hogy egy osztálykiránduláson vagyunk.
Egy ilyen nemzetközi torna legfontosabb mérkőzése mindig az első mérkőzés, ami alapjában határozza meg a folytatást. Az első pillanattól kezdve koncentráltan, fókuszáltan kell pályára lépni, mert nagyon gyorsan kicsúszhat a mérkőzések kontrollálása a kezeink közül. Sikeresen vettük az akadályt a FC Wroclaw Academy „B” csapata ellen, 1:0-ás győzelemmel boldogan hagytuk volna el a játékteret, ám rögtön következett a második mérkőzés.
Ennek a nehézsége azért kiemelendő, mert egy idegen környezetben, a hazai mérkőzésekhez képest egyértelműen nagyobb sebességi fokozaton, nagyobb mentális fókusz állapotban kellett sorozatterhelésen részt vennünk, ami rendkívüli módon megnöveli a terhelést, a játékosok gyorsabban fáradnak el. Ez nem panaszkodás, ezért mentünk, tapasztalni, megnézni hol is vagyunk mi a külföldhöz képest.
Az első mérkőzés győzelme után, a szombati nap három vereséget hozott, a Forza Wroclaw ellen 3:1-es, az FK Krnov és az FC Ivancice ellen 3:0 állt a kijelzőn. Látszott, hogy az első két mérkőzés után teljesen elfáradtunk. Ezzel kapcsolatban megállapítottunk bizonyos szakmai észrevételeket, amikre itthon reagálva tudjuk alakítani az edzésmunkát és a terhelést.
A második napra alaposan rápihenve érkeztünk a pályára, de tudtuk, hogy a torna esélyese következik az első mérkőzésen, a későbbi győztes FC Wroclaw Academy „A” csapata 4:0-ra győzött ellenünk, de a 33’-es mérkőzés első húsz percében szépen helytálltunk, azonban az állandósuló nyomást nem sikerült megúszni gólok nélkül. Semmi baj! Ez benne volt, a gyerekeken is éreztük, hogy az utolsó két mérkőzésen még bármi történhet, hiszen a tabellán velünk azonos pontszámú csapatok következtek.
A TJ Szokol Havlickova Borova csapata ellen 3:0-ás egyértelműen megérdemelt sikert értünk el, majd az utolsó mérkőzés előtt a tét nem volt más, mint a 4. vagy 6. hely megszerzése. Vereség vagy döntetlen esetében a 6., egy esetleges győzelemmel a 4. hely is elérhetővé vált számunkra.
Az FK Nové Sady egyébként helyi olomouc-i csapat ellen végig dominálva, akareterőben, győzniakarásban felülmúlva ellenfelünket egy pontrúgás után egy gyönyörű fejesgóllal sikerült a mérkőzés hajrájában megszerezni a győzelmet, amivel a 4. hely is biztosítottá vált.
Összességében nagyon büszkék lehetünk a fiúkra, szép eredményt értek el. Külön gratulálok a stábnak Cseh Norbert vezetőedzőnek és Schwarz Dániel kapusedzőnek, mert jól taktikázva, ügyesen motiválva a játékosokat sikerült Magyarország jó hírét vinni messze földre.
Külön köszönöm a Szülők erőfeszítéseit, nélkülük ez az út nem jöhetett volna létre.
Hajrá Cegléd! Hajrá CVSE!
Széchenyi Márton – Utánpótlás szakmai vezető
