A mai napon döntött Cegléd képviselő-testülete a Versenyképes Járások Program keretében elérhető 250 millió forintos támogatás sorsáról. Az összegből a bogácsi önkormányzati üdülőt újították volna fel, háromcsillagos apartmanná alakítva azt, amely akár 40 fő befogadására is alkalmas lett volna. Az elképzelés mögött Csáky András polgármester és a járás 11 másik településének egyeztetése állt, mégis komoly vitát váltott ki a városban.
A rendkívüli testületi ülésen a Fidesz-frakció javaslatára módosították a napirendet, és alternatív fejlesztési irányokat is megjelöltek: a ceglédi kórház fejlesztése, az autista intézmény bővítése vagy a Losontzi iskola felújítása.
A polgármester szerint a három csillagos üdülő osztálykirándulásokra, nyári táborokra is alkalmas lenne, de – mint közleményében fogalmazott – már egy múlt heti államtitkári egyeztetésen látható volt, hogy „ezt a törekvést nem támogatják”. Ezt erősítette meg Földi László országgyűlési képviselő is, aki egy közbiztonsági fórumon nyilvánosan elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy másik járást fejlesztését támogatják. „Ezt az összeget számtalan más dologra lehetne költeni, mint pl. a rendőrség által javasolt járási térfigyelő kamerákra.”
Ferenczi Norbert, a többségi frakció vezetője szerint nem magával a beruházással van probléma, hanem annak időzítésével és helyével: „2025-ben ez a legfontosabb? Ez lenne az első, amit fejlesztenünk kell?” A Fidesz frakcióvezetője arra is felhívta a figyelmet a mai testületi ülésen, hogy most még csak a javaslattétel szakaszában vagyunk melyben az állam összegyűjti az értékes projekteket. Ezekből választ majd a vármegyei vezetők javaslata alapján a miniszter. Érdemes tehát Bogács mellett más célt is megjelölni, hátha a járásunktól való távolság és a közvetlenül érintettek szűk köre kedvezőtlenül befolyásolja a döntést.
A közösségi oldalakon szintén élénk vita alakult ki a témáról. Sokan azt kérdezik: korábban hány ceglédi gyerek nyaralt Bogácson? Volt-e erre valódi hozzáférés? Mások szerint nem egyszerre kellett volna 250 milliót költeni, hanem évek alatt fokozatosan fejleszteni.
László Ágnes, az ellenzék hangadója a térségi együttműködés jelképét látja a projektben: „ha ezt a fejlesztést nem tudjuk közösen megvalósítani, akkor nem biztos, hogy bármiben össze tudunk fogni a jövőben.”
Több hozzászóló is megkérdőjelezte, hogy a városon kívül, szűk kör számára hozzáférhető szálláshely fejlesztése helyett miért nem Cegléd intézményeibe, közterületeibe fektetnek. Felmerült az is: miért nem választottak olyan, a térséget is szolgáló, de Cegléden megvalósuló fejlesztést – például korszerű orvosi rendelőt vagy térfigyelő rendszert?
A döntés nemcsak pénzügyi, hanem közösségi és stratégiai kérdéseket is felvet. A tét nem pusztán Bogács vagy Cegléd – hanem az is, hogy mit tekintünk ma valóban közös ügynek.
