Van úgy, hogy belebotlunk egy olyan élethelyzetbe, amit ritkán látunk. Számomra mai napon, ez ilyen volt.
A SPAR-ban beálltam a húspulthoz, amikor az eladó hölgy néhány percre türelmemet kérte, ha belefér az időmbe.
Természetesen, bólintottam s mondtam, hogy nyugodtan.
A mellette álló fiatalembernek elkezdte mutatni, magyarázni, hogy kell összeszerelni, használni a darálót. Elmondta, mire vigyázzon, mi a legfontosabb szabály. Magyarázta a húsok fajtáit, hogyan szólítsa meg a vevőt, mi után mi következik. Többször kedvesen a férfi vállára tette a kezét s bíztatta:
– Meglátod menni fog, majd segítek. Szólj, ha valamiben bizonytalan vagy!
Jó volt látni ezt a helyzetet. Látni, milyen önzetlenül segítette a már tapasztalt, a kezdőt. Nem volt benne presztizsféltés, irigység, vagy a gondolat, amit sajnos egy másik boltban már hallottam: „Küszködjön ő is, nekem se segített senki.”
Ez a napom jól indult. Lám, vannak még jó emberek!
Rimóczi Sándorné