Rimóczi Sándorné nyugdíjas óvónéni küldte lapunknak az alábbi írását. A mindennapok rohanásában ritkán állunk meg, hogy észrevegyük az élet apró, mégis meghatározó pillanatait. A történet főszereplői egyszerű, idős emberek, akik példát mutatnak a mai fiataloknak arról, hogyan lehet boldogságban és harmóniában élni…
“Készülődünk az ünnepekre. Tervezünk, titkolózunk, szaladunk. Azért néha meg kell hogy álljunk. Én is így tettem. Megérte.
Néhány napja kedves, szeretetteli hangokra lettem figyelmes egy üzletben.
– Tessék csak hagyni, ne bajlódjon vele kedves! Elvisszük, ugye mama?
Odanézek s hát egy idős pár állt mellettem.
– Te mama! Mit is mondtál, mit vegyünk még? Nézzük végig a polcokat, nem jövünk sűrűn tudod! El ne felejtsünk valamit!
A néni megigazította kis kalapját s együtt mentek sorról sorra. A bácsi vette le a polcról a nehezebb termékeket s békésen, haladtak a pénztár felé.
Néztem őket és elszorult a torkom. Milyen aranyosak együtt!
A szemközti üzletbe is bementem, mert hát hol, mi az akciós? Ott is megláttam őket. Figyelték mi, mennyibe kerül, mi hiányzik még otthonról? Lassan, óvatosan lépkedtek. A pénztárnál előttem fizettek. Itt már éreztem, hogy alig tudom tartani magam. Előjöttek nagyszüleim emlékei, férjem szüleié, akik egykor pont ilyen szeretetben, békében éltek. A boltból kilépve már folyt a könnyem.
A köztük lévő szeretet olyan átütő erejű volt, olyan erős, ami felülmúlta a gondolatomat: illik nekem odamenni, megszólítani őket? Aztán megtettem.
A parkolóban odamentem hozzájuk, hogy elmondjam, milyen jó látni őket, milyen élmény volt meghallani beszélgetéseiket s hogy csodálattal néztem minden mozdulatukat.
– Nagyon aranyos tetszik lenni, de mi csak ilyen egyszerű emberek vagyunk. 19 évesen egybekeltünk. Ennek már 58 éve. Mindketten 77 évesek vagyunk. Betegesek, de élünk. Addig jó, míg egymásnak megvagyunk. Tudja kedves, mi mindig szépen beszélünk egymással. Jól kinéznénk, ha szidalmaznánk a másikat! Olyan gyorsan eltelnek az évek, hát legyünk boldogságban! Ugye mama?
– Ugye bizony! A mai világ annyira más, de nekünk így jó élni.- s odahajolt fejével a “papához”.
Olyan mintát mutatnak a mai fiataloknak, ami igazi, ami tényleg a szeretetről szól. Annyira jó, hogy láthattam Őket! Annyira jó volt!
Megengedtek nekem egy fotót s beleegyeztek, hogy írhatok róluk! Ugye milyen aranyosak?
Ezzel a néhány sorral kívánok az Olvasóknak Békés, Szeretetteli Karácsonyt! Rimóczi Sándorné, nyugdíjas óvónéni”
