2.6 C
Cegléd
2024. november 25. hétfő
spot_img

„A meseírás egy szellemi játék…”

– Kisgyermekes családok körében egyre inkább tapasztalható, hogy a kortárs magyar szerzők meséit, történeteit,  gyakrabban olvassák a szülők a gyermekeknek, mint a régi, klasszikus meséket. Ön hogyan látja, mit tudnak adni ezek a történetek a mindenki által jól ismert mesékhez képest?
– A népmesékhez képest teljesen más rétegekben mozognak a mai történetek. Mert míg az előzőek a mélyebb tudatsíkokban fejtik ki hatásukat, archaikusabb érzeteket, gondolkodási sémákat indítva be, a kortárs szövegek konkrétabb területeken fejtik ki a hatásukat. Éppen ezért szerintem fontos mindkét fajta mese olvasása. A népmesék időtlen, gyógyító hatását remekül kiegészíti a mai szövegek józanabb világa, amelyekben megjelennek a gyerekek által ismert, hétköznapi jelenetek.
– Kisgyermekeknek íródott történetei, egy-egy meghatározó élethelyzetet dolgoznak fel (Doki-ügy, Ovi-ügy, Tesó-ügy, Lámpalány meséi, Bögre Úr meséi). Ebből arra lehet következtetni, hogy meghatározó szerepet szán e szituációk megoldásában a játékos, mesés problémamegoldásnak.
– Ezek a történetek nem is feltétlenül nyújtanak megoldást, inkább csak egyfajta alapot a beszélgetéshez, ami reményeim szerint elindul a szülő és a gyermek között, ha találkoznak a történeteimmel. De az tény, hogy a gyermekek számára legfélelmetesebb, legnehezebb dolgokat csakis szeretettel és játékkal lehet megoldani.
– A ceglédi Almafa magánóvoda nyílt napján az Ovi-ügy című könyve köré szerveződik a program. Milyen pluszt adhat a résztvevőknek egy ilyen találkozás és mit ad Önnek a közvetlen kapcsolat az olvasókkal?
– A gyerekek és a szülők megtapasztalhatják, hogy a meseírás nem egy elvont, nehezen érthető szakma, hanem egy szellemi játék, egy olyan élmény, ami akár közösségi is lehet, hiszen az ilyen találkozókon, sok-sok kérdésen és interakción keresztül ismerjük meg a történeteket, és a gyerekek is aktív felfedezői a meséinek, partnerei a mesefiguráknak.
Én pedig azért szeretem ezeket a találkozókat, mert rengeteg szeretetet kapok az olvasóktól, és ez ösztönöz újabb mesék írására. Van olyan kisgyerek, aki azonnal odajön a program végén, és beszélgetni kezd velem, van, aki csak átölel, vagy megsimogat. Ezek a megható pillanatok felejthetetlenek egy író életében.
– Kétségtelen, hogy a kisgyermekkor legnagyobb változása a családi fészektől való eltávolodás, a közösségbe való beilleszkedés. Ön milyen szempontok alapján választott óvodát gyermekeinek?
– Fontos szempont volt a lakóhely, ismerősök véleménye, az óvoda udvara, terei, az óvónők szerető gondoskodása, nyitottsága a kultúrára, a természetre, a sok programlehetőség, és a többi szülő nyitottsága. Szerencsére a lányaimnak könnyen ment a beilleszkedés.
– Mi az Ön legmeghatározóbb élménye az óvodából? Esetleg ez is felbukkan az Ovi-ügy című könyvében?
– Egy Kós Károly által tervezett óvodába jártam a Városmajor mellett, ami nagyon izgalmas volt a park miatt, de már maga az épület is egy csodakastélynak tűnt, a csúcsos tetőkkel, érdekes kiszögelésekkel. Egy varázslatos tornyon keresztül lehetett feljutni a csoportszobákhoz, amit nagyon szerettem, olyan mesebelinek tűnt az egész.
– 2012 a mese éve. Napjaink lélegzetelállítóan megrajzolt mesefilmjei mellett, hogyan lehet a mesekönyvek által közvetített múlhatatlan értékeket leghatékonyabban közvetíteni szülőként a legkisebbek felé?
– Sokat kell mesélni és leginkább példát mutatni. Ha a gyermek nem azt látja, hogy a szülei a tévé előtt töltik az idejük nagy részét, valószínűleg benne sem fog felmerülni, hogy a képernyő előtt sokat ücsörögjön, hanem keres más játékot magának, vagy olvas, könyveket nézeget. Fantasztikus kaland még a csemeténknek, ha hallja a felnőttet fejből mesélni, ilyenkor, ha jó a mese (legalábbis nálunk így van), akkor a gyerek azt mondja, amikor a szülő picit elgondolkozik: „Anya, olvasd már tovább!” És ekkor anya nézi a fejében található „szöveget”, és „továbbolvassa” a történetet. Ezek a jelenetek nagyon emlékezetesek, talán, nem véletlen, hogy bennem is apám rögtönzött meséi maradtak meg a legjobban.
– Gondolom, mindig az éppen íródó vagy a legutóbb elkészült történet a kedvence,  ha igen, akkor valószínűleg Seprűsrác is elkíséri április 15-én a ceglédi író-olvasó találkozóra?
– Seprűsrác mindenképpen velem lesz, ha minden igaz könyv formában is, mert pont ezen a héten adtuk le a nyomdába. De ha netán mégsem készülne el, akkor vetíteni fogok a könyvből, és bábozással is életre keltem, hogy a gyerekek mindenképpen találkozhassanak ezzel a rosszcsontoknak mesélő figurával.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Ceglédi elismerés a Szent Erzsébet-díjak átadásán

November 16-án, a váci Nagyboldogasszony-székesegyház ünnepi szentmiséjén adták át...

Az ipari mennyezeti lámpák szerepe a mindennapokban

  Az ipari mennyezeti lámpák, vagy más néven csarnokvilágítók, elengedhetetlen...

Szükségük van-e a vállalkozóknak céges lakásbiztosításra?

  A válasz egyértelműen az, hogy igen. De térjünk ki...

Kia Picanto – A kisvárosi cirkáló

A Kia Picanto minden városi autós számára ismert, aki...

Az elmúlt száz esztendő legnagyobb vasútépítési fejlesztése

Az elmúlt száz év legnagyobb vasútépítési fejlesztése valósul meg...