Ki ne tudná, hogy tanyán, először az Eötvös törvény rendelte el iskola felállítását. Részlet a 47. §-ból: „A tanyai lakosok gyermekei oktatásáról azon községek kötelesek gondoskodni, amelyekhez a tanyák tartoznak.” Cegléd 1870-es huszonkétezer lakójából csak 61,7 százalék tudott írni-olvasni, a húsz évvel későbbi adat szerint a majdnem huszonnyolcezer lakosból már 80,7 százalék volt az író-olvasók száma. Az analfabéták számának jelentős csökkenése főként a tanyai iskolák számának növekedésével magyarázható. Ott élt ugyanis a lakosság negyede!
A törvény kihirdetése utáni évben Cegléden is megalakult az Iskolaszék. Az országban elsőként polgári iskola alapításáról döntöttek. A templomtornyok tövében, 1883-ban református, katolikus, evangélikus, izraelita elemi iskola működött összesen mintegy 2700 tanulóval. De mi lesz a tanyai gyerekek sorsa? Az első impulzust a cselekvésre egy „ceglédi tanyai lakosok” által írt levél adta meg, 1875. október 21-én. A 21 „maga saját kezével” aláírt, és 13 kereszttel jelölt férfi lakos azt kérte az Iskolaszéktől, hogy a „kegyeskedjék oda hatni, miszerint gyermekeink ne maradjanak oktatás nélkül…, és az általunk kérelmezett iskolát itt a ceglédi tanyán felállítani, s abban eddigi működő okleveles tanítót, Kajlovszky Józsefet a városi pénztárból fizetni, és jelzett tanítót továbbra is meghagyni és tanítónak kinevezni kegyesen méltóztassék.” 2) Az Iskolaszék, majd a képviselőtestület behatóan foglalkozott a tanyai gyermekek ügyével. Sok javaslatot vizsgáltak meg. Először az uradalmat kérték föl, hogy legyen a nevelésügy fő pártolója, adományozzon 14 hold földet két fölállítandó iskola „alapjául”, s akkor a város is ezt teszi. Nem jött létre az egyezség. Később a „kámányi tanköteles gyermekek számára Gubányi Mihály úr csinos tantermet és ahhoz illő tanítói lakást ajánlott építtetni a Petrik-féle szőlő sarkán.” Ebből sem lett semmi. [Gubányi Mihály a Szegedre költözött Steingasszner (Tömörkény) József szőlőjét vette meg, s bővítette három holddal. Tömörkény István édesapja ugyanis indóházi vendéglős volt, s akkor az úgy illet, hogy aki bort mér ki, annak legyen szőlője is!] Megunván a tehetetlenkedést, 1876-ban B. Molnár András képviselő 800 négyszögöl területet ajánlott föl a fekete földön, iskola céljára. (Itt épült meg a második tanyai iskola, a Bán-dűlői, 1880-ban.) A kámániak kérésére végül 1878 őszére született meg a döntés: az erdőben lévő erdészlakot kibérelte a város és tantermet alakított ki belőle. Mellette állt egy gyengébb épület, ez lett Kajlovszky József első tanyai tanító lakása. Két év múlva két hold telekkel a város megvette az erdészházat. Az első községi fenntartású tanév elején, 1878 őszén a tanító 35 gyermek nevét jelenti az iskolaszéknek, de talált még az uradalmi majorban 15 tanköteles cseléd gyermeket. „Ezeket azonban csak újév után lehet felvenni – írja -, miután a cselédség újév után megváltozik. A kámáni tankötelesek száma ötvenre rúg.”
Íme, a ceglédi tanyai iskolák kezdetének hiteles története. Aztán a kámáni és Bán-dűlői iskolával együtt fél évszázad alatt (1878-1928 között) 18 tanyai iskolát nyitott meg a város. Kistelek 1883, Lendér dűlő 1886, Kappanhalom 1893, Seregélyes 1897, Zöldhalom-Újerdei 1898, Homokpuszta 1903, Csemő 1904, Czárák-dűlő 1910, Budai út 1913, Márta-dűlő 1914, Kecskéscsárda 1914, Szűcs telep 1926, Törteli út 1926, Kőrösi út 1928, Gerje-telep 1928, Kenderföldek 1928. Ma kettő működik, az egyik alig múlt (Czárák), a másik, a Budai úti jövőre lesz száz éves!
Az Alföld-program, Klebelsbeg Kunó iskolaépítési akciója gyarapította tovább tanyai iskoláink számát. Minisztersége idején (1922-1931) több esetben a világháború miatt leállt tanítás kezdődhetett új épületben (Márta-dűlő, Kecskéscsárda), máshol az „5000 népiskolát” jelszó keretében bővültek a régiek, vagy újak épültek (Szűcs-telep, Kőrösi út, Gerjetelepi, Kenderköldeki, ahogy Markovics Ferenc, Magyarország Kiváló Művésze használja büszkén elemi iskolájának megnevezését). Néhány év alatt hazánkban 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás épült! Csűrös Antal, aki 1931-ben 18 tanyai iskolát igazgatott, büszkén írta a Cegléd monográfiában (1931): „Amerre utazunk most az áldott magyar rónán, jóleső érzéssel láthatjuk lépten, nyomon a tanyák világából előtűnni a kultúra kicsiny, csinos templomait előtűnni.”
Hiányoznak a kultúra csinos templomai, kettő áll csak belőlük, pedig milyen sok fénylő hely volt egykoron határunkban. Napjainkig átível a miniszter egyik mondata (Újság, 1926. márc. 21.) „A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra.”
Jegyzetek:
1) Mészáros István: Magyar iskola 996-1996. Eötvös kiadó
2) Az Iskolaszék és a közgyűlések iratai a PML Nagykőrösi Osztályán találhatók.
