Ebben az időben Attila és Nóra még csak jóbarátok voltak, de már összekovácsolta őket az autók szeretete. Ha már ők ketten szóba kerültek, érdemes megemlíteni, hogy Nóra az, aki szereli, javítja, fényezi a megvásárolt járműveket, Attila pedig felhajtja és megvásárolja az ehhez való „nyersanyagot”. Valahol olyanok ők ketten, mint a Discovery-n több évadot megélt Autókereskedők c. műsor párosa. Azzal a különbséggel, hogy nem akarják feltétlenül eladni a felújított autóikat, mert minden egyes darabbal gyarapodik a flottájuk. Olyannyira, hogy 2008 májusától már négy Volkswagennel büszkélkedhettek. 1971-ből való a (kedvenc évjáratom) Transporter lakóbusz, ami szintén különleges, hiszen ezt a szériát mindössze fél évig gyártották. Egy meggyfa alatt találtak rá erre ritkaságra, amelyet azóta elláttak egyedi festéssel, vagy inkább graffitival. Ez hűen visszaadja az akkori kor hangulatát. (az úgynevezett hippi korszak egyik meghatározó sajátossága volt a VW mikrobusza) 2009-ben pedig egy olyan Bogár került a gyűjteményükbe, ami csak szemből néz ki annak, aminek eredetileg készült. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár, így szól a biológiai fejtörő, de ennél azért most egyszerűbb a képlet. Oldalról megnézve, már kisteherautónak látszik, és az is. Mai megfogalmazást használva egy kis pick up, platóval, de puttony nélkül. Előzőleg ugyanis Németországban szolgált, kenyeret és pékárut szállítottak vele. Oda pedig Mexikóból került, ahol 1981-ben gyártották. Ezen egyedül a plató lett átalakítva, azaz zárt dobozos hátsóból lett nyitott rakteres változat. Utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban jött egy igazi „zászlóshajó”, 2009-ben a Karmann Ghia, ami szintén egy ritka ékköve a márka több évtizedes történetének. Németországban 1955 és 1974-ben gyártották, az itteni 1963-ban készült. Attiláék ebben a felújított állapotában vásárolták meg ezt a ritkaságot, amelyből manapság már csak kb. 2000 darab található világszerte. Szemből nézve „rovaros tekintetű”, de nagyon jól eltalált formájú, és arányos kabrióforma, igazi arcát és vonalait pedig „ruha”, azaz vászontető nélkül mutatja meg. A piros belső és bőrkárpit igazán illik ezüst színéhez, ahogyan a fából készült kormány-, váltógomb-, ablakemelő kar összhangja. Puritán, de mégis elegáns külső és belső stílus, ez az egyik kiemelkedő tulajdonsága. Pedig nem egy lóerőktől hemzsegő motor lapul a hátsójában, mindössze 60 lóerős. 1.6 literes dupla karburátoros motorral rendelkezik, amely bőven elég a Magyarországon megengedett legnagyobb sebesség (130km/óra) eléréséhez. Fogyasztása átlagosan 11 liter körül alakul. A három év alatt kb. 10.000 kilométert futott, egyébként összesen 128.000 km van benne. Bár szép és különleges, annak idején nem volt túl sikeres a típus, magas ára miatt. Ettől függetlenül örömteli, hogy találni még belőle, itt a közvetlen lakóhelyünk közelében is. Köszönhető mindez Józsa Attilának és Fehér Nórának, akik idén egy új műhelyt nyitottak gyűjteményük további fennmaradása és gyarapodása érdekében.
5.8
C
Cegléd
2024. november 25. hétfő
