Tisztelt Szerkesztőség! Kutyák és/vagy gyerekek olvasói levelükhöz szeretnék véleményt írni. Mi is a Kossuth F. u.35-51 sz. 4-emeletes házakban lakunk, és nálunk is vannak problémák ebből adódóan.A mi lakásunk mögött és a Várkonyi Ált.Iskola közötti részen füves terület van, ahol régebben egy kis területű “Csiperke” játszóterület volt kialakítva. Nagyon jó volt az ott élő kisgyermekes szülőknek mert forgalomtól mentes részen tudtak a kissebb- nagyobb gyerekek játszani, akár az ablakból történő felügyelet alatt. Sajnos ezt a játszóteret ” felszámolták” indokolva azzal, hogy a közelünkben több helyen is van játszótér, ahová a gyerekek tudnak játszani. Természetesen ez igaz, csupán az a probléma, hogy oda a gyerekek felügyelet nélkül nem mehetnek, mert még a nagyobb gyerekeket is – sajnos elzavarják, megverik-. Emellett ha egy ott levő felnőtt kifogásolja a nagyobb gyerekek viselkedését még nekik is ” kakaskodnak”.
Maradt tehát nekünk is a füves terület. Ahol viszont a középiskolás gyerekek “hancúroznak.” Viselkedésük is sok kivánnivalót hagy maga után, távozásuk után szemétdomb marad, így tanítva a kisebb gyermekeket is a módi viselkedésre.
Ezt a közterületet senki nem felügyeli, így megoldás várható??
Áttérve az állatokhoz viszonyított magatartásra… Nem a kutyákkal van többnyire a probléma, hanem a gazdájukkal. Biztos vannak szabályokat betartó állattartók, de … tisztelet a kivételnek.. többnyire nem ilyenek. Azt sokan mondják, hogy szabályosan tartanak állatot – az emeletes házakban is—, de afelett már átsiklanak, hogy az valóban minden higiénia és társasházban lakó emberek minimális elvárásának megfelel e.
Köztudott hiszen gyermekorvosok nyilatkoztak már arról, hogy a kisgyerekeknek milyen veszélyt jelenthet – a még minden előírásnak megfelelő állattal való találkozás is -. Környezetemben egy minden előírásnak megfelelő cicát simogató kisgyermek olyan fertőzést kapott, hogy fél évig tartott a gyógyítása , ezalatt gyermekközösségbe sem mehetett.
A kutyáknak természetes igényük, hogy ne a zárt falak között legyenek a nap 24 órájában, hanem a szabadban is ugrálhassanak. Valóban kutyakínzás lenne az ha ezt nem lehetne megtenni, gondolva az egyébként többnyire a környezettudatos életre is. Az azonban felháborító, amikor a kutya, macska sétálgatás alatt bepiszkítja a tarületet és fejcsóválva – nem felszedve az ürüléket!!!- tovább sétálnak mint akik jól végzik a dolgukat. Valóban lehetne több kuka, de nem gondolom, hogy ez okozza azt a nagy fáradtságot- a környezettudatos életvitel mellett- , hogy pár méterrel később lehet a zacskót bedobni a kukába.De ugyanilyen fertőzést okozhat, ha a kutya, macska a fűbe vagy a homokozóba pisil, és utána a gyerek ott játszik.
Szerény véleményem szerint- többnyire sem a kutyának sem a gazdájának – nem az a jó, ha az emeletes házakban együtt élünk kedvenceinkkel. Ha mindkét fél jogos igényét figyelembevesszük a legjobb akaratunk mellett sem tudunk teljes mértékben eleget tenni igényeinknek. Szeressük az állatokat, de gondoljunk és védjük gyermekeinket is !!!
Valószínű emlékeznek sokan arra, hogy régebben nem volt szabad az emeletes házakban állatot tartani. Mielőtt azzal vádolna bárki- hogy állatellenes nézeteim vannak, jelzem, hogy emeletes házban lakom, de van kutyám aki a szabadságát megkapva zárt területen él.
Sajnos választani kellene de amellett, hogy ismételten mondva nem az állatokat van szándékomban kiirtani, én a gyermekek védelmét tartom elsődlegesnek. Reménykedem abban, hogy ezzel a véleménnyel többé- kevésbé nemcsak azok értenek egyet akiknek most van kisgyermekük vagy unokájuk, hanem azok is akik a gyermekeket és az állatokat egyaránt szeretik és a környezettudatos életet is szeretnék megtartani.
Tisztelettel: Egy környezettudatos életet kedvelő olvasójuk
Maradt tehát nekünk is a füves terület. Ahol viszont a középiskolás gyerekek “hancúroznak.” Viselkedésük is sok kivánnivalót hagy maga után, távozásuk után szemétdomb marad, így tanítva a kisebb gyermekeket is a módi viselkedésre.
Ezt a közterületet senki nem felügyeli, így megoldás várható??
Áttérve az állatokhoz viszonyított magatartásra… Nem a kutyákkal van többnyire a probléma, hanem a gazdájukkal. Biztos vannak szabályokat betartó állattartók, de … tisztelet a kivételnek.. többnyire nem ilyenek. Azt sokan mondják, hogy szabályosan tartanak állatot – az emeletes házakban is—, de afelett már átsiklanak, hogy az valóban minden higiénia és társasházban lakó emberek minimális elvárásának megfelel e.
Köztudott hiszen gyermekorvosok nyilatkoztak már arról, hogy a kisgyerekeknek milyen veszélyt jelenthet – a még minden előírásnak megfelelő állattal való találkozás is -. Környezetemben egy minden előírásnak megfelelő cicát simogató kisgyermek olyan fertőzést kapott, hogy fél évig tartott a gyógyítása , ezalatt gyermekközösségbe sem mehetett.
A kutyáknak természetes igényük, hogy ne a zárt falak között legyenek a nap 24 órájában, hanem a szabadban is ugrálhassanak. Valóban kutyakínzás lenne az ha ezt nem lehetne megtenni, gondolva az egyébként többnyire a környezettudatos életre is. Az azonban felháborító, amikor a kutya, macska sétálgatás alatt bepiszkítja a tarületet és fejcsóválva – nem felszedve az ürüléket!!!- tovább sétálnak mint akik jól végzik a dolgukat. Valóban lehetne több kuka, de nem gondolom, hogy ez okozza azt a nagy fáradtságot- a környezettudatos életvitel mellett- , hogy pár méterrel később lehet a zacskót bedobni a kukába.De ugyanilyen fertőzést okozhat, ha a kutya, macska a fűbe vagy a homokozóba pisil, és utána a gyerek ott játszik.
Szerény véleményem szerint- többnyire sem a kutyának sem a gazdájának – nem az a jó, ha az emeletes házakban együtt élünk kedvenceinkkel. Ha mindkét fél jogos igényét figyelembevesszük a legjobb akaratunk mellett sem tudunk teljes mértékben eleget tenni igényeinknek. Szeressük az állatokat, de gondoljunk és védjük gyermekeinket is !!!
Valószínű emlékeznek sokan arra, hogy régebben nem volt szabad az emeletes házakban állatot tartani. Mielőtt azzal vádolna bárki- hogy állatellenes nézeteim vannak, jelzem, hogy emeletes házban lakom, de van kutyám aki a szabadságát megkapva zárt területen él.
Sajnos választani kellene de amellett, hogy ismételten mondva nem az állatokat van szándékomban kiirtani, én a gyermekek védelmét tartom elsődlegesnek. Reménykedem abban, hogy ezzel a véleménnyel többé- kevésbé nemcsak azok értenek egyet akiknek most van kisgyermekük vagy unokájuk, hanem azok is akik a gyermekeket és az állatokat egyaránt szeretik és a környezettudatos életet is szeretnék megtartani.
Tisztelettel: Egy környezettudatos életet kedvelő olvasójuk
