– Gyakran hívtok vendég fellépőket a koncertekre?
– Igazából nem jellemző. Kiemelkedő események alkalmával – mikor például a zenekar a 10 éves évfordulóját ünnepelte – meghívtuk Nagyidai Gergőt és Szabó Gábort, korábbi énekeseinket. A ma esti koncerten pedig dobosunk húga, Barna Melinda énekel majd.
– Nem először fordultok meg Cegléden.
– Melindával még nem játszottunk a városban, de egyébként igen. Itt a művházban is felléptünk már; egyszer játszottunk egy tehetségkutató alkalmával, bár akkor nem volt szó teljes koncertről, csak egyetlen számot adtunk elő.
– Ha már a tehetségkutatásról van szó, milyen élményeitek vannak ezzel kapcsolatban?
– A 2004-es volt az első tehetségkutató fesztivál, amin részt vettünk. Ez Győrben került megrendezésre, ahol második helyezést ért el a zenekar, a dobosunkat pedig a legjobb dobosnak választották, ami nagy élményt jelentett! Ezt egy monori tehetségkutató követte, ahol a harmadik helyezést sikerült elérnünk.
– A munka, illetve a család mellett mennyi időtök van arra, hogy gyakoroljatok?
– Egy héten két nap – szerdán és vasárnap – gyakorlunk. A mi házunkban rendeztük be a próbahelyiséget, így könnyű helyzetben vagyunk. Lényegében akkor tudunk összeülni, amikor akarunk. Szerencsére a családunk már valamilyen szinten elfogadta, hogy ez a mi hobbink, amit nagyon szeretünk csinálni. – meséli Barna Sándor, a zenekar kétségkívül legbeszédesebb tagja.
– Készült valaki közületek zenei pályára, vagy már kezdettől fogva csak hobbiként foglalkoztatok a zenével?
– Természetesen jó lett volna nem csak hobbi szinten űzni, – folytatja Sándor, – de ma Magyarországon elég nehéz ezt elérni. Akinek nincs ismeretsége és nincs egy pénzeszsákja otthon, annak nem úgy működik. Zenei előélet? Hát nekem elég sok volt. Én Andó László tanár úrnál rengeteg színdarabban részt vettem, a zenei alapok szerzésében és az előadásokban is. Doboltam a Fejedelemben, illetve előtte az Állatfarmban.
– Melinda és én is jártunk énektanárhoz, – veszi át a szót Csontos Gábor – emellett főként templomi énekkarokkal léptünk fel. Na meg ugye karaokeztam egy csomót!
– Eláruljátok, hogy civilben mivel foglalkoztok?
– Van köztünk informatikus, egészségügyi és építőipari dolgozó, de Melinda például bíróságon dolgozik- mondja Zoli.
– Éppen ezért jól viselkedünk – teszi hozzá nevetve Sándor.
– Mik a terveitek a közeljövőben?
– A mai koncert után minél több számot szeretnénk rögzíteni a kis házi stúdiónkban. Az őszi menetrendet még csak most fogjuk összeállítani, ami biztos, hogy októberre egy budapesti rádió stúdiójába kaptunk meghívást, és egy fővárosi pubban is feltűnünk majd.
– Hogy álltok a saját szerzeményekkel?
– 15 saját számunk van. Általában adott egy elképzelés a szövegről, ami illik a zenéhez, kisebb változtatásokat eszközölünk, majd végül közös erővel születik meg a szerzemény.
– Mi a titka annak, hogy immár másfél évtizede ilyen jól működik a zenekar?
– Szerintem azért jó ez a zenekar, mert barátok is vagyunk. Ez sajnos már nem sok zenekarnál van érvényben, úgy értem, összeállnak, próbálnak és ennyi. Sokszor láttam olyat is, hogy nincsenek jóban egymással az együttes tagjai, de nálunk ez nem fordulhat elő, mert nagyon jó baráti viszonyt ápolunk és ez nagyban segíti a munkánkat is – vélekedik Gábor, mire a többiek helyeslően bólintanak.
