„Az Úristen esendő, tévelygő cselédje”

Eredeti nevén Schilzong József, a Napló munkatársa ekkor már sikeres újságíró, költő, zene-szerző, könyvkiadó volt. Első verseskötete 1936-ban jelent meg Cegléden Kész, Mehet! cím-mel. Első operettjét, a Csókos huszárokat 1932. április 17-én mutatták be egy műkedvelő tár-saság az Iparosok Kultúrházában. (Könyv alakban is megjelent Sárik Gyula és Géza könyv-nyomdájában 1933. november végén.) Pünkösdkor, május közepén már negyedszer volt mű-soron. A bemutatón Gajdusek Lászlóé volt az egyik főszerep, akit Rózsahegyi Kálmán fede-zett fel a „vidéki szereplésen”, s iskoláját elvégezve Gárdonyi Lászlóként nagyszerű színész lett. Aztán újabb versek, szerzői estek, újabb operett (Volt egyszer egy szerelem). Ki volt Schilzong József? Költészetének hírnevét Cegléden alapozta meg, politikai pályáját Budapes-ten, majd 1945 tavaszától emigrációba kényszerült. 1908. június 22-én született Cegléden, szülei a Széchenyi u. 97-ben laktak, apja, Schilzong Mátyás borbélymester volt, anyja: Mé-száros Mária. Gimnáziumi érettségije 1926. június 5-én volt. Bizonyos, hogy rövidesen a Ceglédi Napló foglalkoztatta, hiszen az idézett köszöntés igazolja ezt. Egyesek szerint járt a kecskeméti jogakadémiára, ám ennek nyomára nem bukkantam. 1929-ben házasságkötését így adta hírül a Cegléd és Környéke: A Plébániatemplomban október 7-én déli 12 órakor kötött házasságot Schilzong József kiskunfélegyházai tűzoltótiszt Makróczy Ilonkával. Az esketést dr. Halász Kálmán végezte, aki a jegyesekhez megható beszédet intézett. Menjünk még az adatok után. 1936-ban, hírlapi munkásságának tíz éves évfordulóján nem véletlenül írta a Ceglédi Napló, hogy „a jövő legtöbbször őt igazolta”. A köszöntés előtt ugyanis, július 7-én született meg a bíróság elsőfokú ítélete, melynek alapján „sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége” miatt bűnösnek mondták ki és pénzbírságra (mely átváltható 20 napi elzárásra) ítél-ték. Nem először. Az indokolásban ez áll: a bíróság „a vádlott bűntetett előéletét súlyosító körülményként vette figyelembe.” Fellebbezését követően az ítélőtábla helyben hagyta az ítéletet (1937. szeptember 3.). A Kúria elutasította semmisségi kérelmét, s az ítélet 1937. dec-ember 10-én jogerőssé vált. Összeszámoltam: a büntetésre és egyéb költségekre fizetendő 375 pengő, két mázsa disznóhús ára volt akkor. A Ceglédi Naplóban közzétett adatai így szerepel-nek az ítéletben: „Schilzong József… 28 éves, r. kath. vallású, ceglédi születésű és (X. Nyilas u. 31. sz.) lakos, magyar állampolgár, nős Makróczy Ilonával, 1 gyermek atyja, hírlapíró, ka-tona nem volt, gimnáziumi érettségit tett, vagyontalan, Schilzong Mátyás és Mészáros Mária szülők gyermeke.” – Több írását olvastam a Naplóban. 1936. január 5-én Pusztuló Cegléd címmel arról ír, hogy lassan, de biztosan halad a város a visszafejlődés útján, az elnéptelenedés felé. „Cegléden tíz év óta semmi nevezetesebb változás nem tapasztalható…, a kormány tudatosan és szándékosan visszafejlesztette… Elvitt Ceglédről minden olyan üzemet, közhiva-talt, amit csak lehetett, s ezzel több ezer embert kényszerített arra, hogy Ceglédről elvándorol-jon.” Kemény, de egyenes, őszinte szavak. Valószínű ez a kérlelhetetlenség űzte őt tovább a fővárosba. 30 éves koráig Cegléd volt munkásságának központja, aztán mintegy hét évig Bu-dapest. Itt, 1944 novemberében vette fel hivatalosan az Alföldi nevet, amikor a honvédelmi minisztérium államtitkára lett.1945 tavaszán a végsőkig harcoló magyar csapatokkal került nyugatra, s ezt 46 évi emigráció követte. Cegléden még megjelentette második kötetét: Csak a gyökér kitartson! címmel (1943.) Ezután már a politikai költészet jellemezte munkásságát, középpontban az 1944. aug. 17-én írt Vezér c. verssel. Hányatott sorsú emigrációs élete volt. 1948-58 között hat új kötete jelent meg idegenben, Bajorországban, de belefáradt a szélma-lomharcba, abbahagyta a versírást. 1986-ban egy Dortmundban kiadott válogatás, majd hét évvel ezelőtt a teljes költői életmű megjelent Dobszay Károly szerkesztésében. (Alföldi Géza Végrendelet. Gede Testvérek Bt. Bp. 2005. Az interneten mind a 700 oldal olvasható).
1958-ban ezt írta Végrendelkezem c. verse végén: „Ha van, aki felismert, fejfámra ezt vésse: / Az Úristen esendő, tévelygő cselédje.”  83 évesen, 1991. október 25-én hunyt el „és utolsó útjára – a németországi Essen városa északi temetőjébe – nem kísérte más, mint a magyar emig-ráció hálátlansága!” (Bellák Frigyes Magyar Világ 2008. június 19.) Cegléd szülötte volt.