Közgázból indult

– És ez szükséges volt a bejutáshoz?
– Nem, valójában nem volt előfeltétel semmiféle emelt szintű érettségi, csak épp e nélkül nem lett volna elegendő a pontszámom. Jövőre viszont kötelező lesz, méghozzá a matek, így még ebben is szerencsés vagyok.
– Miért pont a Közgázba jelentkeztél annak idején? Hogy érzed, mi az, amiben a legtöbb segítséget nyújtotta? Milyen emlékek fűznek a középiskolához?
– A testvérem korábban ide járt, ez segített a döntésben. Úgy tűnhet sok választási lehetőség van Cegléden, hiszen legalább öt középiskola működik, de számomra csupán kettő jöhetett szóba, pontosabban végül maradt egy, hiszen habozás nélkül a Közgázt írtam az első helyre. 14 évesen még nem tudtam, mi akarok lenni, ezt nem tudhatja egy kamasz, nem volt konkrét elképzelésem. A nyelvi előkészítő osztály viszont nagyon vonzónak tűnt, hiszen akár két idegen nyelvet is megtanulhattam, ráadásul nyertem még egy évet, hogy eldönthessem, merre menjek tovább. Az közgazdasági tagozatot ugyancsak jó ötletnek tartottam, bár akkor még sejtelmem sem volt, hogy valójában mit is takar a szakirány. Az öt év pedig kifejezetten jó volt arra, hogy megtaláljam, mit is szeretnék úgy igazán. A középiskolás osztályomat nagyon szerettem, sokan támogattak, gyakran segítettünk egymásnak a tanulásban, a versenyszellem is jól működött, hiszen a gólyanaptól kezdve a tévés vetélkedőig gyakran végeztünk az első helyen. Ezek ugyanolyan felejthetetlen emlékek, mint az osztálykirándulások vagy az iskolai focimeccsek. A mi osztályunkban nem gúnyolták ki azokat, akiknek jó jegyei voltak, örültünk egymás sikereinek, egy-egy komolyabb tanulmányi vagy sporteredménynek, heten voltunk kitűnő tanulók, még többen jelesek, és ez egyáltalán nem volt ciki.
– Milyen érzés töltött el, amikor megtudtad, hogy bejutottál abba az öt emberbe, akiket államilag finanszírozottan felvettek arra a karra, ahova jársz?
– Ez így nem pontos, a közgazdaságtudományi kar négy szakot foglal magába, arra a szakra, ahová én járok, összesen 120 költségtérítéses és 21 államilag támogatott hallgatót vettek fel, a szakon belüli csoportba, ahová beosztottak, ott van öt államilag támogatott hely. Egyébként meg természetesen örültem neki, és ez most biztosan nagyképűen hangzik, de azért 492 ponttal ez nem annyira meglepő. Az első öröm nem is ekkor ért, hanem még májusban, amikor megtudtam, hogy 98%-os lett a matek érettségim, a második pedig júniusban, akkor pedig az emelt közgáz érettségimről derült ki, hogy ugyancsak 98%-osra sikerült, na, az tényleg nagy érzés volt.
– Szerveztek gólyatábort vagy valamilyen előzetes programot egymás megismerésére az egyetemen?
– Öt napos gólyatábort szerveztek karonként, ezen természetesen én is részt vettem. Ami a corvinusos gólyatáborban különbözik a többitől, az az, hogy itt nem alázzák meg a diákokat. A felsőbb évesek célja a szórakoztatás és a közösségi szellem erősítése, amikor ezt megtapasztaltam, biztos voltam benne, hogy jó helyen vagyok, ez tényleg nekem való. Jelentős szerepet kapott a csapatépítés, nagyon élveztem a bizalomjátékokat. Hihetetlenül jó érzés, amikor a nyugodtan el mersz dőlni, mert tudod, hogy a többiek elkapnak, és tényleg megtartottak, mindig. Bőven voltak programok, és ellentétben a gólyatáborok többségével a gólyákat nem itatták alkohollal. A szálláson egy szobában több mint harmincan aludtunk együtt fiúk, lányok vegyesen, és ez valóban kényelmetlen volt, néhányan el is menekültek, ám végül ezzel rá is kényszerítettek bennünket, hogy valódi közösséggé váljunk.
– Mit tanácsolnál a most érettségiző diákoknak?
– Nagyon fontosnak tartom a kilencedikes nyelvtanulást és a nyelvi előkészítőt, ezt szerintem mindenképp ki kell használni. A Corvinusra olyan hallgatókkal járok egy csoportba, akiknek nem magyar anyanyelvűek a szülei, így kapásból három nyelven tudnak, sokan egy közép- és egy felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkeznek, a munkaerőpiacon ez egyértelműen előnyt jelent, nyelvtudás nélkül esély sincs az érvényesülésre. Amikor dönteni kellett, mit szeretnék tanulni emelt szinten, osztálytársam, Greff Krisztina – jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdaság-tudományi Karának hallgatója – beszélt rá a közgazdaságtanra, ekkor még mindig nem tudtam mi akarok lenni. Majd egy másik osztálytársammal, Pintácsi Tamással – ő ugyancsak a Corvinusra jár, a nemzetközi gazdálkodás szakra – a HVG oldalát is nézegettük, ami szintén sokat segített a döntésben. De végül az utolsó előtti évben dőlt el, hogy a Corvinusra szeretnék menni. Ponert Ágnes tanárnő órái ugyancsak ebbe az irányba tereltek, és a tanárnő felkészítésével az SZÉTV elméleti gazdaságtan versenyén országos 16. helyezést értem el, ami 40 pluszpontot jelentett a továbbtanulásban. Ez azért is meglepő, mert tizedikben a szakmai tantárgyakból még hármas, négyes voltam, szóval nem mindig voltam én sem tudatos. A nyelvórákat sokkal komolyabban kellett volna vennem, most nagyon hiányzik a második nyelv tudása, és tényleg csak rajtam múlt, persze utólag könnyű okosnak lenni. Tizenkettedikben a Corvinus Egyetemen indított Studium Generale felkészítőre jártam, ahol meggyőztek arról, hogy a legerősebb diplomát ott kaphatom. Ekkor szerencsére komolyan vettem tanáraim figyelmeztetését, és már az érettségi előtti nyáron elkezdtem készülni az emelt szintű vizsgára. Meg még ha tanácsolhatnék valamit a diákságnak, az az lenne, hogy az év végi ötös matekosztályzatnak a kulcsa: a házi feladatok önálló megoldása. Mármint olyan diákok számára, akik a tanulás miatt jók matekból, és nem született matekosok, gondolok itt például Herczeg Viktorra – jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-informatika szakos másodéves hallgatója –, akinek valóban ott volt a helye az OKTV-n (13. helyezés), azonban a „mezei” ötöst zsenialitás nélkül, pusztán szorgalommal is el lehet érni, akár 98%-ot is! 🙂