A villásreggelin részt vett Dr. Hajdú Endre is, aki negyven évvel ezelőtt a Róna Vendéglátó Vállalat igazgatójaként megálmodta a Berda kocsmát. „A szolnoki út melletti csöndes mellékutcában megannyi ízes falattal és ceglédi borokkal várják itt a vendéget. És – ki hinné – színvonalas műsorokkal is. Villon versek éppúgy elhangzanak az irodalmi-kocsma falai közt, mint a névadó költő sorai.” – írja Pálfy József újságíró a korabeli Magyarország című hetilap hasábjain.
– Nagyon meg vagyok tisztelve a Berda kocsma nevében is – kezdi a beszélgetést Bandi bácsi, akivel egy esős őszi napon, egy csésze forró kávé mellett ültünk le beszélgetni.
– Bandi bácsi a ’60-as években úttörő szerepet vállalt az irodalmi és a zenei estek szervezésében Cegléden. Mesélne a kezdetekről?
– Azokban az években művészetpárti vezetőség állt a Róna Vendéglátó Vállalat élén. Mellettem Baldavári László főkönyvelő és dr. Zoltán Zoltán áruforgalmi vezető. Mindhárman szerettük az irodalmat és a zenét. Felmerült a gondolat, mi lenne, ha a vendéglátást és az irodalmat összekapcsolnánk. Megszületetett a Berda kocsma létrehozásának ötlete. Berda József költő nagyon sokat járt Cegléden, jómagam sajnos nem ismertem. Nos, a Sas utcában volt egy mosodánk, azt alakítottuk át. A Berda kocsma óriási siker lett. Az 1969-es megnyitóra meghívtuk Pestről a Berda Baráti Kör tagjait, Kossuth-díjas művészek és a televízió munkatársai is jelen voltak az ünnepségen. Ez volt a Berda kocsma, de más üzletekben is rendeztünk irodalmi esteket, sőt zenei rendezvényeket is. A Róna Vendéglátó Dél-Pest megyei vállalatnak, Budapesttől Nagykőrösig voltak üzletei, Monoron és Nagykőrösön is megjelentünk ezekkel a művészeti estekkel.
A jazz estjeink s a jam-session nemzetközi hírűek voltak. Több alkalommal a televízió és a Kossuth Rádió is élő egyenes adásban közvetítette az eseményt a Kossuth Szállóból. A világ egyik legjobb jazz-zongoristája Dr. Garay Attila volt a művészeti vezető a Rónánál, de itt dolgozott Ősz Feri is a nagyszerű humorista, színpadi szerző. Pege Aladár, Kovács Gyula, Dobos Attila, Vukán György is felléptek nálunk. Kiváló alapzenekara is volt a Kossuthnak, így össze tudtunk állítani egy olyan műsorblokkot, ami eladhatónak bizonyult.
– A Berda kocsmát egy művészlelkű ember vezette.
– Huszár Károly volt az üzletvezető. A debreceni vendéglátós előbb disszidált Chicagóba, amikor visszajött Magyarországra, olyan rendezvényeket csinált Debrecenben, hogy a Kossuth Rádió élő adásban közvetítette azokat. Később konfliktusa támadt a debreceniekkel, s mivel ismertük egymást, rábíztam a kocsma vezetését. Egyébként Huszár Karcsi Sinkovits Imrével járt egy osztályba a Színművészeti Főiskolán, csak abbahagyta.
Egy művész lelkű vendéglátós szakember volt. Értett mindkettőhöz, és a Berda kocsma az egy speciális ügy volt. És volt még egy Ifjúsági tagozata is a Berda kocsmának, aminek Baranyi Feri volt az elnöke. Úgyhogy a Berda kocsma rendezvényein az utcán állt a közönség, mert nem fértek be, kicsinek bizonyult az üzlet. Ablakok, ajtók nyitva álltak az esteken.
– A hihetetlen népszerűség ellenére az irodalmi kocsmának mégsem adatott meg hosszú idő.
– 1971-ben teljes fordulat következett be a politikában, s annak ellenére, hogy Kiváló Vállalat voltunk, a változás rányomta a bélyegét a Róna Vendéglátóra. Engem áthelyeztek egy másik helyre és ekkortól a Berda kocsma kezdett lezülleni. Az országos sajtó ugyan reklamálta, hogy mi van a kocsmával, ám ahelyett, hogy visszaállították volna a régi dolgokat, levették a Berda kocsma nevet is és ekkor végleg megszűnt. A ház most is megvan, lakóházzá alakítva. Hatalmas köteg sajtót gyűjtöttünk össze egykor, de mind eltűnt, csakúgy mint Berda kalapja a kocsma faláról. Az a rengeteg rajz, karikatúra…
– A Krúdy villásreggelin szinte teljes létszámban részt vettek a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság tagjai is. Az irodalmi társaságot 1964-ben lelkes irodalombarátok alapították a Kossuth Művelődési Ház és a Róna Vendéglátó Vállalat támogatásával. Úgy tudom, hogy az alapító tagok között volt Bandi bácsi is.
– Ez inkább Baldavári Laci kezdeményezése volt. Nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen irodalmi asztaltársaság nem nagyon létezett, pláne abban az időben. És ez működött függetlenül a Rónától, hiszen mindenhol tartottak összejöveteleket. Persze helyet adtunk a rendezvényeknek a Kossuth Szállóban is.
– Olyan sok év telt el a Berda kocsma irodalmi összejövetelei óta, feltételezem, hogy hiányoztak Bandi bácsinak ezek a rendezvények.
– Persze, hogy hiányoztak, de az, amit mi szerveztünk, amit mi akartunk, ez a műfaj megszűnt teljesen. Nagy ritkaság, ha manapság van valahol ilyen irodalmi esemény.
– A művelődési központ megtette az első lépést e szép hagyomány újraélesztése terén. Hogy érezték magukat a gábelfrüstükön?
– A villásreggeli egy gasztronómiai műfaj. És ez olyan színvonalas, remek volt! Praznovszky Mihály nem először csinált ilyet, Tibor kiváló zongorajátéka nagyon jó hangulatot teremtett. Ez a 7 fogásos, szakszerűen összeállított pompás menü ennyi pénzért, plusz irodalmi és zenei élmény…!
– Hogy látja Bandi bácsi, van erre igény manapság is?
– Hát megtelt a kamaraterem, nem?! Csinálni kell! Akár Praznovszkyval, de akár helyi közreműködőkkel is. Itt van Baranyi Feri vagy például Baldavári Laci. Érdekességképp elmondom, hogy Pesten a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az udvarán állt egy étterem. Ősz elején a vendéglátó kerthelyiségében a fröccsről volt szó, ugyanígy mint most, csak ott Helyei László mondta a verseket. Nos, ott ültek az irodalmárok és miközben a verseket hallgatták, fölszolgálták a fröccsöt. Cegléden is sok lehetőség adódhat, itt van például a laska. Biztos, hogy meg lehetne csinálni.
A Krúdy gáblin rikkancs osztotta a „Ceglédi Reggeliző Újság első évfolyamának egyetlen számát”.
– Remek ötlet! Nekünk is volt annak idején egy Róna Revü című újságunk, megvannak a példányai, s nálunk is rikkancs osztogatta a vacsora esteken, igaz szmokingban és nyakkendőben- mondja Bandi bácsi mosolyogva, miközben kiteszi az asztalra a Berda kocsma vendégkönyvét. – Hát ez eléggé ütött kopott mondanom se kell – szabadkozik. Szegény Huszár Karcsi már halálos beteg volt, amikor nekem akarta ajándékozni. És én nem fogadtam el. Mindketten tudtuk, hogy el kellene vennem, de nem tudtam megtenni. Halála után alig tudtam megszerezni – meséli, miközben kinyitja féltett kincsét.
– Kérem szépen, a Berda kocsma megnyílt ’69 november 7-én – olvassa az első lap bejegyzését. És így nézett ki – mutatja a fekete-fehér fényképet. Amikor megnyílt egész Pest itt volt. S miközben lapozza a könyvet, előtörnek belőle a régi emlékek: ezek itt Berda versei, itt meg Kovalovszky Miklós nyelvész bejegyzése. 
Három éven át itt ünnepeltük Berda József születésnapját. A televízió is filmre vette, de a film egyszerűen eltűnt az archívumból. Valószínűleg megsemmisítették. Miközben ujjai között peregnek a könyv lapjai meghívókon, fekete fehér fotográfiákon és bejegyzéseken keresztül tárul fel az irodalmi kocsma 3 éve. Rátonyi Róbert, Bilicsi Tivadar, Bodor Tibor, Szendrő József, Zsolnai Hédi, Bárdi György, Baranyi Ferenc, Kazal László, Béres Ilona… Millió aláírás és bejegyzés. Előkerül a Berda Ifjúsági Klub havi programja. A sörösládákon is ültek az ifjúságin, itt volt minden gimnazista…. A klub titkára Horváthné Valika volt… Egy kép a Róna kórusról, merthogy az is volt ám! És a Villon est!… És az utolsó bejegyzés: „A Berda Kocsma megszűnt 1972-ben. Béke poraira!”
Bandi bácsi megmutatja gyűjteményének legújabb darabját. Egy gépelt papírlapot húz elő. Praznovszky Mihálytól kapta a villásreggelin. A sorok között pedig az irodalomtörténész felelevenítette azt a Krúdy vacsora estet, melyet 1979. szeptember 27-én tartottak a Kossuth Szállóban. Kézbe foghatom azt a Berda plakettet is, melyet Borsos Miklós tervezett és beleolvashatok Bandi bácsi ünnepi beszédébe, melyet a Berda kocsma megnyitóján olvasott fel.
– A Berda kocsma egy nagyon szuper hely volt! Rengeteg anyagom van, 40 éve ugyanígy… még kibír néhány évet. Könyvbe kellene már rendezni – mondja elgondolkodva. Ám ez nem csak az én érdemem, hanem mindenki érdeme! Ha nincs Huszár Karcsi, nem megy így a Berda! És Baldavári Balda! És a többiek!
És ha nincs Bandi bácsi – teszem hozzá búcsúzóul.
