Vannak-e olyan költők, akiknek a verseit korán megszeretted, akiknek a művei hatással voltak költészetedre?
Nemes Nagy Ágnes versei, hite mély benyomást tettek rám, gimnazistaként szerettem volna találkozni vele, azonban mire eljutottam odáig, hogy személyesen lássam, akkorra 1991 augusztusában meghalt.
Milyen élmények voltak a nagy hatással a költészetedre?
Az első és legnagyobb az, hogy rengeteg nyelvet kellett megtanulnom. A születési helyem Románia, itt németül és magyarul is tanultam az óvodában. Gyerekként beszéltek körülöttem románul és magyarul is, így hát mindhárom nyelven beszélek.
Franciaországban voltam pár éve egy parfümkiállításon. Egyszerűen csodálatos, amit ott átélhet az ember! Az illatok, az a hangulat annyira más! Ráadásul, mikor kimentem, nem tudtam franciául, de eltelt 2-3 nap, és ugyan még mindig nem tudtam, de már megértettem a szöveget, amit elém raktak. Azaz a nyelv dallama, zenéje, ugyanolyan fontos egy műfordító számára, mint a pontos és alapos nyelvtudás.
A verseskötetek sorában gyerekeknek szánt művek is vannak. Más-e verset írni a gyerekeknek, mint a felnőtteknek?
Igen, lazább kifejezéseket lehet használni, és én is sokkal több humort vihetek bele, a gyerekek fantáziája határtalan, talán az is számít, hogy van két kisfiam. Bár Weöres Sándor például egyáltalán nem gyerekeknek írta verseit, sőt saját állítása szerint nem is szerette őket, az Izzik a galagonya szerelmes vers, játékossága, ritmusa miatt mégis nagyon szeretik a gyerekek.
Nehézkedés, Fény, Rögzített mozgás, Madárlépte hó, Fény, Elhagy, Villany. Hogyan születnek meg a kötetcímek?
A Madárlépte hó a kiadáskor Madárlepte hó néven futott, de így is jól hangzik. Próbálok nem túl érzelmes címeket adni a köteteimnek. A Villany először Ördögtrilla néven került a kiadóhoz, de rájöttem hogy az ördög szót nem túl szerencsés egy kötet címeként használni. A kiadás előtt, Málik Roland első és utolsó kötetét jelentette meg, „Ördög” címen. A kiadás után a költő ördögi módon meghalt – úszómesterként dolgozott, ennek ellenére besodorta az ár a tenger közepére, jelezni próbált a barátnőjének, de ő azt hitte, hogy csak integet neki… Mikor ezt meghallottam, rögtön a Villanyt választottam kötetcímnek.
Mennyire adsz a kritikákra?
A pozitívakat szoktam értékelni, a nagatívakra nem reagálok. Azt hiszem, egy költőnek a pozitív kritikára muszáj reagálni, a negatívakra viszont nem szabad.
A következő részlet a Villany c. kötetről fog szólni: „A kettősség ilyen játéka végigível az egész köteten, fellelhető minden versben, ahol az egyik sor meglepő erővel bír, míg a rákövetkező kioltja mindezt. Olybá tűnik, a költőnő egy-egy eltalált gondolat után nem találja a megfelelő lezárást, ezért lecsapja valami oda nem illő gondolattal.” Mi a véleményed erről a kritikarészletről?
Ha lenne valami konkrétum a kritika valamely pontján, tudnék rá reagálni… Így azonban túl általános, vajon melyik versemre gondol a kritikus? Egyébként igen, talán túlságosan is törekedtem, törekszem arra, hogy szerkezetileg is kerek legyen egy-egy vers.
Az én kedvencem a Nem lenni (Fény) című versed, mi ihlette ezt az alkotást?
Az élethez való ragaszkodásom. Az, hogy egyszer csak belegondoltam mi lenne, ha nem lenne az életem, és ezt írtam le ebben a versben. Bevallom, én makacsul ragaszkodom az élethez. Az életigenlés nagyon fontos, például régóta vágyakozom a siklórepülés után, de olyan erős bennem az élet szeretete, ill. a halálfélelem, hogy még soha nem mertem kipróbálni.
Mit jelképeznek az írásjel nélküli verseid (Árnyékvilág, Alvajáró, Ördögtrilla)?
Kiskoromban láttam egy hasonlóan írásjel nélküli verset, ekkor jöttem rá, hogy a vers formája lehet ilyen is. A célom az volt, hogy az olvasó fantáziáját ne irányítsam, szabadon olvashassa úgy, ahogy szeretné, és ne legyen adott a ritmusa.
Szoktál-e felkérésre írni verseket?
Szoktam, ilyen pl a Kocka-rap is. A férjem mindig informatikáról beszélt nekem, de én soha nem értettem, hogy mit beszél. Mikor megkaptam ezt a felkérést, azt kértem férjemtől: „Most dobálózz azokkal az informatikai kifejezéseiddel!” Külön kihívás volt, hogy mikor a Kocka-rapet írtam, le kellett fordítanom a saját nyelvemre a kifejezéseket ahhoz, hogy értsem is, amiről írok.
A honlapodon esszék és novellák is olvashatók. Tervezed-e, hogy a jövőben ezeket is kötetbe gyűjtöd, hasonlóan a versekhez?
Határozottan. De kizárólag csak a felnőtteknek. A verseim között is vannak „durvábbak”, de a novelláim között végképp, ezeket semmiképp nem adnám gyerekek kezébe.
Hogyan ítéled meg a líra helyzetét a mai világban? Milyen és mekkora olvasóközönségre számíthatnak a versek?
Ha jól be van harangozva egy költő műve, akkor óriási olvasóközönsége is lehet, ahogy ebben a teremben is csillogó szemeket látok. Az itt ülő diákok között is sokan olvasnak, sőt mondanak is verseket. Ha a szülők, pedagógusok odafigyelnek, verset, mesét olvasnak, mondanak a gyerekeknek, akkor biztosan ők is megszeretik azokat.
Köszönöm szépen a beszélgetést.
