– Hogy emlékszel a kezdetekre?
– Az egyesületet akkori férjemmel alapítottuk még 1993-ban. A Világbajnokság és a világkupa győzelmek hatására több tánccsoport is megkezdte működését. Egyesületünk repertoárjának sokszínű palettáján modern- és divattánc stílusok, hip-hop, disco, hastánc, charleston, rock and roll, step, jazz és revüs hangulatú táncok szerepelnek.
Eredeti foglalkozásom óvónő, de mellette mindvégig jelen volt a tánc iránti szenvedélyem. Az Óvónőképző Főiskola után elvégeztem a Táncművészeti Főiskola divattánc szakát, majd 4 gyermekem születése és sokévi munka után a modern tánc szakot is. Mára minden időmet leköti a táncoktatás.
– Amikor egy előadást színpadra álmodsz, milyen szempontok dominálnak a szereplők kiválasztása során?
– Iskolánkban felmenő rendszerben, 5 éves kortól tanítunk. A tánciskolán belül működik egy általános csoport – ide azok a gyerekek járnak, akik csak kedvtelés szintjén, a tánc szeretete céljából jönnek hozzánk – és vannak a versenycsoportok. Egy táncjáték megszületésekor alapvetően a felnőtt klubra építem a darabot, ám ha kell gyerekszereplő, akkor a kisebb versenycsoportokból válogatom ki a legügyesebb táncosokat. Általános jellemző – nincs ez másképp a Szavannák királyában sem -, hogy minden szereplő megformálására kettős szereposztással készülünk. Így kiküszöbölhetők a betegségek vagy az egyéb elfoglaltságok miatti fennakadások. Egyébként az iskolákban pozitívan állnak hozzá a hiányzásokhoz a pedagógusok, hiszen a gyerekek annyira elhivatottak a tánc felé, hogy a fellépések miatti távolmaradásuk nem veti vissza a tanulmányi eredményeiket.
– A Szavannák királya egy közismert mesefilm feldolgozása. Mégis táncprodukció lévén hogy tudjátok lekötni a gyerekek figyelmét?
– A darabban sokfajta táncstílus váltakozik, különféle dinamikájú zenével és rengeteg állatszereplővel. Ez a változatosság köti le a gyerekek figyelmét, gyakorlatilag nem hagyunk időt arra, hogy a közönségnek lankadjon a figyelme.
– Az első bemutatóra 2004-ben került sor Kecskeméten.
– Így igaz. 8 évvel ezelőtt készült el a Szavannák királya, ám akkor még 20 perces volt az előadás, ezt később 80 perces, két felvonásos táncjátékká alakítottuk. Ez azonban hosszú volt – tudom jól saját óvónői tapasztalatomból -, így egy frappáns egy órás pörgős darab lett a most látható előadás.
– A táncosok életkora az óvodástól egészen a felnőtt korosztályig terjed. Nem gátolta a tanulási folyamatot a nagy korkülönbség?
– Egyáltalán nem. Sőt! Az idősebbektől mindig tanulnak a kisebbek. A táncosok kiválogatása után 3-4 hónap intenzív munka következett, és utána is kellett még egy bő hónap, hogy magabiztosan menjen az előadás. A darabban való gyors átöltözéseket külön gyakorolni kellett. A fiatalok is ugyanolyan tempóban tanulták meg a szerepüket, mint az idősebbek.
Azonban nem csak a gyerekeknek, de nekem is nagy feladat volt. A Katona József Színház színművésze, Sirkó László sokat segített ötleteivel, hiszen ő „színházi szemmel” látta az egészet. Az előadáshoz külön fény-show is készült, ezt Göttinger László fénytechnikus álmodta meg.
– Ha már megemlítetted a jelmezeket, egy nagyszínház is megirigyelné azt a jelmezmennyiséget, amit a darabban felvonultattatok.
– Kosztümjeink saját kollekciónk: kígyók, zebrák, zsiráfok, keselyűk, papagáj, majmok, elefántok, oroszlánok, struccok… Több jelmezt – elsősorban a fejeket – jelmeztervező készített el. Mivel nincs támogatónk, így folyamatosan „összetáncoljuk” a jelmezek árát, amit aztán egyszerre varratunk meg. Ahogy folyamatosan nő a szereplő, előfordul, hogy „utána kell” varratni a ruhát és persze egy idő után elkerülhetetlen a selejtezés. Ez egy igen költséges része a produkciónak.
– A tánc iránti szenvedélyedet fiaid is örökölték.
– Olyannyira, hogy mind a négyen táncolnak (táncoltak) a darabban. A középső fiam Pumba, a hetedik osztályos ikrek pedig mellékszereplők. Az egyetemista fiam – villamosmérnöknek tanul – ő a beugró oroszlán.
– Milyen feladatok állnak előttetek?
– Már folynak a próbái a „Mesélő színek” című táncjátéknak, mely nagyon sok táncstílust ölel fel. És előttünk a Show Tánc Világbajnokság. November 26-tól december 1-ig a németországi Riesában bizonyítunk, nemzetközi porondon.
A világbajnokságra utazó csapat tagja Kasztel Réka is. A kecskeméti Katona József Gimnázium 7. osztályos tanulója, első osztályos kora óta táncol a Grapevine Tánciskolában, a Szavannák királyában a kígyók és az erdőtündérek táncában szerepel.
– Ceglédiként hogy kerültél a kecskeméti tánciskolába?
– Cegléden születtem, de jelenleg Kecskeméten élek a szüleimmel. Apukám egy céges rendezvény alkalmával látta meg a Grapevine táncosait. Nagyon tetszett neki a produkció, ezért úgy döntött, hogy engem is beírat a tánciskolába. Egyébként több szálon is kötődöm Ceglédhez, hiszen a nagyszüleim itt laknak – a nyári szünetben sok időt töltök náluk,- anyukám pedig a Táncsics iskolában tanít.
– Mennyire megterhelő számodra a tanulás mellett a táncpróbákon való részvétel?
– Egyáltalán nem megterhelő. Bőven van időm az edzések mellett a tanulásra is. Hetente kétszer van tánc, de pénteken egy balett és egy akrobatika órán is részt veszek. Fellépések előtt szombat délelőttönként is gyakorlunk.
– Tagja voltál annak a csapatnak, amely néhány héttel ezelőtt Európa Bajnoki harmadik helyezést ért el.
– Ez volt az eddigi legnagyobb élményem. Bár távolabbi terveim egyelőre még nincsenek, de szeretném, ha a tánc az egész életemet végigkísérné. Kedvenc idézetem: „Táncolok míg élek, mert tánc nélkül nincs élet.”
