Mivel a gyerek nagyon sok belső feszültséggel, vággyal, indulattal, szorongással küzd, belső képéhsége rendkívül nagy.
Nem tud azonban különbséget tenni belső és külső kép között. Mihelyt megjelenik a folyamatosan változó külső kép – a televízió vagy a videó képe – leáll a belső képteremtő tevékenység. És mivel nem megy végbe a belső képalkotó munka, nem tud megvigasztalódni, megnyugodni, ezért egyre idegesebb, egyre fáradtabb és nyugtalanabb lesz.
A gyermeknek mesehallgatás során a mesélővel való személyes kapcsolata teszi lehetővé azt, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti és létrehozhatja a „belső mozit”.
A jó mesehallgatókból – nem mesenézőkből – lesznek a jó olvasók.
Mert az olvasó anélkül, hogy észrevenné, belső képet készít ahhoz, amit olvas, s ezáltal élvezi igazán az olvasmányt. A jó olvasók jobb helyzetbe kerülnek kamasz-, ifjú- és felnőttkorukra a lelki feszültségek sikeres feldolgozásában, mint azok, akiket az írott művészetek nem tudnak segíteni.
Sok jó olvasó gyereket kívánok a jó olvasó szülőknek.
Olvassanak sokat!