A Mackó hét véget ért, de újabb izgalmas esemény következett a kicsik életében, a farsangi mulatság. Jó előre, közösen feldíszítették az óvó nénik és a daduskák a csoportszobákat és a folyosót. Lányom egész hétvégén arról beszélt, hogy milyen szép az ovi, és milyen izgalmas lesz a célba dobó verseny. Meglepő módon a jelmez háttérbe szorult kicsim életében. Hercegnőnek öltözött, ahogyan a legtöbb kislány a csoportban, mégsem ez jelentette az igazi izgalmat, hanem a bohóc, aminek a szájába bele kellett találni. Utólag büszkén mesélte, hogy ő elsőre beletalált a célba. Csacsogva, csivitelve elmondta, hogy ki volt még ügyes, hova kellett állni, hányat lehetett dobni. Örült, mert mindenféle izgalmas játék és verseny színesítette a táncos mulatságot. Természetesen a sok játéktól megéheztek a gyerekek, de nem maradtak éhen, mert volt farsangi fánk és sok más földi jó.
Lakmározás, mulatozás után következett csak az igazi télűzés. Egy kiszebáb álldogált az óvoda kertjében. A gyerekek népi rigmusokat kántálva körbe állták a babát, majd jelképesen elűzték a telet. Azt kívánom minden kisgyereknek, hogy hasonló élményekkel gazdagodjon az óvodában és az iskolában! Mert egy jó intézményben tudják, hogy tanulni játszva is lehet!