Öt év múlva újra visszavárjuk volt diákjainkat, hogy ismét meséljenek nekünk életükről, sikereikről, és hogy milyen útravalót adott nekik ez az iskola, mint ahogy tették ezt kedden a rendhagyó „ofi” órákon. Szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy képesek leszünk megmozgatni 20-30 öregdiákot az ügy érdekében. Aztán a hostess lányok gyűrűjében sorra lépték át iskolánk kapuját. És meséltek, tanácsokat adtak, élményeket, érzelmeket dobtak diákjaink felé.
Partnerségről, iskolák közötti igazi együttműködésről is sokat mutatott ez a hét, reméljük, mindenkinek. Nem feledjük a hétfő délután és szerdán, az Unghváryval közösen rendezett izgalmas sportrangadókat, melyeken – a teke kivételével – a mi csapataink győzedelmeskedtek. De nemcsak a mozgás jegyében zajlott a „szomszédolás”. Képet kaphattunk a Kereskedelmi Szakközépiskola sokszínű világából a szintén a hét közepén, pergő zenére megrendezett divatbemutatón és a kirakatrendező-versenyen.
A közgazdasági képzés égisze alatt, szintén rendeztünk – egy most már hagyománnyá simuló – viadalt. Csütörtökön, igazán jó hangulatú, mozgalmas vállalkozói versenyen, a „Kacsajátékon” mérhette össze erejét 4-4 hazai és kereskedelmis csapat. Hatalmas küzdelemben a mi gyerekeink vitték el az első 3 helyet, de derekasan küzdöttek a szomszédok is. Bízunk benne, lesz visszavágó!
Úgy gondoltuk e szép jubileum jó alkalom arra is, hogy előre tekintsünk, és világos képet kapjunk az oktatási rendszer bennünket érintő, jelenetős változásairól. Két eseményünk egyértelműen ezt a törekvést szolgálta. Kedden a kereskedelmis kollégákkal közös közgazdász munkaközösségi megbeszélésen Rebek Évától a KIK Ceglédi Tankerületi igazgatójától vártuk a válaszokat, majd pénteken közgazdász konferenciát rendeztünk a Városházán. Ezen iskolánk volt igazgatója Tóth Géza a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal szakmai tanácsadója mellett Bruckner László, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője és Sütő Ágnes a Magyar Bankszövetség kommunikációs és innovációs vezetője, a Magyar Reklámszövetség alelnöke (egyben volt tanítványunk) előadását hallgattuk meg.
Sok információval, élménnyel gazdagodva éppen indulni készültünk, mikor prezentációja végén Sütő Ágnes, egy nagyon kedves, megható gesztussal lepte meg gyakorlatioktatás-vezetőnket, Juhászné Ponert Ágnest, egy virágcsokrot átadva neki. Megértette velünk, hogy egy jó, motiválni képes pedagógus milyen hatással lehet a fogékony diákra. Őt a tanárnő ösztönözte egy hajdani szakmai versenyre, amiről – azon túl, hogy különdíjjal jutalmazták – egy nagy elhatározással jött haza: közgazdaságtan és a marketing világban szeretne élni, dolgozni. Kell-e ettől többet, jobbat mondani, ha a munkánk igazi értelmét, szépségét keressük?
A hét lezárásaként, e nap délutánján az egész tanári kar összefogásával, Soósné Molnár Helga kolléganőnk gondozásában és Megyesi Zoltán szerkesztésében – külön erre az alkalomra készített- digitális képeskönyv fellapozásával merültünk el még utoljára az elmúlt 45 év eseményeiben. Szinte alig akartunk felállni, mikor megjelent a „vége” felirat, olyan jól esett ez a képes kalandozás.
Elhatároztuk: öt év múlva újra, együtt, ugyanitt folytatjuk!