A csata legkritikusabb szakaszában Danjanich a híres 3. zászlóaljat rendelte előre. Az ekkor már alezredes Földváry Károly „egyik kezében kard, másikkal lobogót emel. Már a híd feljáróján van, midőn egy ellenséges ágyúgolyó kisöpri alóla a lovat… Bámulatos fürgeséggel talpraugrik, új lóra pattan. Néhány pillanat múlva azonban a nemzeti színű zászló ismét lehanyatlik: Földváry alól ismét kilőtték a lovat. Az alacsony termetű tiszt újra felemeli a lobogót és elkiáltja magát: Utánam, fiúk! S vitézei élén gyalog rohan át a hídon, nyomában az egész zászlóalj, átözönlik a magyar sereg derékhada.” 2) Délután Damjanich a püspöki palotában fogadta Vác város hálás küldöttségét. Götz súlyos sebesülése után nemsokára meghalt, míg Földváryról elterjedt, hogy őt nem fogja a golyó, ő a hősök hőse (la brave des braves), Magyarország első katonája. (A legenda szerint köpenyét és a zászlót 75 golyó ütötte át.) Tápióbicske, Isaszeg mellett sok katonai siker fűződik a nevéhez: negyvenhárom ütközet fergetegén vezette át zászlóalját, egyet sem veszítettek el! Kitüntetések sora után 1849. augusztus 4-én lett ezredes. De már nem sok volt hátra Világosig. Kilenc nap. A történészek pontosan leírják a bukás utáni sorsát. Halálra ítélték, majd ezt 18 évi várfogságra változtatták, 1850-ben (mivel korábban császári tiszt volt) kegyelmet kapott. Sok hányattatás, új elfogatás, salzburgi internálás után emigrál, s az olaszországi magyar légió parancsnoka lesz. A történelmi helyzet miatt feloszlatott sereg vezetője a kiegyezés törvénybe iktatása után (1867. május 29.) hazajött, mert Ferenc József királlyá koronázása alkalmából amnesztiát hirdetett.
Báró Eötvös József, az új kormány kultuszminisztere 1868 nyarán ceglédi szolgálatot bízott rá, a közalapítványi kerület gazdászati főtisztje lett. A Pesti u. 6. sz. házban lakott. A kerületi főtisztség vezetője, Környey László irányításával fegyelmezetten szorgalmasan és csendesen végezte munkáját. (Bérleti szerződések ellenőrzése, elmaradások rendezése, a Fehér ló (Béke tér) és a Vörös ökör (Bajcsy-Zsilinszky tér) vendégfogadó eladása is erre az időszakra esett.) Közben képviselőnek is megválasztották a városi közgyűlésbe. Előbb gazdászati főtiszti munkájától köszönt el. 1873-ban nyugdíjba ment, átköltözött a mai bíróság helyén lévő kis házba, majd lemondott a városi képviselőségről is. A Nagykőrösi Levéltár őrzi azt az írást, amelyet 1875. január 25-én adott be a „Tekintetes Főpolgármesteri Hivatalnak… azon körülmény – írja -, hogy én nyugdíjba helyeztetvén, korom és elgyöngült egészségi állapotomnál fogva is érzem, hogy azon hivatalomnak már úgy, ahogy óhajtanám, eleget alig tehetek, polgári kötelességemnek tartom visszalépni azon helyről, melyre e nemes város közönségének és polgártársaimnak bizalma emelt. Kérvén ennél fogva felmentésemet, a bennem helyezett bizalomért forró köszönetnyilvánítása mellett maradtam Czegléd, 1875. január 25. – hazafias üdvözlettel: Földváry Károly kir. tanácsos, nyug. főtiszt.” Csendes magányban élte utolsó éveit, s egy napon, 1883. december 14-én váratlanul, szívroham következtében meghalt. A Kálvária temetőben helyezték örök nyugalomba. Tucatnyi év kellett ahhoz, hogy áttegyék földi maradványait mai helyére, ahol 1896-ban a halottak napján Makáry István plébános úr szentelte fel a majdnem három méter magas fekete márvány obeliszket. Az ehhez szükséges ezer forint közadakozásból és a tanács segítségével gyűlt össze 12 év alatt… Az 1884. évi első közgyűlések egyikén (Levéltár. V.71.a. 11.) tárgyaltak először róla: „Olvastatott a városi tanács előterjesztése, mely szerint a városnak kebelében elhalt Földváry Károly honvéd ezredes, szabadságharcunk legvitézebb katonája sírjára emelendő díszes sírkőre országos gyűjtés rendeztessék, egyszersmind e célra a közgyűlés 50 Ft-ot megszavazván nyissa meg a gyűjtést.” Az ezer forint összegyűjtésének története külön história lenne, a korabeli ceglédi újságok mindig beszámoltak róla. Az egyik lelkes segítőtárs egykori bajtársa, a nyugalmazott Temes megyei községi jegyző, Kalmár Antal volt, aki sírját „jelentéktelen, rothadásnak indult fakereszttel találtam megjelölve” (Czegléd, 1889. július 7.).
Ma büszkén áll az obeliszk, a Korona utca 1947-től viseli a nevét, egykor (1948-1992) volt Földváry általános iskola is, Lente Károly 1958-as szép emléktáblájával. Ceglédiek, ne feledjük a hősök hősét!
Dr. Szabó Alfréd
1) Babucs Zoltán: A hősiesség őrültje – tanulmány (vilag.transindex.ro)
2) Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története Bp. 1894-98.
