Van egy sport, amihez nem kellenek drága kellékek csak egy “csipetnyi” akarat és kitartás. Sok-sok évvel ezelőtt testnevelést tanítottam a Táncsics Iskolában. Nem szerettem volna szakbarbár lenni, így nagyon sok sportágba kóstoltunk bele diákjaimmal. Az atlétikán a triatlonon, síelésen, korcsolyázáson kívül természetesen a hosszútávfutás is szerepelt a palettán.
Márk édesanyjával a piacon futottam össze, ott kezdett büszkén mesélni. Szerinte az “oltás” több évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy busznyi diákkal együtt lefutottuk az 5 és 10 km-es távokat Burgenlandban. Volt egy srác a diákok között, aki szinte minden eseményre elkísért. Ő volt Márk, aki néhány évvel később kiváló tanuló és sportolóként köszönt el az iskolától.
Amiért most tollat ragadtam az, hogy a piaci beszélgetés nyomán kiderült, hogy ez a fiú emberfölötti teljesítményt produkált nemrégiben. Barátjával a júniusban megrendezett Ultrabalaton rendezvényen 212 km-t futottak le 30 km-es váltásokkal. 3500 indulóból 4. helyezés: a táv lefutása és az eredmény is példa értékű.
Ki gondolná, hogy emögött a teljesítmény mögött egy kiváló informatikus apa áll, aki a hajnali edzéseket követően oviba kíséri csemetéit és úgy megy dolgozni.
A nagyok azt mondják a sport kitartásra, szeretetre, túlélésre is megtanít. Talán manapság erre van a legnagyobb szükség.
Márk! Úgy gondolom az “oltás” sikerült. A sport meghatározó eleme lett életednek. Ebben a rohanó világban mindenkinek azt tudom ajánlani, ha problémákkal küzd ne “orvosát, gyógyszerését kérdezze”, hanem kérdezze meg őt.
Ismerve a szerénységét, azért leírom a teljes nevét is: Györe Márk.