1210 körül ugyanis János király nagy bajba került. A pápa kiátkozással sújtotta életvitele miatt, ráadásul a francia királlyal és saját báróival is harcban állt. Háborúit és birtokait elveszítette, saját népe pedig gyűlölte zsarnoki és erkölcstelen uralkodása miatt. Úgy tűnt, nincs számára kiút: elhatározta, hogy szakít az egész keresztény világgal. Küldöttséget – köztük Róbert atyával – menesztett Mohammed al-Nassirhoz, Marokkó és a mór Spanyolország nagy hatalmú uralkodójához. A követek ecsetelték Anglia gazdagságát és János bölcsességét, s tudatták az emírrel, hogy a király országával együtt kész áttérni az iszlám hitre, amennyiben védelmet kap Ince pápával és más ellenségeivel szemben. János a fegyveres arab támogatásért cserébe felajánlotta, hogy az emír adófizető vazallusa lesz. Miután az uralkodó egy őszinte magánbeszélgetés keretében Róbert atyától megtudta az igazat János rémuralmáról, visszautasította az ajánlatot. Angliából azonban nem ezért az árulásáért utasították ki, hanem azért, mert csatlakozott ahhoz a főúri összeesküvéshez, amely 1215-ben sikerrel kierőszakolta az uralkodó hatalmát korlátozó Magna Chartát.
Ezek után Róbert a Szentföldön tűnt föl, ahol Damietta várának hosszú ostroma idején szerencsejátékkal űzte el unalmát, és idejének jelentős részét nyelvtanulással töltötte. – Itt tanult meg magyarul is. „Nyelvoktatói” magyar keresztes lovagok voltak, akiknek vezetője akkor Tamás egri püspök volt. Róbert szoros kapcsolatba került a magyar nyelvvel és a magyar észjárással. A magyar urak így értesültek Angliában a Magna Charta mozgalom sikeréről. A keresztesek hazatérése után kezdték is hangosan követelni jogaikat, amit 1222-ben, az Aranybullában meg is kaptak. Rónay számos bizonyítékot sorol fel arra, hogy az angol pap volt a közvetítő személy a két törvény kapcsolódásában (tankönyveinkben csak a hatás tényét emlegetik).
Az atya „keresztes pályafutása” 1221–1222 telén hirtelen véget ért, amit játék-szenvedélye okozott. Mindenét elveszítette, erre a templomosok kiűzték őt a Szentföldről. Szorult helyzetében rendkívüli nyelvtudása segített rajta. Dzsingisz kán „fejvadászai” ekkortájt tanult hivatalnokokat és tolmácsokat kerestek a térségben, akikben a nomádok birodalma igencsak szűkölködött. Így került Róbert a tatárok szolgálatába, akik Mongólia szívébe, a kánok kánjának székhelyére vitték. Karrierje, amely közel-keleti számkivetettből Dzsingisz kán magas rangú hivatalnokának tisztségébe emelte, valószínűleg páratlan a középkori történelemben.
Az 1235-ös kánválasztó gyűlés Róbertet Batu kán legfőbb diplomatájává és kémfőnökévé tette azzal a céllal, hogy diplomáciai úton egyengesse az Atlanti-óceán felé nyomuló tatárok útját. Róbert 1236-ban Etelközben találkozott először „őshazabeli magyarokkal”. Ez a találkozás súlyos megvilágításba helyezi Róbert döntő szerepét a tatárjárás alakulásában. Magyar nyelv ismerete Julianus baráttal való találkozása után be is került a feljegyzésekbe; a szerzetes (Julianus) ekkor döntött úgy, hogy hazatér, és továbbítja a diplomata kémtől szerzett információkat a királynak.
Egy XIII. századi angol forrás szerint Róbert az invázió előtt többször is járt Magyarországon, hol fenyegetéssel, hol hízelgéssel próbálta rávenni IV. Béla királyt, hogy hódoljon be a kánok kánjának. E fenyegető látogatások kudarca után Batu kán még egy ultimátumot intézett Bélához, amelyet Róbert szövegezett meg. A angol végzetes szerepe Magyarország későbbi feldúlásában korántsem ért véget IV. Béla seregének szétverésével. Miközben a tatárok módszeresen kifosztották a halottakat, a csatában elesett királyi kancellár ruházatában megtalálták a támadók a királyi pecsétet. Ennek hitelesítő erejével az angol kémfőnök a magyar király nevében megfogalmazott egy kiáltványt. Ebben felszólított minden nemest, várnagyot és Magyarország népét, hogy ne próbálkozzanak általános mozgósítással vagy az ország elhagyásával, sőt hogy 1241 őszén vessék el a gabonát a földeken.
A hamisított királyi levél elsöprő eredménnyel járt. „… annyira hitelt adtunk e levél valódiságának – írja Rogerius mester szemtanúi beszámolójában, a Carmen Miserabilé-ben –, hogy, bár pár nap után az ellenkezőjét tapasztaltuk, mégis, mivel az országot váratlanul érte a háborús zavargás, nem tudtunk a hírek megismerésére hírszerzőket küldözgetni, és így nem értesülhettünk az ellenkezőjéről. És így az elfoglalt Magyarország nem találhatta meg a menekülés útját.”
Ám a renegát papot is elérte a végzete. 1242 júniusában, a Bécsújhelyen összegyűlt keresztény hercegekből álló haderő elfogott nyolc kémkedő tatár tisztet. Ezek egyike az aposztata angol pap volt, aki világos bőrével és európai vonásaival kitűnt sárgás arcszínű társai közül. II. (Civakodó vagy Harcias) Frigyes osztrák herceg határozottan felismerte őt a negyedszázaddal korábbi keresztes időkből, ahol Damietta ostrománál ismerkedett meg vele. A statáriális törvényszék bűnösnek találta „a kereszténység elárulásában”, elítélték és rögvest felakasztották. Az akkori bécsújhelyi temető árkában hantolták el Magyarország nagy-nagy ellenségét. (A BBC History 2012. májusi cikke alapján készült.)
1. kép Hősi halottak csontjai Muhinál
2. kép Tatárjárás a Thuróczi-krónikában
