Pszichológusok eljátszattak egy hasonló játékot: az alanyok pár fős csoportokban egy közös alapba rakhatták pénzüket. Majd a kör végén ez kamatozott, és mindenki egyenlően kapott belőle, még az is, aki nem adott bele semmit. Az élősködők több hasznot termeltek, mint együttműködő társaik, akik elkezdték átvenni stratégiájuk. Nemsokára a teljes csoport élősködő lett, és bekövetkezett a tragédia. Később bekerült egy újabb csavar a játékba: egy kis díjért cserébe meg lehetett büntetni társainkat. Mi is ezt a kísérletet valósítottuk meg a számítógép segítségével. A játékosokat egy rácsra helyeztük, és mindenki kapott egy színt. A csoportok a szomszédos játékosokból álltak, egy pluszjelet alkotva. Minden csoport 5 fős, és egy játékos 5 csoport tagja. Az evolúciós része az, hogy ha valaki a csoportból többet keresett, mint akit vizsgálunk, akkor kis eséllyel átveszi annak stratégiáját.
Ez volt az egyszerű része. Utána a kb. tíz paramétert, például a büntetés költségét, mennyiségét, a kamatot mind-mind nekünk kellett kézzel beállítani. Végül sikerült három variációt összeállítanunk. Ezek közül is a kedvencem a Moore-effektus, mely bemutatja, hogy az együttműködő játékosok önzősége miként okozza az egész társadalom vesztét: elszaporodnak az együttműködők a büntetők és az élősködők közötti frontvonalon, majd az utóbbiak könnyedén legyőzik őket. Pár másodperc alatt minden játékos élősködne, de nincs kin: bekövetkezett a katasztrófa!
Végül kaptunk egy oklevelet az iskola elvégzéséről, és egy ígéretet: ha véletlenül PhD-hallgatóként arra tévedünk, akkor szívesen várnak. Néhányan még utoljára csatangoltunk egyet Budapesten, váratlanul egyik tématársam megkérdezte, hogy milyen érzés kisebbségben lenni: mint kiderült, én voltam az egyetlen magyarországi magyar, a többiek mind erdélyiek.
Nagyon élveztem ezt a tábort, mindenképp érdemes eljutni az MFA nyári iskolájába, igaz csupán egyetlen hét, de felejthetetlen volt számomra.
Kozák Miklós 12. c, Közgáz (teljes cikk: www.ckik.hu)